Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

1993. MÁJUS 30. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 9 A maga ura - gazdaasszony! Szekszárdi történetek A moziról Nagy varázs volt. Mindennél fontosabbnak tartottuk, hogy egyegy filmet megnézzünk, még a legrosszabb film is alkalmas volt arra, hogy aztán, ha már láttuk, akkor megtárgyaljuk a látottakat. Amíg nem állt minden lakásban az az istenverte tévé, ami nélkül szintén nem tudnánk már élni, csak a mozi maradt egy ilyen színháztalan városban az esemény. A legfőbb attrakció természetesen a város közepén levő Garay mozi volt. A belseje egy csoda. Legnagyobb része természetesen a földszint, annak első része, vagy húsz sor volt a legolcsóbb hely. Egyébként az első pár sor jegye egy forint harminc fillérbe került, a kővetkező már kettőharminc és a legdrágább a háromharminc, ami már komoly pénz volt az ötvenes, hatvanas években. Szóval elöl egyharminc, aztán kettőharminc. A mozi hátsó része kétszintes volt: egy erkélyes rész, alatta pedig a zsöllye. Itt elkerített székcsóportok voltak egy-egy család, társaság vagy csak egy fiatal pár részére. Amivel az előadás kezdődött, az nagyon fontos volt. A filmgyártó vállalat hetente készített új híradót. A legfontosabb bel- és külpolitikai, sport-, kulturális híreket meg kellett nézni annak, aki csak valamennyire szeretett volna tájékozott lenni. A legtöbben meg is nézték ezt a tíz percet, amely után szünet következett, a villanyt egy kicsit felkapcsolták, de csak egészen sötét fényre és akkor bejöhetett az, aki elkésett, mert az előcsarnokban kiírták, hogy a későn jövők csak a híradó után foglalhatják el helyüket. így is volt. A diákoknál azonban problémák akadtak. Ok általában hétköznap nemigen mehettek csak úgy moziba. Egyrészt voltak diákelőadások részükre, másrészt az amúgy erkölcsöket nem romboló látványosságoktól eltiltattak. Illetve belóghattak, ha akartak és mertek, mert bizony voltakfigyelő tanárok, akik könnyen lebuktathatták az embert. így hát a diák korán ment, amikor még senki nem volt a moziban és szépen elhúzott egészen előre, leült és behúzta a nyakát, hogy ne lássák. Vagy híradó után ment, amikor meg nem volt nagy a fény és úgy slisszant be, hogy ne legyen túlzottan feltűnő. A végén pedig a tömeggel együtt ki lehetett jönni. -tiikeÖt, tíz évvel ezelőtt arról cikkeztünk, hogy a falun élő nők jelentős része kénytelen a mindennapos buszozgatást vállalni, ha munkát akar találni. Kivételek a téeszekben dolgozók és az itt-ott meglévő vidéki varrodák, melléküzemágak dolgozói voltak. Ez utóbbiakat viszont a budapesti központ amolyan gyarmati üzemként kezelte. A kiszuperált gépek, a legrosszabb munkák és a rendkívül alacsony fizetések voltak a jellemzőik. Mára ez a tarthatatlan állapot megszűnt. A gyarmati üzemeket megszüntették, a téeszek legtöbbje jó uton halad a szétesés, a csőd felé. Tehát a falusi asszony egyetlen megoldása a városba •

fezás munkahelyet keresni. A városa, amely hemzseg a munkanélküliektől. Vagy mégis lenne megoldás? Erre egy érdekes elgondolást hallottunk Tölgyesi Lajos okleveles gazdásztól, aki nemcsak beszél az egyéni gazdálkodás lehetőségeiről, hanem idén tavasztól mintegy kétszáz hektáron maga is gazdálkodik. - Menjünk sorra azon, milyen lehetőségei vannak egy viszonylag kis területen gazdálkodó család asszonyának mondja. - Száz csirkét minden nehézség nélkül fel tud nevelni, mert az napi fél óra munka sincs. Ezeket később levágja, a saját fagyasztójában lefagyasztja. Egy kiló húsz, másfél kilós csirkét számolva darabja kétszáz forint. Tehát ez húszezres bevétel. Mellette tart ötven to••yúkot, ezek a mai tojásárak mellett mintegy ezer forintot adnak egyenként. Ez újabb ötvenezer. Az eddigiek még nem időigényes, nem bizonyos napszakhoz, órához kötött munkák. - Most jön a nehezebb. Az abrakoltatás. Kérdés, van-e néhány hektár területe a családnak vagy nem? Mert, ha csak három hektár területe van, annyi abrakot termelhet, ami háromszáz tojótyúkot is eltarthat az pedig már háromszázezret hozhat. Ugyanígy belevághat a sertéstartásba. Három-négy anyadisznó szaporulatát felneveli, az kétszer harmincas falkát jelent. Ismerek sok olyan asszonyt, aki munkába járás mellett is felnevel ennyi malacot. De most olyan asszonyokról beszélünk, akiknek „nincs munkahelyük". Ezzel együtt már bőven az ötszázezres bevétel fölött vagyunk. Tudjuk, a mezőgazdaságból származó bevételek ötszázezerig adómentesek. Most ne beszéljünk a szomszédnak vagy egyéb nem hivatalos úton eladott tojásról, csirkéről... - Beletartozik, hogy ezekbe a munkákba a család - a férj, a nagyobb gyerek is besegíthet - így a falusi asszonynak akár heti kétszer három órája maradhat fodrászra, kozmetikusra. Időben sem dolgozik többet, mint ha hivatalba járna. Viszont a családjára több idő marad. Foglalkozhat, tanulhat a gyerekeivel, főzhet rájuk - megtakarítva a napközit, az üzemikonyha-díjakat - és visszaállíthatja a régi, több ezer éves családmodellt. Mindehhez persze a kiindulási alap a falusi családi ház, és a három hektár, vagy durván öt hold föld. Ugyan Tölgyesi Lajos meggyőzően beszél és eddig igyekeztem nem közbeszólni, de a kisördög csak megkérdezteti velem, hogy ez otthon, a családban is így van? - Jelenleg egy szekszárdi panelházban lakunk. Itt természetesen ez lehetetlen - mondja. - De már beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy később, ha csak ötszáz tojótyúkot beállítunk, ami a háztájiban három-négy ólban elfér, és szinte a ház körüli hulladékból megél, máris hozhat ötszázezres bevételt. No nem ketreces tartásról, automata itatókról beszélek, hanem a hagyományos tartású, trágyadombon kapirgáló biotojást termelő tyúkokról. Ehhez még gilisztatelepet sem kell építeni. Jelenleg kukoricát és búzát termelek. A magtári szemétből megélne ennyi tyúk. Ötszázezer adómentes bevétel! A feleségem jelenleg kétszáznegyvenezret keres évente. Az után adózik... Tudom, olvasóink egy része most arra gondol, két önző férfi összehajolt és arról beszélt, hány bőrt lehetne még az asszonyokról lehúzni. Ha tetszik, nyugodtan szidjanak. De úgy gondolom, mégis érdemes végigszámolni, gondolni az előzőeket, és ha az elmondottak, illetve itt leírtak csak egyetlen családnak járulnak hozzá ajobb megélhetéséhez, kiegyensúlyozottabb, boldogabb családi életéhez - már megérte. Tamási János k t Már választottak... ... ök még választhatnak