Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-05-09 / 18. szám

1993. MÁJUS 23. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 9 Sárarany sirató avagy egy kukabúvár „ tőzsdekrachja" „- Nem uraim, a korlátlan lehetőségek hazája nem Amerika, de még csak nem is Clondike (Klondájk?), hanem ez a szeméttelep. (Legalábbis ezeddig az volt.) Én itt tőzsdéztem - tájékoztat a beavatottak mosolyával H. János de ha továbbra is így megy, föladom. Egyre csóribbak az emberek, már sokkal jobban meggondolják, hogy mit is dobjanak ki. Nézze - mutat maga mellé ez a kacathalom a mai hozadék. Csupa lom. Azelőtt meg akármit is találhattam. Én mondom, uram, most van itt a,tőzsdekrach'!" lom? Ezt kell munkálni, mert ez nem más, mint hogy a mai ember igényeire tekintettel kell hirdetni mai módon az igét. - Megújulásnak tartotta, hogy áttért arra az útra, amit képvisel? - Én nem tértem át egyetlen egyházhoz sem, ez nem áttérés. Honnan jön egy első generációs adventista? Mindenhonnan. Ateistáktól is. Én az evangélikus teológián tanítok. Miért is lenne harag azért, hogy valaki odamegy, ahol a lelki békéjét megtalálja? Nekem van egy feladatom, amit az Istentől kaptam. Én nem renitenskedek. Ez úgy van, hogy én tisztelem a szomszéd családot, de azért az én családom az én családom, azt én választottam. Ez egy szabadegyházinál is így van. Említem a gyerekeimet. Felnőtt korukban kell hogy döntsenek, elmennek-e adventistának... - ...vagy katolikusoknak. - Vagy katolikusoknak! - Vagy Hare Krisná-soknak? ^ - Elmehetnének, de nem örülnék neki. Én mindent megteszek, hogy ne legyenek azok, de ha azok lennének, tisztelnem kell a döntésüket. - Ahogy az önét is elfogadták a teológián. - Nem elfogadásról van szó. Nagy tudású professzoraim a korrekt teológiai magyarázatokat értékelték. Olyan magas a nívó, hogy egyórás felelet után is ki lehet vonulni elégtelennel. Tőlem mindig megkérdezték, mi az adventista álláspont. - A h. n. adventista egyház elnöke, azaz a hetednaposé. - Az adventisták a tízparancsolatot komolyan veszik. Olyan keresztyén hagyományvonalon vannak, amely nem a vasárnapot, hanem a szombatot tekinti ünnepnapnak. Az egész egyháztörténelemben vannak szombatot ünneplők, például az erdélyi szombatosok. Az adventista egyház a jelzőt a 7. napot ünneplő baptistáktól vette át. Ma nem is annyira a szombat vagy a vasárnap kérdése a döntő, hanem az egészséges életmód, amihez hozzátartozik az egészséges bioritmus is. A szociológusok tudják igazán, hogy 6 + l-es az ember bioritmusa. - Szükség van ünnepelni, tiszta ruhába öltöztetni a lelket is. - Az, hogy mi 3 millió koldus országából 3 millió neurotikus ember országává lettünk, annak köszönhető, hogy elfelejtettünk ünnepelni, megállni és másik dimenzióval foglalkozni. Mert a Bibliának az ünneplése, a Biblia szombatja az lényegében nem más, mint Istennel, a természettel, a másik emberrel való kapcsolat ápolása. Akkor nem széledünk el például a családtól, a nyájtól. Ez a teremtés emlékünnepe, a „szent gyülekezésnek napja", aki ezt kihagyja, annak tönkremegy az élete, próbáljon bár akármilyen önmegvalósítást is. Az adventisták ezt veszik komolyan. Erről kell prédikálni! NÉMETH JUDIT „- Keressék a Girnyónál! - tanácsolta egy bácsika, a G-ifaluszélen, amikor egy sehol sem kapható Skoda-alkatrész mütyür után érdeklődtünk -, anná van minden!" Igen, a szeméttelepet kerestük. Az alapötlet nem tőlünk, hanem egy cinikusan lusta kereskedősegédtől származott, aki rövid úton osztott ki bennünket a G-i műszaki boltban. „- Hogy hol találják? - replikázott tovább a bácsika -, a kereszteződés után, ott a szeméttelep. Onnan még az autópályára is könnyebben kitalálnak!" Nos, ilyen előzmények után jutottunk el H. Jánoshoz, a Girnyóhoz. Kortalannak látszó, szikár ember húzta le a kesztyűjét, hogy kezet adjon. Szemében huncut fénnyel, meg némi bizalmatlansággal mért végig bennünket. (A bizalmatlanság - mint később megtudtuk - „ebben a brancsban" (iparág) alaperény. Látva, hogy sem hatóság, sem konkurencia nem vagyunk, oldódni látszott. „Az én birodalmam" - Ez volt az én birodalmam, ahogyan én nevezem, a tőzsdém. Változó forgalommal, de mindig virágzott. Itt a kommunizmus alatt sem volt gazdag a nép, de annál pazarlóbban bánt a dolgaival. Már a kenyérhulladékból meg az üres üvegekből is meg lehetett élni. Meg azután akármit is találhattam. Egy törött lábú intarziás székről, amit egy lomtalanítás után találtam, kiderült, hogy a múlt század közepén csinálták. Igen jó pénzt adott érte egy elvtárs, pedig most már tudom, hogy be lettem csapva. A bronz, a réz, meg az ólom is jól fizetett! (Itt jut eszembe, talán a pörbölyi katasztrófa akkumulátorai is egy ilyen szeméttelepen kerültek értékesítésre? B. B.) Ma már a körömpiszkot sem akaiják kidobni - folytatta némi iróniával és malíciával a hangjában. Az autóroncsokkal most egy új iparág foglalkozik, no, de az nem az én dolgom! Hogy hogyan lehet ebből megélni? Jól. Jobban mondva csak lehetett. Van a városban egy jó házam, meg autóm is. A családomat talán hagyjuk! De már nekem itt bealkonyult, látják!? Abbahagyom! Én mondom, most ütött be az én tőzsdémen az igazi krach. Időben kiszállni, most azt kell! Egyre több a szegény, már azok is guberálni akarnak. Nincs szívem elzavarni őket. Én nem akarok cirkuszt semmiért. Azt hiszem, értik? Nekem már van. A kivárás, uraim, a kivárás meg a túlélés most a javallat. Úgy búcsúztunk, hogy el is felejtettük jövetelünk célját. Ám az ingyen fílozófiaóra magáért beszélt. Kommentár nincs, hisz ez is a mai magyar valóság része. Nemdebár? BAYER BÉLA Fotó: - kafi Felvételeink illusztrációk, nem a riportban megszólaló személyről készültek.