Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-05 / 35. szám

611 1993. SZEPTEMBER 5. , SZEKSZÁRDI fASARNAP A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet a Szekszárdi Polgármesteri Hivatal megbízá­sából 1993. június végén vizsgálta a város önkormányzati kérdésekben kialakult közvéleményét. A kérdezőbiztosok a választókerületek véletlenszerűen kiválasztott pontjairól elindulva, szigorú szabályok szerint háromszáz háztartást kerestek fel. A második lépésben a nemek és korcsopor­tok szerinti reprezentativálást biztosító eljárás (kulcs) segítségével, háztartásonként kiválasztot­tak egy-egy személyt, akikkel az inteijúk készültek. Az úgynevezett „véletlen sétás" mintavétel esetleges torz képeit is korrigálták (tudományos módszerekkel), így a viszonylag kis mintavételi esetszám (300 fő) ellenére „jól tükrözi a város egész felnőtt lakosságát. (26 ezer fő)" N -L i o most itt állok egy sta­tisztikával. Huszonhatezerre vetít­ve, de tudom, hogy itt Szekszár­don több mint negyvenezren élünk, legalább tizenötezer a na­ponta bejáró, de a háromszáz alap­ján - elvileg - mindent tudok ma­gunkról. Vegyük csak sorjában. Beszél­jünk a város lakosságának, azaz az én, a jellemzőiről. Barátaim mon­dásai alapján be kell vallanom, hogy az átlagnál aktívabban túlsú­lyos vagyok. Tulajdonképpen nyolc százalékom munkanélküli­nek is mondható. Hatvan száza­lékban nem dolgozom állami cég­nél és huszonkilencben sem ma­gáncégnél. Az önálló főállású ma­gánvállalkozók hét százalékát és a szövetkezeti tagok egy százalékát sem gyarapítóm. (Bizonyára az egyéb kategóriába kerültem.) No, de nézzük a komoly adato­kat. Hetvenkét százalékban katoli­kus, 18-ban református és csak öt százalékban vagyok evangélikus. Római katolikus születésemnél fogva ezért bármelyik ökumenikus istentiszteleten részt vehetek. Itt következik a vallomás, ami rám, mint városlakóra jellemző. Negyvenkilenc százalékban „vallá­sos vagyok a magam módján", emellett hét százalékban nem tu­dom, hogy igazán vallásos vagyok­e. Harmincban nem járok temp­lomba, viszont negyven százalék­ban néha elmegyek. Ami lényege­sebb, hogy tizenkét százalékom időnként templomba járó és rend­szeresen több mint tíz százalékban megfordulok ott. Hogy hívják a Kocsis Urat? Érdekes adat, hogy Kocsis Imre Antal polgármester nevét ugyan 88%-ban ismerem, de a teljes nevet ­most kiírom Kocsis Imre Antal ­csak énem 70%-a, keresztnevét 13%-a ismeri. A két alpolgármester ­dr. Leidecker Jenő (32%), Haász László (25%) - népszerűségnek ör­vend részemről. Jó lenne feltennem ezután - magamnak - a kérdést, hogy kik is irányítják ezt a várost? Arról, hogy az önkormányzato­kon belül milyen bizottságok dol­goznak, azoknak kik a tagjai, eset­leg milyen pártfrakciók működ­nek, a felmérés alapján nem is me­rem önmagamnak feltenni a kér­dést, mert a siralmas eredményről beszámolva csúnya bizonyítványt állítanék ki - a közvéleménykuta­tás alapján - önmagamról. A statisztika szerint meglepően jó a véleményem az önkormányzat munkájáról. A háromszáz állampol­gárt arról kérdezték, hogy mennyire elégedettek az önkormányzat mun­kájává. Értékelni mínusz száztól plusz százig lehetett. A megkérde­zettek által adot mínusz hat pont csak látszólag kevés. Összevetésül álljon itt néhány más város eredmé­nye: Debrecen -16, Dunaújváros -18, Sopron -24, Tatabánya -34, Miskolc pedig -42 pontot kapott egy hasonló felmérésnél. (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents