Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-05 / 35. szám

4 ' , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. SZEPTEMBER 5. Köszöni a város... „írni kéne... yy Időnként az olvasó, ki ismerős is egyben, közli, hogy mit is kéne megírni. (A dolog eredője nyilván ott van, hogy akad akiben makacsul tartja magát a hit, hogyha valamit megírnak akkor arra felfigyelnek - Illetékes! - és változás lesz, lehetséges.) Hogy a városon keresztül, pontosabban a főutcán teljes hosszában közlekednek időnként a dögös kocsik. Kicsit zavarban vagyok, mert sok dögös autó van mostanában, de nem ez a kifogás tárgya - ámbátor ez is lehetne -, ha egybe írnám dögösautó - akkor egyértelműbb lenne, hogy a dögszállítókról van szó. Amelyek az elhullott áltatok tetemeit viszik a környékről a - vélhetően Solton üzemelő - feldolgozóba, ahol ftnomságos hús- és csontliszt lesz belőlük. Ezek a nyitott vagy ponyvával hevenyészve letakart konténerek bomló állati tetemeket visznek és szaganyagot hoznak a városba, végig a főúton, ahol kismamák tolják a kisbabát satöbbi. Ráadásul a Köjál előtt (illetve ÁNTSZ, ha jól tudom) és hogy miért nem tesznek valamit... Aztán az ismerős hüledezve meséli ismerőse esetét, hogy vettek kétszázezerért egy büfékocsit. Üzemeltek is vele, de tartoztak még negyvenezerrel. Nem tudták megadni, de mondták az eredeti tulajnak, hogy legyen kicsit türelemmel, majd keresnek vele és megadják. De a tulaj begurult, ellopta a jelzett büfékocsit és el is bontotta, a kapott pénzt pedig nem adja vissza. Hát ez ismerős a viccből; inkább dögöljön meg a szomszéd tehene is... A bűzről szólva még egyszer; a kórházi mosoda tetején nemrég kicserélték az egyik kéményt, amelyik időnként ugyanúgy füstöl és ontja a bűzt, mint a régi. Valamilyen gyógyászati maradékokat, - netán emberekből kivett dolgokat?- égetnek, általában kora hajnalban kezdik, nyilván tapintatból, hogy a környékbeliek friss szagra ébredjenek. Csinálni kéne valamit! Illetve ezt nem kéne csinálni! Egyáltalán mit csinálhat a fűtő? írni kéne sok mindenről, kezdve ott, hogy a malom sorsa hogy alakul és a laktanya omlik-romlik. Valamiről írni kéne, de mi lenne az? - st Erőpróba (orgona)verseny előtt Az orgonamuzsika kedvelői az országot járva szokatlan jelenségre figyeltek fel az elmúlt hetekben. Miskolcon és Budapesten, Szekszárdon és Győrben, Székesfehérváron és Pécsett orgonahangversenyekre invitáltak a plakátok - szinte teljesen ugyanazzal a programmal. Az előadók azonban mindig mások voltak. Egy közös tulajdonság azonban minden esetben felfedezhető volt: fiatal orgonaművészek koncerteztek. Izgalmas időszak kezdetét jelzi a jelenség: hamarosan kezdődik Budapesten a Liszt Ferenc nemzetközi orgonaverseny. A versenyző művészek pedig sorra (annak rendje és módja szerint) eljátsszák programjaikat. Lozsányi Tamás - aki Szekszárdra kerülése óta mindig ígéretes programokkal lepte meg otthont adó városát, nem csupán ízelítőt adott ezen a nyáron a verseny programjából. Kettős koncertre invitálta a zenebarátokat, hogy felkészüléséről számot adjon. Július közepén az evangélikus templom orgonáján mutatta be programjának barokk darabjait. A korhű hangszeren akkor azonban meglepetésként, megrendítően szépen szólalt meg J. S. Bach darabjai mellett Liszt „Weinen, klagen..." c. kompozíciója. Az újszerű és igen ügyes kettős plakát a második hangversenyt a Művészetek Házába hirdette meg. Városunk kulturálus életének e központja telt házzal várta hétfőn este a hangverseny kezdetét. Lozsányi Tamás az itteni hangszer diszpozícióját figyelembe véve a romantikus, illetve a későbbi műveket tűzte műsorára. A programot keretező két hatalmas Liszt-mű a színes regisztráció segítségével joggal lebilincselte a hallgatók figyelmét. A „BACH"-című kompozíció bravúros, kotta nélküli előadása jelezte, a művész sajátja a darab, s a hangjegyeket belülről teremti újjá. A monumentális „Ad nos ad salutarem undam" eljátszása már önmagában komoly erőpróba minden orgonistának.,A veszély minden előadáson fenn áll: a kompozíció szétesik, darabjaira hullik. Lozsányi Tamás hihetetlen átlátással, ízléses formálással, ragyogó frazeálással, változatos színekkel tette izgalmassá a közel félórás művet hallgatói számára. ^ Az est kevésbé sikerült pontja a ritkán előadásra kerülő öttételes Grigny-variáció volt. A „biztonsági játék" nem engedte, hogy igazán plasztikusan jelenjen meg a tételekben az ősi himnusz feldolgozott dallama: Veni creator Spiritus (Jöjj teremtő Szentlélek). Úgy látszik, még érnie kell a darabnak Lozsányi Tamás keze alatt. Ezt az érzést azonban egy-kettőre feledtette a következő szám: Marcell Dupré Noel c. kompozíciója. A fergeteges előadás mindenkit magával ragadott. A tökéletes technikai virtuozitást igénylő mű minden üteme élményt jelentett. Hallható volt, hogy a kemény fizikai munka ellenére az előadó élvezi a muzsikálást, fogja és továbbadja a zenei poénokat, s az ízlésesen változatos regisztrálás megmutatta, mennyi mindent ötvözött a szerző: romantikus akkordokat, impresszionista színeket, igazi, huszadik századi zenei fintorokat. Minden mutatóssága ellenére nem ún. „kasszadarab"ról van szó, amelynél a csillogó felszín nem sok mélységet takar. Igazi remekmű ez, gazdag tartalommal, s az előadás méltó volt ehhez. Lozsányi Tamásnak csak gratulálni tudunk, biztatva az ígéretes úton való továbbhaladásra. Egyben sok sikert kívánunk Szekszárd zenebarátai nevében az orgonaversenyen való szerepléshez! harkály A Pro Urbe-díjak átadására került sor augusztus 29-én délelőtt a Művészetek Házában. Szekszárd városának elismerő díját Csányi László író, dr. Joó Ferenc elszármazott szekszárdi születésű állampolgár és dr. Szakály Ferenc történész kapta. Életútjukat a Szekszárdi Vasárnap korábbi lapszámaiban olvashatták. • Dr. Szakály Ferencnek (balról) Darvas Ferenc költő gratulál a fogadáson kitüntetettek és családtagjaik