Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-24 / 3. szám

1993. JANUÁR 24. SZEKSZÁRDI 3 a kommunista vezetést illeti, az Bezons esetében máig valóság, de ez a franciák ma­gánügye. Közügy viszont az a régóta élő vélemény, hogy a testvérvárosi kapcsolat elsősorban a két város ve­zetői utazási kedvének kielégítésére jó. Mi igaz ebből? - Volt benne igazság. A Szek­szárd-Bezons Baráti Társaság el­sősorban azért alakult, hogy ez a helyzet változzon. Ha kikapcsoljuk a megállapításában rejlő enyhe go­noszkodást, akkor azért azt is el le­het ismerni, hogy a vezetők utazá­sa se káros. Végül is minden ha­sonló kapcsolatnak ilyesmivel kell kezdődnie: - a keretek megterem­tésével. t Egyetértünk. Nem vagyok veze­de 1975-ben egy kiszes delegáció kísérőjeként magam is jártam Be­zonsban. Elméletileg, mint újságíró kísérő, gyakorlatilag ingyen tol­mácsként. Akkori tapasztalataimat felidézve és kiegészítve az időköz­ben idevetődött bezonsiaktól szer­zettekkel, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy mintha a franciák komolyabban vennék ezeket a kap­csolatokat, jobban kitöltenék a ma­ga által említett kereteket. - Valószínűleg így van. A test­vérvárosi kapcsolatnak, amit a franciák az egyetlen Jumelage" szóval jelölnek, ott mélyebbek a gyökereik. Nemcsak magyar test­vérvárosuk lévén, Bezonsban kü­é n testvérvárosi ház áll a vendé­Ik elhelyezésére. Szekszárdról utcát neveztek el és az ottani terü­leti lapban, melyben Bezonsnak csak egy oldal jut, rendszeresen megemlékeznek az itteni jelentő­sebb eseményekről. - Már ha tudomásukra jut. A nyelvi akadályok nem akármekko­rák... Kötve hiszem, hogy egy francia számára sok értelme lenne a mi, so­kaknak még itthon is nehéz, anya­nyelvünket elsajátítani. - Bizonyára! Bár már volt pró­bálkozás magyar nyelvtanfolyam rendezésére. Mivel a kapcsolatok jellege elképzeléseink szerint telje­sen átalakul, sőt át kell, hogy ala­kuljon, társaságunk ezen is szeret­ne változtatni. - Mit ért az átalakuláson? - Korábban a kiutazások anyagi terheit a különböző vállalatok fi­zették, így azoknak elsősorban ju­talomút jellege volt. Azt talán nem kell különösebben magyarázni, hogy mára a helyzet megváltozott. Pénzügyi okokból, azaz pénz hí­ján. Természetesen akkor is ala­kultak ki személyes kapcsolatok és voltak család-család közötti látoga­tások, de elsősorban csak a jobb­módúak és azok között, akik bírták jávai. Az Aranyfürt Termelőszö­vetkezetet, a Húsipari Vállalatot, az áfészt említhetném. Az utazási irodák hozzáférhető árú utak szer­vezésével kívánnak segítségünkre lenni. A Gyermekek Háza, mely már szervezett német és olasz Barátság - vagy protokoll...? Tavaly múlt negyedszázada, hogy a Párizs melletti Bezons és me­gyénk székhelye testvérvárosi kapcsolatba került egymással. Testvéreit az ember általában kapja, nem választja. Érdekes módon, bennünket a miénk­kel nagyjából azonos lélekszámú francia kisváros választott. Abból a meg­gondolásból, hogy az valamikor borvidék volt, Szekszárd ma is az. Továbbá, mert akkor Szekszárd és Bezons egyaránt kommunista irányítás alatt állt, ami tudjuk, azóta megváltozott. A kapcsolatokat azonban az itteni és az ot­tani polgármester - Jacques Loser - tavaly június 4-én ünnepélyesen meg­újították. Erről és még sok egyébről beszélgettünk Szalai Máriával, a Garay Gimnázium francia szakos tanárnőjével, aki az 1992. október 13-án alakult Szekszárd-Bezons Baráti Társaság titkára. a nyelvet. Ezt szeretnénk széleskö­rűbbé tenni... - Amihez ugyancsak kell pénz! Van? - Nem sok. A tagsági .díj évi 600 forint. Valamivel több, mint ötven személlyel indultunk, a taglétszám most száz körül jár. Az anyagi alapot az itt járt bezonsi hímzőkör ajándéka teremtette meg, amit a városi önkormányzat - a két város közötti kapcsolat magától éltető­den fő támogatója - kiegészített. Bármennyire változtak is a viszo­nyok, azért, a gazdálkodási egysé­gek támogatásának se vagyunk hí­nyelvi tábort, francia fiatalokat kí­ván fogadni. Decsi Kiss János kollégája is ajánlott fel helyet, vagy alkotási lehetőséget Szálkán. Ezenkívül minden elképzelhető pályázattal megpróbálkozunk, hogy gyarapíthassuk a pénztárcán­kat. - Itt a gimnázium kisebbik tanári szobijában, ahol beszélgetünk, több láda francia könyv halmozódik eb­ben a pillanatban. Tele francia szép­irodalmi könyvekkel. Honnan szár­maznak? - Bezonsból! Az egyik ottani vál­lalatot felszámolták és a polgár­mester úgy döntött, hogy a könyv­táruk egy részét nekünk juttatja. - Sok olvasójuk lesz? - Remélem! A Garay Gimná­zium 700 tanulójából 120-an tanul­nak franciául. Az orosz „világ­nyelv" jellege mindig illúzió volt, az angol és német mellett azonban a francia kétségtelenül az. Ez utób­bi Magyarországon még kevésbé tudatosodott a kelleténél, remél­jük, hogy a helyzet változik. A ta­nári karból ketten tanítjuk a fran­ciát és most örömünkre csatlako­zott hozzánk egy fiatal lektornő, Patrícia Thiburce személyében, akinek ez az anyanyelve. A gimná­ziumban fel lehet készülni a kö­zépfokú állami nyelvvizsga letéte­lére, aminek már anyagi haszna is van. Valamilyen formában szeret­nénk megoldani az iskolánkon kí­vüli francia nyelvoktatást, vagy leg­alább csatlakozni ehhez. Tárgyi feltételeink jók, már az „Espaces" című kitűnő nyelvoktatási folyó­iratot is megkapjuk, amihez pom­pás hanganyag csatlakozik. - Terveknek, elképzeléseknek te­hát nincsenek híjával... - Baj ez? - Az ellenkezője! A nyelvtudás egy tőlünk elütő kultúrkör, a nagy múltú távoli ország megismerésé­hez, emberi kapcsolatok kialakítá­sához nélkülözhetetlen! - Amiben a Szekszárdi Vasár­nap azzal segíthetne, hogy tá­mogatja társaságunkat a tetvérvá­rosi kapcsolatok emberibbé téte­lében. Az igények felmérésére gondolok, hátha vannak ilyenek. Jó ötletek pedig egész biztosan, hiszen nem vagyunk ötletszegény náció fiai... - Tavaly mi történt és az idén mi várható a két város közötti kapcsola­tokban? - A negyedszázados jubileum al­kalmávaljúniusban Bezonsi napok voltak. Az ide érkezőket a magyar­francia kapcsolatok ottani bábája, Jean-Pierre Allo szervezte. A már említett hímzésbemutató mellett volt képeslap-kiállítás és gasztro­nómiai bemutató. A francia mes­terszakácsról éppen maga írt a Szekszárdi Vasárnapban. Az idén januárban már tudunk egy kéttagú művészdelegáció érkezéséről. - Ha véletlenül az ottani lap is „testvériesülni" kívánna velünk, mi bizonyára nem lennénk ellenlába­sai. Köszönöm, hogy időt szentelt olvasóink tájékozatására! ^ ^ Fotó: K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents