Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-30 / 21. szám

1993. MÁJUS 30. , SZEKSZÁRDI V4SARNAP 7 A szőlő ősszel megérik Kilábalási elképzelések az Aliscavinnél A Szekszárdon mű­ködő üzemek sorsa nem lehet közömbös a város polgárai számára, hiszen legalább áttételesen, mindannyiunkat érint egy-egy cég boldogulása, vagy éppen csődje. Az Aliscavin Rt. megalaku­lásától, Borászati Közös Vállalat korától kezdve joggal áll a figyelem kö­zéppontjában: a szőlő ősszel megérik, s alig van család, amely számára ez a természeti jelenség kö­^imbös. ^•Meg tudja-e oldani a részvénytársaság a pénz­ügyi nehézségeit, szá­míthatnak-e a szőlősgaz­dák hosszabb távon is a termés földolgozására, a bor átvételére és értéke­sítésére? Módos Ernő igazgató vála­szolt kérdéseinkre. Gyenge pont: a forgóalap A cég, melyet 1985-ben a környék­beli szőlőtermelő gazdaságok hoztak létre, az indulás pillanatától kezdve forgóalaphiánnyal küzdött, már az el­sőéves működés finanszírozásához szükséges 17 millió forintot is hitelből biztosították. Az akkori kamatok mel­lett - különösen a kimondottan kedve­ző feltételekkel igénybe vehető KTA­ra (a szövetkezetek kölcsönös támoga­tási alapja) tekintettel - ez nem tűnt kri­• usnak. Az azóta drámaian megnöve­lő kamatköltségek, és az ettől lénye­gesen elmaradó exportnövekedés kö­vetkeztében a helyzet megváltozott. Mára a bankhitel 53 millió forintra nőtt, az utolsó három évben csak ka­matként 57 milliót fizetett ki az rt., s mostanra tetőzött a tulajdonos türel­metlensége is: egyéb nehézségeik miatt nem tudták a szőlő árával meg­várni a bor értékesítését. Három évvel ezelőtt „összehúzó­dás" indult, a cég létszámát 120 főről 80-ra csökkentették, s történt néhány más intézkedés is - pl. a szállítópark leépítése - forgóalap fölszabadítása ér­dekében. Tavaly az rt. kezdeményezte a bankhitel tőkésítését, pl. elsőbbségi vagy fix osztalékú részvényre váltását, de a megállapodás nem jött létre. A létszámot tovább szűkíteni nem lehet, a hitelből való finanszírozás to­vább nem folytatható - tudtuk meg az előzményekről és ajelenlegi helyzetről Módos Ernőtől. Csődegyezség, vagy külföldi tőke A kilábalásra két alternatíva mutat­kozik. Ki bírja jobban, avagy nehézségek manapság nem csupán a bor feldolgozásában, forgalmazásában vannak... - ka ­Klasszikus csődegyezséget lehet esetleg kötni a hitelezőkkel, amire a követelések és a fedezésükre rendelke­zésre álló pénz és készletek arányát te­kintve az igazgató szerint reális esély van. Ha ez megtörténik, akkor is nyi­tott a kérdés: hogyan tovább? Az biz­tos, hogy a hitelből való gazdálkodást el kell felejteni. A termelőknek és az Aliscavinnek a működés költségeit az eddigieknél szorosabb egységben kel­lene viselni, a bevételekből is közösen részesülni. Ez az új forma feltételezné az adok-veszek kapcsolat megszűné­sét. - Vajon partnerek lennének a rész­vényesek egy ilyen jellegű kapcsolat­hoz? - Ez új és az eddigieknél bonyolul­tabb kapcsolat lenne, amit a termelők bizonyára nem szívesen vállalnak. De némileg kényszerből a többség szerin­tem elfogadja - az utóbbi két évben már közelítettünk is e felé -, hiszen nincs más kiút. Akinek van 20 hektár szőlője, az megoldja valahogy a feldolgozást és ér­tékesítést, de 100 hektár esetében szük­ség van egy szervezetre. Ami nem fel­tétlenül lesz részvénytársaság, lehet esetleg pinceszövetkezet is, de a formai váltásnak csak akkor van létjogosult­sága, ha kedvezményes forgóalapbő­vülést eredményezhet - véli az igaz­gató. A második alternatíva befektetők forgóalapbővítő bekapcsolása lehet, akik az adósság megvásárlásával pén­zügyi egyensúlyt biztosítanak, és hoz­nák a működéshez szükséges minimá­lis forgótőkét. Ilyen jellegű szándék­nyilatkozatot tett egy amerikai-európai befektetőtársaság. Az eddigi tárgyalá­sokból kiderült, hogy részben pénzbe­fektetők, részben szakmai befektetők csoportjáról van szó, akik az észak­amerikai piac feltárását, az értékesítés segítségét is ígérik. A részvételt a kül­földi fél a termelőkkel közösen képzeli el. Valaki felvásárol és eladja a bort A tőkebefektető szándékára persze akkor lehet igazán alapozni, ha a pénze megjelenik a bankszámlán. Amíg ez nem történik meg, az első változat sze­rint dolgoznak tovább. A kényszercsőd bejelentését, a kilábalási tervet, az 1993-as üzletpolitikai tervet jóváhagyás végett a május 27-ére összehívott köz­gyűlés elé terjesztik, amivel talán sike­rül a cég sorsát a következő egy évre ki­jelölni. Bármi lesz is azonban az Aliscavin Rt. sorsa, a szőlőfeldolgozásra, borter­melésre és -értékesítésre kitalált, a mai átlag magyar szintnek megfelelő - vagy annál kicsit jobb - technika megvan, az itt megtermelt bor az utóbbi időben a szerkezetváltásnak köszönhetően né­mileg emelkedő áron eladható, minő­ségi kifogások gyakorlatilag nincse­nek. Bízhatnak abban a termelők, hogy a szőlőt reális áron a későbbiekben is fel­vásárolják tőlük, vagy bérfeldolgozásra - szintén reális áron - átveszik -, állítja Módos Ernő. Nem kell talán félni attól, hogy ősszel a szőlő megérik... - ri ­Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy a lakás, mint olyan, egyik fő funkciója a por- és piszoktermelés. Olyannyira, hogy ha a kuckót magára hagyjuk és két hétig elutazván ki sem nyitjuk az ajtót-abla­kot, akkor is termelődik a kosz; finom porréteg mindenütt, új pókháló a sarokban... Tudván ezt a nők jelentős része, tavasszal lázban ég, vé­res kard gyanánt partvist ragadva, föl s alá üget a lakásban a vészjósló és végzetterhes „nagytakarítás lesz" szavakat hörögve-rikoltva. Férfiember ilyenkor megborzong és magá­ba roskadva ül a konyhai hokedlin - míg hagyják -, ugyanis bármennyire domesztikálódott, teljességgel tisztában van a dolog abszolút értelmetlenségével. Ertetlenül szemléli ser­dületlen gyermekeit, kik is önfeledten élvezik a helyzetet, tudniillik, hogy nincs rendrakás, szét lehet - sőt kell - szórni mindent, tökéletes a terep például bújócskához, egyáltalán olybá tűnik, hogy magzatjaink természetes lételeme az ab­szolút kupleráj! Férfira nyomás nehezedik - mozdulj már! ­hogy tolná odébb a nagymama háromajtós diófaszekré­nyét, mert mögé kell nyúlni(!) ott a lényeg, alatta meg a por­macskák. Fölfoghatatlan, hogy a pormacska miből képző­dik és hogyan. Ezek a puha kis gombolyagok fifikus techni­kával kerülgetik a rájuk vadászó partvis szőrzetét. Férfiem­ber szenved, mert nyilvánvalóvá válik alávetett helyzete (rabszolgasors, parancsvégrehajtás), tedd föl, vidd ki, nyomd vissza, mit csinálsz, majd vércsevijjogás-szerű kér­dőmondatok: Te most újságot mersz olvasni?Dehogy olva­sok, úgy sincs semmi érdekes, ehhez a fölforduláshoz Bosznia... és megy a sika-mikafusson, mosson, portalanít­son. Férfiember, ha van ideje ilyenkor nosztalgiával gondol legénykora kuckójára, hol szétszórt csikkek, papírzsepik, söröskupakok és miegyebek hímes tarka mezején lépdelt, távol a nagytakarítás nevű belháború rémségeitől. Konflik­tushelyzet, melyhez az alaphangot aférfinak már az első fél­órában meg kelt adni abbéli véleményével, hogy ha és amennyiben egész évben tisztességes takarítás zajlana a la­kásban, az ilyen tavaszi fesztiválokra nem kerülne sor! Tisz­tában van vele, hogy az egész csak arra jó, hogy a vele közös háztartásban élő fehérszemély eképp manifesztálja a házi­munka fontosságát! Ráadásul a nőből előtörő akut láz előre nem sejthető, így a szituáció és abból adódó szinte elvi­selhetetlen megpróbáltatások egy esetleges vidékre vagy külföldre távozásával sem kerülhetők meg. Ha a dolog egy festéssel-mázolással van súlyosbítva, akkor napokig is el­tart. Ez idő alatt a férfiban természetesen merülfel a gondo­lat, hogy a feszültséget némiképp oldandó, fröccsök magá­ba döntése céljából felkeresse a sarki spit..., de a nőnek ilyentájt hihetetlenül kifinomult a szaglása és lecsap a bol­dogtalanra; diszkrét hypóillatú kezecskéivel betuszkolja ál­dozatát a kamrába, mondván se ki, sebe, amíg ott rend nem lesz! A férfi ott, beszáradt lekvárosbefőttek, aszalódott pap­rikafüzérek és két éve bevetésre váró Abonett kekszes dobo­zok között arra gondol, ami az egészben jó, nevezetesen, hogy egyszer vége lesz és visazonylagos rend; jöhet a nyár. - steiner -

Next

/
Thumbnails
Contents