Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-24 / 3. szám

1993. JANUÁR 24. SZEKSZÁRDI 3 a kommunista vezetést illeti, az Bezons esetében máig valóság, de ez a franciák magánügye. Közügy viszont az a régóta élő vélemény, hogy a testvérvárosi kapcsolat elsősorban a két város vezetői utazási kedvének kielégítésére jó. Mi igaz ebből? - Volt benne igazság. A Szekszárd-Bezons Baráti Társaság elsősorban azért alakult, hogy ez a helyzet változzon. Ha kikapcsoljuk a megállapításában rejlő enyhe gonoszkodást, akkor azért azt is el lehet ismerni, hogy a vezetők utazása se káros. Végül is minden hasonló kapcsolatnak ilyesmivel kell kezdődnie: - a keretek megteremtésével. t

Egyetértünk. Nem vagyok vezede 1975-ben egy kiszes delegáció kísérőjeként magam is jártam Bezonsban. Elméletileg, mint újságíró kísérő, gyakorlatilag ingyen tolmácsként. Akkori tapasztalataimat felidézve és kiegészítve az időközben idevetődött bezonsiaktól szerzettekkel, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy mintha a franciák komolyabban vennék ezeket a kapcsolatokat, jobban kitöltenék a maga által említett kereteket. - Valószínűleg így van. A testvérvárosi kapcsolatnak, amit a franciák az egyetlen Jumelage" szóval jelölnek, ott mélyebbek a gyökereik. Nemcsak magyar testvérvárosuk lévén, Bezonsban küé

n testvérvárosi ház áll a vendéIk elhelyezésére. Szekszárdról utcát neveztek el és az ottani területi lapban, melyben Bezonsnak csak egy oldal jut, rendszeresen megemlékeznek az itteni jelentősebb eseményekről. - Már ha tudomásukra jut. A nyelvi akadályok nem akármekkorák... Kötve hiszem, hogy egy francia számára sok értelme lenne a mi, sokaknak még itthon is nehéz, anyanyelvünket elsajátítani. - Bizonyára! Bár már volt próbálkozás magyar nyelvtanfolyam rendezésére. Mivel a kapcsolatok jellege elképzeléseink szerint teljesen átalakul, sőt át kell, hogy alakuljon, társaságunk ezen is szeretne változtatni. - Mit ért az átalakuláson? - Korábban a kiutazások anyagi terheit a különböző vállalatok fizették, így azoknak elsősorban jutalomút jellege volt. Azt talán nem kell különösebben magyarázni, hogy mára a helyzet megváltozott. Pénzügyi okokból, azaz pénz híján. Természetesen akkor is alakultak ki személyes kapcsolatok és voltak család-család közötti látogatások, de elsősorban csak a jobbmódúak és azok között, akik bírták jávai. Az Aranyfürt Termelőszövetkezetet, a Húsipari Vállalatot, az áfészt említhetném. Az utazási irodák hozzáférhető árú utak szervezésével kívánnak segítségünkre lenni. A Gyermekek Háza, mely már szervezett német és olasz Barátság - vagy protokoll...? Tavaly múlt negyedszázada, hogy a Párizs melletti Bezons és megyénk székhelye testvérvárosi kapcsolatba került egymással. Testvéreit az ember általában kapja, nem választja. Érdekes módon, bennünket a miénkkel nagyjából azonos lélekszámú francia kisváros választott. Abból a meggondolásból, hogy az valamikor borvidék volt, Szekszárd ma is az. Továbbá, mert akkor Szekszárd és Bezons egyaránt kommunista irányítás alatt állt, ami tudjuk, azóta megváltozott. A kapcsolatokat azonban az itteni és az ottani polgármester - Jacques Loser - tavaly június 4-én ünnepélyesen megújították. Erről és még sok egyébről beszélgettünk Szalai Máriával, a Garay Gimnázium francia szakos tanárnőjével, aki az 1992. október 13-án alakult Szekszárd-Bezons Baráti Társaság titkára. a nyelvet. Ezt szeretnénk széleskörűbbé tenni... - Amihez ugyancsak kell pénz! Van? - Nem sok. A tagsági .díj évi 600 forint. Valamivel több, mint ötven személlyel indultunk, a taglétszám most száz körül jár. Az anyagi alapot az itt járt bezonsi hímzőkör ajándéka teremtette meg, amit a városi önkormányzat - a két város közötti kapcsolat magától éltetőden fő támogatója - kiegészített. Bármennyire változtak is a viszonyok, azért, a gazdálkodási egységek támogatásának se vagyunk hínyelvi tábort, francia fiatalokat kíván fogadni. Decsi Kiss János kollégája is ajánlott fel helyet, vagy alkotási lehetőséget Szálkán. Ezenkívül minden elképzelhető pályázattal megpróbálkozunk, hogy gyarapíthassuk a pénztárcánkat. - Itt a gimnázium kisebbik tanári szobijában, ahol beszélgetünk, több láda francia könyv halmozódik ebben a pillanatban. Tele francia szépirodalmi könyvekkel. Honnan származnak? - Bezonsból! Az egyik ottani vállalatot felszámolták és a polgármester úgy döntött, hogy a könyvtáruk egy részét nekünk juttatja. - Sok olvasójuk lesz? - Remélem! A Garay Gimnázium 700 tanulójából 120-an tanulnak franciául. Az orosz „világnyelv" jellege mindig illúzió volt, az angol és német mellett azonban a francia kétségtelenül az. Ez utóbbi Magyarországon még kevésbé tudatosodott a kelleténél, reméljük, hogy a helyzet változik. A tanári karból ketten tanítjuk a franciát és most örömünkre csatlakozott hozzánk egy fiatal lektornő, Patrícia Thiburce személyében, akinek ez az anyanyelve. A gimnáziumban fel lehet készülni a középfokú állami nyelvvizsga letételére, aminek már anyagi haszna is van. Valamilyen formában szeretnénk megoldani az iskolánkon kívüli francia nyelvoktatást, vagy legalább csatlakozni ehhez. Tárgyi feltételeink jók, már az „Espaces" című kitűnő nyelvoktatási folyóiratot is megkapjuk, amihez pompás hanganyag csatlakozik. - Terveknek, elképzeléseknek tehát nincsenek híjával... - Baj ez? - Az ellenkezője! A nyelvtudás egy tőlünk elütő kultúrkör, a nagy múltú távoli ország megismeréséhez, emberi kapcsolatok kialakításához nélkülözhetetlen! - Amiben a Szekszárdi Vasárnap azzal segíthetne, hogy támogatja társaságunkat a tetvérvárosi kapcsolatok emberibbé tételében. Az igények felmérésére gondolok, hátha vannak ilyenek. Jó ötletek pedig egész biztosan, hiszen nem vagyunk ötletszegény náció fiai... - Tavaly mi történt és az idén mi várható a két város közötti kapcsolatokban? - A negyedszázados jubileum alkalmávaljúniusban Bezonsi napok voltak. Az ide érkezőket a magyarfrancia kapcsolatok ottani bábája, Jean-Pierre Allo szervezte. A már említett hímzésbemutató mellett volt képeslap-kiállítás és gasztronómiai bemutató. A francia mesterszakácsról éppen maga írt a Szekszárdi Vasárnapban. Az idén januárban már tudunk egy kéttagú művészdelegáció érkezéséről. - Ha véletlenül az ottani lap is „testvériesülni" kívánna velünk, mi bizonyára nem lennénk ellenlábasai. Köszönöm, hogy időt szentelt olvasóink tájékozatására! ^ ^ Fotó: K. A.