Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-10-10 / 40. szám

1993. OKTÓBER 10. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 - Ott csak vasiszapot tárolunk, ami a tégla festéséhez, a vörös színhez kell. Ez az anyag a vízvastalanítókban keletkezik. Tulajdonképpen ugyanaz, mint amit itt zekszárdon megiszunk, mert "nem elég hatékony a vastalanítás. Ebből az anyagból készül a vasoxid is, amit a boltban árulnak. A palánki telephelyen műanyag hordókban áll az anyag, a galvániszap. * Fotós kollégámmal erről a helyínen is meggyőződtünk. A műanyag hordók raklapokon állnak, zárt konténerek is sorakoznak mellettük, mindegyik alatt műanyag fólia. - Ezeket még a tél előtt letakarjuk, a fémhordók pedig bekerülnek a téglaszárító-tetők alá mondja Tischler János. Az egyik hordó zárórésze hiányzik, az eső befolyt az edénybe. Alul a galvániszap, fölötte kristálytisz>

ának látszó víz. - Ebből is vettünk mintát, megvizsgáltattam, ivóvíz tisztaságú kavar bele a hordóba a vállalkozó, majd egy másikat nyitunk. Csodálkozásomra nem iszap, hanem homokszerű anyag van benne. - Nézze, akár ennék is belőle - markol fel egy kis homokot -, a vizsgálatok szerint olyan elenyésző a veszélyes anyag benne, hogy semmi bajom se lenne. - Megbüntették tízmillióra, felszólították a veszélyes anyag elszállítására, mi lesz most? - A tízmilliót nem tudom kifizetni, egyébként is igazságtalannak tartom. Volt engedélyem, egyedül azért büntettek meg, mert határidőre nem tudtam legyártani a téglát, tehát eltüntetni a galvániszapot. Eltörött az egyik gép főalkatrésze, újat kellett szerezni. Ezért csúszott a határidő, most meg itt az ősz. Az elszállítás hatvanezerbe kerülne köbméterenként, az újabb tízmilliókat jelentene. De miből? Miből fizessek, ha ez az egész tortúra eddig csak pénzembe került, egy fillér hasznot se hozott? - Mit tud tenni? - Menekülés előre. Most írtam a miniszter úrnak. Kértem egy független szakértői bizottság kirendelését, akik az egész folyamatot a kezdettől a végtermékig végigkísérik és utána döntsenek. A bizottság összes költségét a végeredménytől függetlenül magamra vállaltam. Remélem, ezt a sanszot megadják, hogy bebizonyíthassam, az egész országnak hasznos és a környezetre egyáltalán nem káros ez az eljárás. Sok bezárt téglagyár van az országban. Ezzel munkahelyeket teremthetnénk és olcsó téglát tudnánk előállítani nagy tételben. Arról nem is beszélve, hogy eltűnne a rengeteg galvániszap, amit az utóbbi évekig kiengedtek a talajba. Az eddigiekről és a jelenlegi helyzetről dr. Palkó László jegyző tájékoztatta legutóbb a képviselőtestületet. - Mit tehet a hivatal ilyen ügyben? - Tischler úr kitalált egy technológiát a galvániszap és hasonló hulladékok feldolgozására. Az ártalmatlanításnak ez lehet egyik módja, hisz körbezárja a veszélyes anyagot. Az ötlet első hallásra jó volt, ezért is kapta meg a tevékenységre az engedélyt. Ebből az ügyből messzebb mutató következtetéseket lehet levonni. Mindenki tette a dolgát, a környezetvédelmi hivatal kiszállt, kötelezett, határidőt tűzött ki, bírságolt, a polgármesteri hivatal tiltott, levelet írt, végrehajtási eljárást kezdeményezett, de ezek az eszközök ugyanakkor elégtelenek. - Még mindig itt a kérdés, mit lehet tenni? - Megnézzük ezeket a depóniákat, hogy hol vannak, talajvíz, kutak közelében, vagy semleges helyen. Vizsgáljuk, hogy a tárolt anyag beszivároghat-e a földbe és próbálunk olyan intézkedéseket tenni, hogy ne élje az esővíz, legyen körülárkolva, letakarva és hasonlók. Aszódra kellene szállítani, ahol megvan a megfelelő technológia az ártalmatlanításra, de az több tízmillióba kerülne. - A jog hogy rendelkezik erről? - A környezetvédelmi törvény kimondja, hogy környezetkárosító tevékenység, veszélyes üzem. A felelősségvállalás elől csak úgy lehet menekülni, hogy ha valaki bebizonyítja, hogy elháríthatatlan külső ok miatt történt. Ez eddig szép, de ennek a konzekvenciáit nem gondolták tovább. Ha én autót vezetek, a törvény kötelez, hogy felelősségbiztosítást kössek, hogy a másoknak okozott kárt a biztosító megtérítse. Mi a miniszter úrnak egy hasonló konstrukció kidolgozását javasoljuk, mert egy biztosnak látszó technológia is csődöt mondhat a gyakorlatban. - Mi lesz az ötszáz tonna veszélyes hulladékkal, amit itt a városban tárolnak? - El kell szállítani. De ez bonyolultabb kérdés. Az egész ország önkormányzatokból áll, kinek a területére tegyük? Csak együtt fellépve lehet hatékony megoldást találni. Épp ezért javasoljuk a környezetvédelmi és településfejlesztési miniszter úrnak, hogy kizárólag megfelelő telephellyel, felszereléssel, szakértelemmel és felelősségbiztosítással rendelkező vállalkozók végezhessenek környezetre veszélyes tevékenységet. Határozottan - szükség esetén büntetőjogi eszközökkel - lépjenek fel azok ellen, akik mulasztásukkal a környezetet szennyezik, károsodást idéznek elő és jogosítsák fel az önkormányzatokat - lévén a környezetvédelem az egész társadalom érdeke és feladata -, hogy közvetlenül felléphessenek a környezetet károsítok ellen. Veszélyes hulladék. Ijesztő a kifejezés, de hogy mire mondjuk, nehéz lenne meghatározni. Mert az, hogy mérgező hulladék egyértelmű. Ellenben veszélyes mindaz, ami nem bomlik el, ami szennyez. Idetartozik a tejeszacskótól a fáradtolajig minden. Ezek a velünk élő veszélyeztető tényezők. Megszoktuk, már nem is tekintjük annak. Sürgető lenne azok megnyugtató megsemmisítésére, újrafelhasználására szakemberek által kidolgozott, ellenőrzött eljárást találni. Mert addig - legyen az műanyag füzetborító, galvániszap vagy vegyszermaradék - a pokolgép alattunk ketyeg. TAMÁSI JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Emberarcú környezet (Newsweek-címlap, 1992. május) 4