Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-06 / 22. szám

1993. JÚNIUS 20. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 v T an aki pici lány korában már színésznő akar lenni... - Ha rám gondol, én nem akartam. A gimnáziumban kezdtem el szavalni, színjátszó csoportokban játszani, később sokak rábeszélésére, jelentkeztem a főiskolára. - Ahova egyből fölvették, aztán kezdő színésznőként a Szekszárdi Német Színház előadásain láthattuk. Mikor is volt ez? - Hű ha, ez nehéz kérdés. A kezdetektől tagja voltam a Deutsche Bühnének. Iglódi István volt akkor a főrendező, vele együtt dolgoztunk a József Attila Színházban, tudta, hogy tanultam németül, meghívott a társulatba. - Szekszárdi színésznő volt, most legyünk kicsit nagyképűek ezzel a kijelentéssel, mégis azt gondolom, hogy a szekszárdi évek idején sokkal kevesebben ismerték itt a városban, mint napjainkban... - Ez valószínű így van, de egyértelműen a Szomszédoknak köszönhető. Ez olyan népsze•

';get hozott, amit semmi más nem hozhavolna meg. Azóta is a József Attila Színháznál dolgozom. Komoly szerepeket játszom, de az emberek szemében, Vágásiné Jutka, a kisfizetésű tanárnő vagyok. - Házastársat is a szakmából választott? - A magánéletemről nem beszélek. - Oké, de itt a színpadon láttunk egy tündéri kisfiút, aki benfentesként táncolt, énekelt az anyukájával. - Amíg terhes voltam, amíg otthon neveltem a kisfiamat, volt időm, hogy ezt a gyermekműsort, amit most a szekszárdi Gyermekek Háza szervezésében a Pünkösdi Fesztiválon bemutathattam, összeállítsam. Önálló vállalkozásom ez, először a József Attila Színházban mutattuk be, az ottani sikerek után döntöttem úgy, hogy országos turnéra viszem. Egyébként ősszel kazettán is megjelenik. Mióta elkezdtem, kapok leveleket, hívnak szerte az országba, így kerültem újra Szekszárdra is. Gyerekműsorral jött, tudom, hogy mindena, a próbákra is magával viszi kisfiát. Mit jelentenek önnek a gyerekek? - Mindent. Amióta a kisfiam megszületett és tudom mit jelent gyereket nevelni, azóta sokkal fontosabbnak érzem azt a gyerekműsort is. Másképp állok hozzá, sokkal nagyobb szeretettel, türelemmel. - Itt Szekszárdon most nem a legideálisabb körülmények között lépett fel. Egy sörcsarnokban, ahol a felnőttek járkáltak, sört ittak, az első sorokban viszont a gyerekek önfeledten figyelték a játékát. Nem zavarták ezek a körülmények? - Visszhangos a terem, a dalok szövegét sem biztos, hogy értették a hallgatók. A jövés-menés nem zavart, mert akikkel meg tudom találni a kontaktust, azoknakjátszom, de ez a műsor inkább egy színházterembe, kis művelődési házba vagy gyermekklubba való. De a mostani előadást is sikeresnek tartom. A gyerekek aranyosak, ügyesek, helyesek voltak, öröm volt velük játszani. - Többször emlegettük a József Attila Színházat, mint állandó munkaadóját. Remélem nem sértem meg, de a szakma „proliszínháznak" tartja a József Attilát, hisz munkáskerületben van, nem azok járnak oda, mint a belvárosi „divatos, előkelő" színházakba... - Biztos, hogy nem ugyanazt a rangot jelenti, mint egy belvárosi színházban játszani, de én jól érzem ott magam. Hozzátartozik, hogy manapság egyre nehezebb a pályán maradni, a színházak telítettek, lehetne a szívem vágya, hogy máshol játsszak, de ez nehéz, összetett dolog, könnyen kerülhet az ember két szék között a pad alá. Én ott jól érzem magam, nekem ez megfelel, de nem mondom, hogy egy jobb, Vágásiné Egy színésznőtől nem illik az életkorát, születési évét kérdezni. így maradjunk annyiban Ivancsics Ilona, a Szomszédok népszerű tanárnője Somogy megyében, Nagybajomban született. Kaposvárra a Munkácsy Mihály Gimnáziumba járt, majd felvételizett - és felvették - a színművészeti főiskolára. Annak elvégzése után rögtön alkalmazták a József Attila Színházban. Ennek immár tíz éve... (a többi matematika). nevesebb színház csábításának ellent tudnék állni. Amikor ott kezdtünk, nem volt Metró, a színház megközelítése is bonyolult volt. Ahhoz képest, most már közelebb vagyunk a belvároshoz. Jönnek a nézők, az egész városból. - Egyre több a munkanélküli színész. A fizetésekről is - úgy tudom -, nem lehet szuperlativuszokban beszélni. Degradálódik a pálya? - Nagyon régen, a világháború előtt volt csak, hogy egy színésznek, színésznőnek nem kellett hakniznia. Az elmúlt években természetessé vált, hogy úgy tudunk megélni, ha a színház mellett filmezünk, rádiózunk, szinkront vállalunk, esetleg televíziózunk is. Össze kellene adni, hogy ez napi hány óra. Rákényszerül mindenki. Vannak barátnőim, akik anyagi, megélhetési gondjaik miatt kényszerülnek erre a munkára. De konkretizáljuk a dolgot, az én József Attila Színház-beli fizetésem tizenkilencezer forint. Bruttóban értendő. Ennyiből kellene megélnem, eltartanom a kisfiamat. Tíz év színésznői múlt után. Akárkinek mesélem, nem hiszi el. - Szerencséje van, hisz a Szomszédok, a Vágásiné-szerep egy újabb fizetést hoz... - A pálya külső körein ad egy skatulyát. Hála Istennek, a színházban nem. Ott továbbra is a komoly szerepeimről, a műsoron lévő darabokról ismernek. De a színház, a Szomszédok leköti minden időmet. Nem tudnék mást vállalni, persze mostanában nincs is más munka. A filmgyártás leállt, a tévé haldoklik, óriási szerencsém ez a sorozat. Ha nem vállalom el ezt a sorozatot, talán másként alakul a pályám. De vállaltam, ez kitölti a maradék szabad időmet, anyagi biztonságot is nyújt, ez engem minden szempontból kielégít. - A népszerű „tanárnő" gondolom leveleket is kap... - Rengeteget. Volt már, hogy pedagógus fordult hozzám a problémájával, mondván, hogy olyan jó tanárnő vagyok, biztos tudok segíteni. Az utcán elkezdtem szemüvegben járni, de úgy is megismernek. Ezen már gondolkodtam, hogy a francban ismernek meg, amikor direkt sötét szemüveget húzok, de ezen is túltettem magam. Mostanában persze már megszokták, ki vagyok, csak egy színésznő, aki Vágásiné szerepét játssza és így fogadnak el. - A filmbeli Vágási úrral még nem hozták össze? - Hallottam ilyen pletykát, de semmi alapjuk. Hozzátenném, hogy nagyon jóban vagyunk. Sőt, az egész stáb, mint egy nagy család dolgozik együtt. Jó hangulatban, nagyon jó légkörben forgatunk minden második héten. Két nap alatt egy részt veszünk fel. - Beleszólhatnak a szereplők is a forgatókönyvbe? - A rendező mellett az élet írja a forgatókönyvet. Ez vonatkozik a napi politikára, történésekre, de a színész magánéletére is. Ha valakinek mondjuk eltörik a lába, azt a szerzők beleírják a forgatókönyvbe. Valamilyen apró mértékben mi is beleszólhatunk a cselekménybe, a szövegbe, a mondatszerkesztésbe. - Mikor látjuk újra Szekszárdon? - Szép emlékeim vannak innét, így biztos, hogy visszajövök. Valószínű inkognitóban, nem színésznőként, hanem turistaként. Annak idején az előadások, a próbák hajszájában alig volt lehetőségem megismerni ezt a szép várost. Úgy tervezem, hogy az augusztus hónapot a fiamnak szentelem. A kis kocsimmal jáquk az országot, és egyre inkább meggyőződésem, hogy Szekszárdon is töltünk néhány napot. - Köszönve a beszélgetést, remélem, hogy a sötét szemüveg mögött is felismeqük majd. TAMÁSI JÁNOS Fotó: - kafi -