Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-24 / 3. szám

36 * , SZEKSZÁRDI USARNAP 1993. JANUÁR 24. Piac és humánum Kell a simogató kéz Költségvetés?) (Előzetes, malíciával) Szekszárd város leendő (1993as) költségvetése - amint azt Dózsa Attilától, a polgármesteri hivatal közgazdasági irodájának vezetőjétől megtudtuk -, nincs közvetlen kapcsolatban a szoros értelemben vett gazdasági helyzettel, mindinkább a szabályozó rendszerben bekövetkezett arányváltozás a lényeges. A normatív támogatások aránya éppúgy eltolódott, mint a „megosztott bevételek aránya". PL: míg az elmúlt esztendőben a személyi jövedelemadó megoszlása 50-50% volt a helyi és központi költségvetésbe befizetendő között, addig 93ra ez 30-70%-ra módosult. (A 30% az, ami marad!) A költségvetés egy nagyobb összeg 30%-a lesz, már ami a helyben maradó forintokat illeti. (Egy fontos öszszehasonlítás a tavalyi 320 milliós összeggel szemben, 1993-ban 250 millió Ft az önkormányzatnál maradó rész.) Megtudhattuk azt is, hogy a szekszárdi polgárok nagyon ,jó adófizetők", már ami a Péccsel és Kaposvárral való egybevetést illeti! A gépjárműadó 50%-a marad a városnál, míg a helyi adók teljes mértékben maradnak a városnál, éppúgy, mint az illetékbevételek (piac, vásár, helyiségek bérleti díja, szabad pénzeszközök kamatai, amik szintén a saját bevételeket növelik). 37 millióval (SIC!) kerül viszont többe a város üzemeltetése (köztisztaság, közvilágítás) - folytatta a szakember -, noha jelentős pénzmaradvány (80 millió!) gyarapítja a 93-as forrásokat. A 13. havi fizetések mindenütt kifizetésre kerültek, sőt!, ezt tervezik a tárgyévre is! - s mondta ezt a közgazda úgy, hogy nem hallgatta el azt sem, hogy emellett bérfejlesztést nem terveznek, az előző évi szintrehozás végett. Fizetésemelés ennek ellenére lesz, de központi keretből (kb.: májustól). Ami lapunk financiális támogatását illeti: „a dolog e pillanatban még nem publikus" - folytatta Dózsa Attila -, csak a művelődési bizottság döntése után válik véglegessé - zártuk a beszélgetést. A költségvetés végleges elfogadása január 28-án várható. BAYER BÉLA A héten Szekszárdon tartották negyedévenként esedékes tanácskozásukat a megyei fönővérek. A tanácskozást a Népjóléti Minisztérium képviseletében Sövényi Ferencné országos fönővér vezette. A téma 3z egészségügy átalakítása kapcsán a finanszírozás, a pénz volt. - Ha a piac működni kezd az egészségügyben - mondta az országos fonővér -, a háziorvosi szolgálaton keresztül mintegy vásárolni fogjak a társadalombiztosítástól a gyógyítást, mint szolgáltatást. Számunkra pedig ezen belül az az érdekes, ha az ápolást akarják megvásárolni. Meg kell találni azt az utat, hogy miként tudja az ápolás segíteni a családokat. A háziorvosok mellett a régi modellből eredően a házi ápolók ott vannak, de a társadalomnak sokkal több ápolást nyújtó szakemberre lesz szüksége. Azért is, mert valakit kórházban ápolni sokkal drágább, mint otthon. Nem beszélve arról, hogy a beteg számára is kedvezőbb a megszokott környezet. Viszont az ápolást igen nagy szakértelemmel, humánumtól átitatva kell végezni, s nemcsak azért, mert egy WHO-adat is bizonyítja, hogy az egészségügyi ellátás milyenségét nyolcvan százalékban az ápolás minősége alapján mérik le. - Hogyan lehet ezeket a jogosan magas igényeket kielégíteni? - Nem könnyű. Ki kell, hogy épüljön egy olyan ápolási szolgáltatási rendszer, amelyik független kórháztól, s ahol a háziorvosi rendszeren belül lehet vásárolni az ápolást, mint szolgáltatást. Vas megyében éppen most jött létre egy ilyen csoport. Tizenhatan dolgoznak, s olyan betegeket ápolnak, akiket korábban kórházba kellett volna vinni. A kórházi ellátás finanszírozására mindig adott volt a pénz. Meg kell tehát teremteni mindenütt az annál olcsóbb, s azt a beteg számára kedvezőbb körülmények között azt helyettesítő ápolásra is a forintokat. Ezt diktálja a humánum is. - Az emberiességet említette. Hajdan az ápolást az apácák, úgy is mondták, a kedvesnővérek végezték. Akik életüket tették fel e nemes tevékenység lelkiismeretes végzésre. Lelkiismeretességből pedig ma amúgy is hiány van. Ez az elpiacosítás nem ennek a hiátusnak növekedéséhez vezet? - Az utóbbi időben nagyon feladatorientált ellátási formák jöttek létre az ápolásban és a medicinában is. A technika megjelenése törvényszerűen hozta, hogy a kisebb-nagyobb gépek beépültek az ellátandó és ellátó közé. Ez a beteg érdekében történt, mégis úgy néz ki, mintha egy antihumánus ellátás került volna felszínre. De biztos, hogy hiányzik, nagyon hiányzik a nővérek simogató keze. A jövőben középiskola után, főiskolán is képzik az ápolókat, s ha az ápolás rangjára akar emelkedni, munkájukhoz kell, hogy tartozzon egy viseL kedésmód, magas szaktudás. E^B most készülünk, korántsem vagyum? kész. És azt is állítom, hogy a csak ápolásra szorulók mellett nagy szerepe lesz a rendi nővéreknek. Az én példaképem is egy ilyen ápolónő volt, akinek a rendből ki kellett lépni, mert a rend megszűnt, de ő a beteg mellett volt mindig. - szepesi - Változnak az idők és mi is változunk velük mondja az ősi latin közmondás jó-rossz fordítása. Tempóra mutantur... Az idő valóban kérlelhetetlenül halad előre, az órák nem járnak visszafelé. Az ember is változik. Néha robbanásszerűen, máskor észrevétlenül. Elég a tükörbe nézni reggelenként fésülködéskor, borotválkozáskor, amikor megáll a kezünk egy hosszú másodpercre. Már nem a megszokott régi arc néz velünk szembe. Valami új vonás került rá, lágyabb vagy keményebb, csak mi vesszük észre, hogy nem az eddig megszokott arcunkat látjuk. A múló idő mindig ír ránk valamit, olyan mint a szobrász vésője. Igazit, figyelmeztet, másoknak is jelzi, hogy változunk. Hátunk mögött már a téli Pál-forduló napja. A keresztény hagyomány ezt a Pál-napot a Jézus követőit üldöző Saulus megtérése napjává tette, akiből a damaszkuszi úton egy megrázó élmény után Pál apostol lett, Jézus legnagyobb kései apostola. A változás robbanásszerű volt. Tőle tudjuk, hogy Isten megfordította, egy indulatoktól elvakult embert megállított, és a jézusi szeretet szolgálatába küldte. Ez az ember belülről is gyökeresen megváltozott. Még a nevét is megváltoztatta, Saulusból Paulus lett, vagyis a büszke „Nagyobból" az alázatos „Kisebb". Következetesen ráállt a felismert helyes útra, és mártírhaláláig hallgatott a felső és belső hangra, ami irányította. Erről még honfitársai gúnyolódása sem tudta letéríteni... Fordulópontok mindnyájunk életében vannak. Csöndes döntések, jobb irányba fordulások, a tanulságok levonása mindig igazithat rajtunk valamit. Azonosulhatunk önmagunkkal, és azt tehetjük, amit helyesnek tartunk. Ha hagyják. Mert a gondolkodásban és magatartásban megváltozott ember körül szikrázik a levegő. Jelenléte idegesiti a nem-változókat. Például azokat, akik rég letettek arról, hogy kilógjanak a sorból. Akik arra büszkék, hogy még nem vétettek lépést. Akik rég belenyugodtak abba, hogy nem tesznek a közízlés ellen, nem szólta meg még őket senki sem. Tehát sem bűnbánatot, sem önkritikát nem kell tartaniuk. Sem magánéletben, sem közéletben. ^^ A változás bennünk nem mindig gyors pálfordufiQ Csöndes váltás is lehet. Amit valamikor nagynak tartottunk, mert hasznosnak látszott, most lehet, hogy a szemétbe kerül. De amiben értéket találunk, most nem engedjük el. Még akkor sem, ha többeknek a szemét szúrja. Mert észreveszik. Es ha mást nem, hát a múltbeli tévedéseken és a mai másságon gúnyolódnak. Szűkebb pátriánkban is egyre bántóbb méreteket ölt a „minősítő bizottságok" elszaporodása. Csoportok minősítenek csoportokat, flekkes életrajzokat lobogtatnak. Régi és friss érdemeket szegeznek szembe életsorsokkal, emberek mennek tönkre ádáz személyi harcokban. Nem említek senkit sem. Nem vagyok bírája senkinek. A tévedés joga mindenkit megillet. De a változás, akár pálfordulás lehetőségét is mindenkinek meg kell adnunk. Emberszeretetből is. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Talán rövid is, mondják az öregek. Hadd kapjon tiszta lapot mindenki, aki még értékes mondatokat és cselekedeteket írhat rá. Váltunk, változunk ebben is? Pali bácsival találkoztam múltkor a nagytemplom előtt, amikor az egyházak egy héten át együtt voltak. Megörültem neki. Tudtam, hogy azelőtt nem volt templomba járó. Lelkesen paroláztunk, diskuráltunk. - Szeretek megint idejárni - mondta. Csak a buta ember nem változik. Ö mondta. H. NÉMETH ISTVÁN