Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-09 / 18. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁJUS 9. Baka István Kijött előbb? Kelet-Európa sorban álláshoz szoktatott népei számára mindennapos ez a kérdés: - Ki jött előbb? Azaz: ki után kell beállni a kenyérért, húsért, szappanért stb. kanyargó sorba, amely órák, napok, hetek, évtizedek óta épül már, vízszintes toronyként iaposan-magasodva, amíg egyszer csak összeomlik, maga alá temetve az éppen érvényben levő hatalmi struktúrát, s helyére emelve, illetve dominólapokként egymás mellé rakva az újat, melyet egyetlen pöccintés ismét a földre fektet majd... De ezt a nálunk ritkábban használatos „ki jött előbb?"-ó7 megelőzte egy másik, amely nekünk magyaroknak hangzott a legsötétebben ebben a térségben: a győztesek számára is előbb-utóbb elvesztettnek bizonyuló háborúk utáni osztozkodás alapkérdése. Mert aki előbb jött, annak terület és uralom jár, s ha az elsőbbséghez még többség is járul, különösen. Persze, a győztesek logikája ennéíbonyolultabb: ahol kisebbségben vannak (Csallóköz, Székelyföld, Koszovó), ott az előbb jöttségre kell hivatkozni, ahol viszont megvan a többség, erre hivatkozva lehet negligálni a régebben ott lakó kisebbségek történelmijogait, ahogyan ezt a jelenlegi nagyszerb igények mutatják. Tudom, hogy hasztalan, de hadd mondjak elegy békítő anekdotát. Egyetemi évfolyamtársam és barátom, a ma Párizsban élő történész, Rittersporn Gábor (ugye, a neve eléggé utal a származására), ő mondta egyszer, amikor baráti évődéssel, ami dühödt veszekedésbe is átcsaphatott volna, az ő - illetve ősei - magyarságát vitatták, a „ki jött előbb" elve alapján. - Mit akartok? Amikor ti jöttetek befelé a Vereckei-szoroson, mi már ott álltunk kétfelől és a portékánkat kínálgattuk: „Kacagányt, buzogányt tessék!" - Ezen mindenki nagyott nevetett, és a vita nem folytatódott. Ó, Uram, ezt a humorérzéket add meg viszálykodó népeidnek! A jelen Bibliája Beszélgetés dr. Szigeti Jenővel, az adventista egyház magyarországi elnökével - Az adventista egyház kis protestáns egyház, ami azt jelenti, hogy a reformáció örökösének vallja magát. Legfontosabb tanítása a hit általi megigazulás. Neve szerint arra akarja az emberek figyelmét felhívni, hogy Jézus visszajön, s egész életünkön látható kell legyen, hogy mi velejárunk, hogy nekünk jelent Ő valamit, s nemcsak egy történelmi személyiség, akire visszaemlékezünk. Az adventista egyház nagyon erős etikai álláspontot foglal el abban a kérdésben, hogy az egészséges és erkölcsös életmód, a pozitív keresztyén élet, a reménység jellemezze az életünket. - A reménység teológiája alaptétel - Igen. A reménység, a Biblia reménységszerkezete más, mint a mindennapi élet reménysége. Erről Csokonai fogalmazott legjobban A Reményhez című versében. Ez a reménység sima szájjal kecsegtet és kétes kedvet csepegtet. Igen, úgy reménykedik az ember, hogy a jelenből elgondolja a holnapot. Ezt úgy akarja elérni, hogy a jelenben megkeresi azt, ami elősegíti a jobb jövőt. - A Biblia reménysége más... - Ennek éppen fordítottja. A Biblia embere számára nem az a kérdés, hogy Jézus visszajön-e vagy nem. Ez nem kérdés. Ő megígérte, visszajön. Imádkozzuk a hitvallásban, hogy „onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat" évezredek óta. Ez biztos. A Biblia számára a jelen a kérdés. Az, hogy én, ma, most, itt, Szekszárdon együtt élek-e ezzel a reménységgel az életemben, vagy nem? - Ez az, amit prófétai igehirdetésnek szoktak nevezni? - Igen, mert a próféta nem a jövő tudósa, hanem a jelené. Azt tudja megmondani, hogy a jövővel hogyan tudok találkozni a jelenben. -Az ezredév vége felé egyre több szekta jelenik meg. Sok ember ide-oda csapódik, valami végzettőlfélve. Az adventista egyház szabad egyház, szabad gondolkodású... - Az, amit szektásodásnak mondanak ma - és ezt minden egyháznak látni kellene -. nem egyszerűen sorscsapásszerű, ami úgy jön, mint a filoxéra, hanem végsősoron valami hibánk, mulasztásunk, figyelmeztető jel arra, hogy másképp csináljuk a dolgunkat. - Kommunikációs zuhany alatt vagyunk. - Nehéz ügy. A fiatalok más zenei nyelvet beszélnek, nem értik a liturgiáinkat, nem értik a prédikációinkat. Olyan kort értek meg, amire azt lehet mondani, hogy túlkommunikált. Éppen ezért közösségre vágynak. S vannak gyülekezetek, amelyek felfedezték ezt. Ennek érdekébe állították a muzsikát, mindent. Ha mi egyszerűen adminisztratíve kezeljük és el akarjuk tüntetni őket, esetleg államhatalmi eszközökkel, csak megerősítjük ténykedésüket. Tudniillik a külső nyomás is össze tud tartani egy közösséget. Ha viszont a külső nyomást nem tesszük ezekre a közösségekre, előbb-utóbb nekik is fel kell vetni a kérdést, és ennek már vannak jelei, főleg Budapesten, hogy mi tart össze bennünket? Mert az ejső nagy szupernóva állapot elmúlik. És itt van az egyházak felelőssége. Végig kell gondolni igenis az egész egyházi életünket. - Mi a baj? - Akár tetszik, akár nem, ez egy versenyhelyzet. Nem idevaló szó, de mégis^^ van! Addig van egy vallásfelekezet, amíg van rá igény. Tudomásul kell vennem^P megtanulnom, milyen kívánalmat elégít ki más közösség. - Furcsának találnám, ha azt mondaná, hogy a történelmi egyházak betöltötték már minden feladatukat. - Ha meg tudnak újulni, akkor élni fognak. Mondok egyháztörténeti példákat rá. Nagyon sok kisebb vallásfelekezet elindult a keresztyénség története során. Amelyik megújulásra képtelen volt, meghalt. Ma nem volna római katolikus egyház, ha nem lett volna tridenti zsinat, vatikáni zsinat. Evangélikus egyház, ha nem lett volna pietizmus, vagy ébredés. Tehát addig élünk, amíg ezekből a történelmi formákból meg tudunk újulni. Nem úgy, hogy elvetjük ezeket, kidobjuk, hanem újra élettel töltjük meg. Ha nem a forma lesz az első, hanem a tartalom. A tartalmat szolgálja a forma, nem pedig fordítva. Ez állandó kihívás, ami az egyháztörténelemben mindig is jelen van. - Szabadegyházi példája is van? - A legelső magyarországi szabadegyház a nazarénusok közössége volt. Erről írtam a kandidátusi disszertációmat, meg is jelent a Magvetőnél, Boldog emberek címen. A NÉKOSZ-os Kardoss Lászlóval írtam, ő ajelenről, én a múltról, teljes egészében bemutatva, hogy valós igényből, nagyon nagy korszakot élt meg ez a szabadegyház, de mivel nem tudott megújulni, mára az lett a következmény, hogy tán még egy generáció és... Hacsak! Valami csoda folytán meg nem újul. - Örök törvényszerűség. - Nemcsak a történelmi egyházaknak kell megújulniuk. Sőt! Ezek életében voltak nagy megújulások. Miért, a pietizmus, vagy vegyük a református példát, a jiuritanizmuyieiT^)^ t <j