Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-18 / 28. szám

1993. JÚLIUS 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Az újságok, főleg a hivatalos közlönyök hirdetési oldalai egy idő óta tele vannak pályázatokkal. Mert napjainkban pályázni kell mindenre. Nincs pénz, de pályázaton lehet nyerni. Településfejlesztésre, kulturális célra, s hajói forgatja a jelentkező a tollat, talán még pályázatok kiírására is. Persze, korántsem igaz, hogy ez rossz megoldás. Csupán, még nem egészen nőttünk fel hozzá, talán még kicsit fejletlen erre ez a társadalom. Mert, szentigaz, az a jó, ha azok jelentkeznek, akik alkalmasnak érzik magukat a posztra, s majd kedvvel, lelkesedéssel teszik dolgukat. És az is kimondottan hasznos, ha a versenyben ^fU el, ki a legjobb. ^^Csakhogy a versenyszabályok még korántsem kidolgozottak. Itt-ott vannak még hibák. így előfordulhat, hogy a legalkalmasabb nem is pályázik. És nem azért, mert nem került kezébe a kiírás, hanem, mert rosszak a tapasztalatai. Nemrég beszélgettem egy intézmény leköszönő igazgatójával. Mondta, ő bizony nem indul, nem teszi ki magát annak a meghurcoltatásnak, Félmillió a kisiskoláknak Gesztus a kistelepülések felé. Minősíthető így is az a döntés, amellyel Szekszárd képviselő-testülete alapítványt hozott létre a pörbölyi iskola felépítésére és a kistelepülések iskolái új«

indításának segítésére. A körzetesíkiek áldozatul esett intézmények fel'sztése ugyan nem egy kívülálló önkormányzat feladata, de a pörbölyi tragédia rávilágított: a nagyok sem lehetnek közömbösek a szerényebb lehetőségű települések gondjaival szemben. A szekszárdi képviselők nem maradtak érzéketlenek az ügyben és 500 ezer forint alaptőkével létrehozták a „Kisiskolákért Alapítványt", ami célja szerint anyagi támogatást és a tárgyi, eszközbeli segítséget kíván nyújtani a hozzáfordulóknak. Elsősorban az önkormányzati tulajdonban lévő iskolák helyzetét kívánják segíteni, támogatni, de egy naptári éven belül pályázhat bárki, aki a feltételeknek megfelel. A pályázati felhívást, minden év február 28-ig nyilvánosságra kell hozni, legalább egy országos napilapban közzétenni, majd ezt követően harminc napig lehet a pályázatokat benyújtani, amit a kuratórium bírál el minden évben május 15-ig. Fontos kitétel, hogy amennyiben az alapítvány vagyona nem haladja meg a félmillió forintot, semmilyen pályázat nem támogatható, emellett azt az elvet kell követni, hogy az odaítélt támogatás ne haladja meg a 250 ezer forintot, azonos tartalmú, értékű pályázatok esetén pedig a kisebb lélekszámú települések pályázatát kell előnybe részesíteni. - csa amiben korábban újra pályázó igazgató kollégájának része volt. így az iskola most átmeneti időre megbízott direktorral várja az újabb kiírásra jelentkező igazi jelölteket. Mi az oka vajon az ilyen meghurcoltatásnak? Sokszor a személyes indulat. Ami miatt az elbírálók - gyakran nem is tudva, mi lenne a feladata a poszt betöltőjének - csupán szubjektív benyomásaik alapján, megfellebbezhetetlen ítéletet hoznak. Sok esetben a személyes ellentét, egy Jóakaró" közbenjárása, akinek hatására még a szakember is papírra veti, miért látja ő ajelöltet alkalmatlannak, s hosszan taglalja a jelentkező „felfogásának és hozzá nem értésének veszélyeit". Annak ellenére, hogy nem is olyan rég a legkedvezőbb véleményt adta róla. Talán ilyen előzmények miatt fordul elő a már veszélyes érdektelenség. Hogy, például a minap a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház igazgatói posztjára senki nem pályázott, s nem tudni, sierkül-e mégis valakit vagy valakiket indulásra ösztönözni. Mert az érem másik oldala sem túl fényes. Akadnakjelentkezők, akiket kizárólag a tisztség, az igazgatói cím vonz, s nem is érdekli őket, mit kell majd igazgatniuk. Hogy az munkát jelent meg felelősséget. Van aki már sokadik helyre adja be ugyanazt a pályázatot. Mondván, majd csak rá szavaznak egyszer, valahol. Bizony gyakori az önkritika hiánya. A minap egy kisebb település önkormányzata írt ki pályázatot az iskolaigazgatói tisztre. Szerepelt a feltételek között két év vezetői gyakorlat. Ezt az aspiráns letudta azzal, hogy beírta, a múlt rendszer félkatonai szervezetében egy falusi lövészklubot vezetett. Ott bizonyára szerzett vezetői gyakorlatot, hiszen eldönthette, ki viszi a kispuskát. Ily módon azt is beírhatta volna, hogy gépkocsivezető vagy kisiskolás korában őrsvezető volt. De nemcsak a pályázók komolytalanok néha. Időnként ilyennek tűnik az elbírálás is. Ami mögött gyakorta politikai megfontolás bújik meg. Az adott helyen éppen túlsúlyban lévő párt akar ily módon sikert magának, nem törődve azzal sem, hogyjelöltje netán abszolút alkalmatlan a posztra. Ez emlékeztet arra a régi szemléletre, amikor a politikai megbízhatóság állt mindenekelőtt, s a szakmai rátermettség, a tudás, majdnem egészen lényegtelen volt. Ezt az időt pedig senki nem kívánja vissza. Mikor elvtársi pinceszereken beszélték meg vagy a státusszimbólumként tartott szeretők döntötték el, kit milyen posztra állítsanak. Fontos dolgokról van szó. Most, mikor sok helyen az iskolaigazgatók személye a pályázat tárgya, azt kellene megnézni, ki a legalkalmasabb gyermekeink, a minket követő generáció gyarapodásának segítésére. - szepesi Evangélium „...és rablók kezébe esék, akik azt kifosztották..." Lukács 10:30/b. Nem tudom, voltál-e már olyan helyzetben életed folyamán, amikor mindentől vagy olyan dolgoktól fosztottak meg, amik nagyon fájdalmasan érintettek. Ne lélegezz most fel megkönnyebbülten, mert most éppen arról van szó, hogy aki Jeruzsálemből Jerikóba vezető utat járja, azt a rablók kifosztják. A bűn útján való járásnak csak egy haszna van: a kárhozat. Nem járhatsz a bűn útján anélkül, hogy az ördög a maga szervezett hatalmával ki ne fosszon. Ne felejtsd el, hogy a történetben szereplő ember nem azonnal esett rablók kezébe, hanem ment már jó darabot, amikor ez megtörtént. Dehogy gondolta ő, amikor elindult, hogy ez lesz a vége, sőt, ha valaki mondta neki, csak nevette: Bolond vagy te! Velem nem eshet ez meg, én vigyázok magamra! Csak meg akarsz rabolni engem egy csomó kellemetes órától, sok gyönyörtől, pénztől, gazdagságtól, hírnévtől. Egy szót sem erről többé! Ezt a hamis biztonságérzetet az ördög adja a szívbe, hogy amikor a lidércfény után indulva, hamis biztonságba ringatott, hogy annál biztosabban tőrbe csalhasson. Jaj neked, hiszen már elkezdte benned rablómunkáját. Nincs többé igazi békességed a lelkedben, hanem olyan nagyon békételen vagy. Lelkiismereted? Azt is kicserélte becstelenséggel. Hol van benned szeretet? Azt is elvitte és van helyette gyűlölet. Sorolhatnám még nagyon sokáig, de a lényeg az, hogy mindentől megfoszt, amik igazán a legjobbak közé tartoznak, és megfoszt magától Jézustól, vagyis az Élettől. Élő halott vagy NÉLKÜLE! Testvérem, Te kifosztott! Kiálts Jézushoz segítségért, de ha még nem vagy is az, akkor menekülj idejében hozzá. Még most! „Ma, ha az Ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket." Urunk légy segítségül nékünk. Ámen. GYURKÓ JÓZSEF metodista lelkész Szekszárdi történetek Zene, tánc, meg egyebek is Fesztiválok követik egymást manapság a városban. Az egyik épp véget ér és már kezdődik is a másik. Az egyik, a Duna menti nagy közönségsiker mellett lezajlott. Bármilyen korban is élt az ember, számára mindig fontos volt, hogy ki tudjon kapcsolódni, szórakozhasson, önfeledten nevethessen, táncoljon, egyen-igyon. Az ilyen jellegű fesztiválokra szükség van. Kell annak is aki nézi, de annak talán még jobban, aki előad, táncol, énekel, aki a produkciót létrehozza. Nem kevésbé jelentős, ma már országos, sőt nemzetközi hírű a csörge-tavi happening. Azt hiszem, ha csak az idő nem veri szét, megint hatalmas sikerrel zárulhat ez a rendezvény is. Tó már nincs régen, de az ötlet, hogy egy évben legalább egyszer híres legyen e hely, igencsak kitűnő. A napokig ott szórakozó, zenélő és zenét hallgató fiataloknak épp az ilyen hétvégékre van szükségük. Jobb lenne persze az, ha ez nekik a munka utáni, meg előtti kikapcsolódás lenne, de csak keveseknek az, mert nem a munkából mennek a Csörge-tóra és nem a munkába térnek onnan vissza, hanem a munkanélküliségbe legtöbben, ez pedig nekik sem jó, meg nekünk sem, mert azért lenne még feladat ebben az országban, lenne még mit elvégezni, meg folytatni és egészen újakat elkezdeni. Ez egy ilyen kor sajnos. De voltak sokkal rosszabbak is e században. A sokat emlegetett ötvenes évek kétarcú világa is alaposan próbára tette az akkori fiatalok és öregek lelkivilágát. Akkor volt munka. Lehetett mit újjáépíteni és elkezdeni. Valamelyik nap találkoztam a Jancsikával. Jancsika már nagyon öreg, kicsi-pici ember. A teljes nevét sohasem tudtam és mások is csak úgy ismerték, hogy a Jancsika. Nem tudom, egész életében mivel foglalkozott, mit dolgozott, de tudott dolog volt, hogy magányosan él, illetve egy ideig édesanyjával ketten osztották meg azt a kis házat, amit sikerült neki felépíteni, tán éppen valamikor az ötvenes évek végén. Szóval nem tudom mit és hol dolgozott, de a mai buszpályaudvar helyén álló magasépítő irodába újságot vitt, mégpedig katolikus, egyházi újságot, Új embert, meg Szívet. Úgy köszönt ebben a korban, amikor mindenki csak azt mondta, hogy szabadság, szabadság, szóval ő úgy köszönt, hogy: Jól nézünk ki. így, Jól nézünk ki. Mostanában nem tudom hogyan köszön. - tüke /