Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-10 / 40. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. OKTÓBER 3. / 12 Mi lesz veled galvániszap? Nemrég olvastam az egyik újságban, hogy a világ legnagyobb bauxittermelője a festői Jamaika. Az ország exportjának hetvenöt százalékát, a lakosságnak pedig ötvenezer munkahelyet biztosít a bauxitbányászat és a hozzá kapcsolódó alumíniumipar. A gond csak az, hogy minden tonna alumínium előállításakor öt tonna vegyi hulladék keletkezik, amivel nem tudnak mit kezdeni. Pusztította a növényzetet, a tengerpartot. ottani tudósok egy új eljárást kísérleteztek ki. A toxikus iszapot agyagos földdel keverve téglává préselik, majd néhány hétig szárítják. (Égetés nincs.) Az előállított vörös tégla a legszigorúbb nemzetközi előírásoknak is megfelelő. így a pusztító anyagok immár malterba ágyazva, veszélytelenül épülnek be a gazdaságba, mintegy százötven évre biztosítva építőanyagot, ott ahol eddig nagyrészt fából, bádogból építkeztek. * A szekszárdi városrészek egykori lebontója, Tischler János vállalkozó újabban az építőipar környékén tevékenykedik. A jamaikainál több évvel korábban feltalálta a veszélyes hulladék téglába zárásának technológiáját. A találmányból eddig mégsem lett téglagyártás, csak a kísérleti égetés eredménye látható, viszont súlyos, tízmilliós büntetést már kiszabtak rá környezetkárosítás miatt. A városi képviselőtestület legutóbbi ülésén önálló napirendként szerepelt a vállalkozó ügye. No de nézzük a tényeket: A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség 1991. június 6-án engedélyt ad a Technomat Kft.-nek galván- és zománciszap kísérleti ártalmatlanítására (500 tonna galván- és zománciszap átvételére). Az engedély október 31ig szólt, amit később 1992. június 30-ig meghosszabbítottak. Közben panaszbejelentés után a felügyelőség vizsgálatot tart (szeptember 23-án) a csatári téglagyárnál, a TOTÉV telephelyén és a TKSZV - a kommunális szolgáltató - telephelyén. A helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint december l-ig tárolhatja az anyagot a helyszíneken a kft., utána a TKSZV telephelyére kell szállítani. Tischler János a csatári téglagyárnál „fagyálló kerámiatestek előállítására" telephelyengedélyt kért. Ezt 1992. január 23-án kapta meg. A megelőző helyszíni szemlén a városigazgatási iroda nyilatkozata szerint nem járult hozzá a galván- és zománciszap bekeveréséhez a fagyálló kerámiatestek anyagába. Ezután a környezetvédelmi felügyelőség kötelezte a vállalkozót, hogy a veszélyes hulladékot szállítsa el a csatári téglagyár területéről 1992. július 15-ig. Ezt később módosították október 10re, úgy hogy az utolsó boksa kiégetésének szeptember 30-ig meg kell történnie. A telephelyengedélyt a polgármesteri hivatal 1992. október 18án visszavonta. Mivel a galvániszap továbbra is ott maradt, a környezetvédelmi felügyelőség a TECHNOMAT Kft.-t 10 millió forint veszélyeshulladék-bírság kiszabásával egyidejűleg 1993. április 30-ai teljesítési határidővel kötelező határozatot adott ki az ártalommentes elhelyezésre. (Megjegyezzük, hogy a polgármesteri hivatal ebben az időben környezetszennyezés bűncselekményének alapos gyanújával ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, aminek tárgyában a nyomozó hatóság a nyomozást megszüntette.) Tischler úr előbb jegyzőkönyveket; szakértői véleményeket mutat. A Környezetvédelmi Intézet Központi Laboratóriuma vizsgálatánakjegyzőkönyvében olvasható: „A vizsgált jellemző közül a 3. minta esetében kifogásolható a ph érték (cink) nagysága, de az 5.1. alatt leírtak alapján ez sem jelent környezeti veszélyt. Az alkalmazott és vizsgált kerámia építési anyagokba történő „rögzítés" a nehézfém tartalmú hulladékok hasznosításának a környezetre terhelést nem jelentő módja." Az ÁNTSZ megyei intézete: „Az 1991. december 5-i helyszíni bejáráson megállapították a résztvevők, hogy a helyszín alkalmas a veszélyes hulladékok ideiglenes tárolására és ártalmatlanítására." A Környezetvédelmi Minisztériumjogi és hatósági főosztálya: „A 20% zománciszapot tartalmazó^ égetett kerámia minősítése meg^P tént. A Tolna Megyei Köjál vizsgálati eredményeit alapul véve a Környezetvédelmi Minisztérium a Népjóléti Minisztériummal egyetértésben, a termék veszélytelenségét állapította meg." - Már öt éve foglalkozom ezzel a kérdéssel - mondja Tischler János. - Apajpusztán 1988-ban volt egy nagy környezetszennyezés, akkor kezdett el érdekelni ez. Rájöttem, hogy fel lehet dolgozni. Kipróbáltuk, azóta, a méréseredmények is igazolják, hogy semmiféle veszélyt nem jelent. A téglából a víz. nem oldja ki, mert vízben oldhatatlan, de egyébként is beleég a téglába. - Hol vizsgálták a kész terméket? - A Környezetvédelmi Minisztérium és a Szilikátkutató Intéufa laboratóriumában is, de a Köjál^P az állatokra való veszélyességét is kísérletezték. Semmilyen káros hatást nem tudtak kimutatni. A próbagyártást a pápai téglagyár bakonyszentlászlói telepén és a szekszárdi Környezetvédelmi Kft. telepén végeztük. A fíistmérés eredményei is kimutatták, hogy a gyártásnak sincsenek környezetet károsító hatásai. Számlákkal igazolhatóan a technológia bevezetése, a vizsgálatok elvégeztetése a próbagyártás előkészítése több mint nyolcmillió forintomba került. Most a sok idegeskedésről, utánajárásról ne is beszéljünk. Falakba, akadályokba, értetlenségbe ütköztem, ugyanekkor ezt a szabadalmat Ulmban, Augsburgban és újabban Svédországban is már hasznosítják. Itthon nem kapok gyártási engedélyt. - Úgy hallom a tárolással is gondok vannak. A TOTÉV-telepen lévő telephelyükön némelyik hordó már lyukas, a benne tárolt anyag a földre folyik...