Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-03-28 / 12. szám

14 „ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. MÁRCIUS 21. Egy fiú emlékére Huszonöt éves volt. egv esztendeje, fájdalmasan korán hunyt el. Verset írt, zenélt, löbb hangszeren játszott, dramaturgiát tanult, nagv filozófusok gondolatait tanulmányozta. Rimái Lóránt a tolnai Földvári Mihály gimnáziumban végezte el a középiskolát, szülővárosában, Szekszárdon nemcsak kortársai szerették. Magánkiadásban húszévesen jelent nie» verseskötete; „Kívánok arcodnak Ragyogást". Kívánok arcodnak Ragyogást Kívánok arcodnak Ragyogást. Napfény-szülte Erőt. Könnyáztatta Erőt. Merülést. Melytől emelkedik a Lét. Lebegést. Égszínkék Párlatok-tengerét. Örömteli süllyedést. Kristály-mélyülést. Hogy érezni tudj a Vallóra, súlyod vasláncolatára. Hogy álld a térben kinyíló Fájdalomra sugárívként nehezülő, de tőle könnyülő, Jövőbe merengő, Belőled születő, Öröktől őriző Időt. Kívánok ólom-cseppekből kiválni. Smaragd-színekben vegyülni. Hullámzó Tajtékból kimászni. Évezredeket meglátni. Megtörni. Feléledni. Éledni. Elni. Veled érezni. Lélegzetelállító... ...felvételeket is tartalmaz az a videosorozat, amellyel az amerikai „National Geographic Society" kívánja meghódítani Közép-Európa állat- és természetbarátait. A magas színvonalú program kb. 60 kazettából áll, s képesnek látszik arra, hogy teljesítse küldetését, azaz, hogy meghódítsa az ez irányú érdeklődőket. A gyűjteménydokumentum első hat kazettája már jó két esztendeje, hogy megjelent, s azóta folyamatosan lát(ott) napvilágot. 1993-ban valamennyi kazetta piacra kerül - nyilatkozták az illetékesek. Kételkedni ebben nincs is jogunk - ismerve az ottani precíz mechanizmusokat - csupán az ár hallatán (49,90 DM) válunk tamáskodóvá, hisz a lassan elszegényedő „keleti blokk" országaiban ez tetemes összegnek számít. Arról nem is szólva, hogy vajon hányan birtokolják a megtekintéshez szükséges rekordereket?! No, de az egy másik téma! ^^ Nem csorbíthatja az elkészült kazetták minőül gét, tartalmi potenciáit. Megemlítendő azonban, hogy a sorozatot néhány elektronikus és kalandgyűjtemény egészíti majd ki. (Ez évben ígérik ezt is!) Életveszélyes ragadozókról, tigrisekről és párducokról is beszámolnak. Izgalmas az a kazetta, amely az Antarktisz gyilkos húsevőjéről, a jegesmedvéről szól. Egy következő felvétel képeket ad a kb. 4 km mélyen a tenger fenekén lévő Titanic-roncsról is. Heinz Sielmann, az orrhangú tv-veterán - akit a hollywoodi drámai felfedezőfilmek ismert alakjaként üdvözölhetnek ismét rajongói - vállalta a narrátor szerepét. A dokumentáció kitűnő, ezt mi sem igazoljajobban, mint az, hogy az elmúlt héten végzett piaci felmérések szerint az eladott példányok száma meghaladta a kétmilliót. , - bayer Vautrin bölcselkedései „Az élet... Nem szebb, mint a konyha, ugyanolyan büdös, és aki főzni akar benne, bizony bepiszkítja a kezét, az a fontos, hogy utána meg tudjon mosakodni: ez korunk erkölcse." „...az ember ugyanaz fönt, lent, középen." „Nincsenek elvek, csak események vannak; nincsenek törvények, csak körülmények vannak." „Akkor lesz megingathatatlan véleményem, amikor találok három embert, akik egyetértenek egy elv alkalmazásában, de erre aztán várhatok." „Az erényt, kedves diákuram, nem lehet főlaprózni, az vagy van, vagy nincs." „A látható ok nélkül keletkezett nagy vagyonok titka olyan bűn, mely feledésbe ment, mert ügyesen követték el." (Balzac: Goriot apó) Baka István Micimackó-változat (A. A. Milne és Karinthy Már hetek óta nem jártam öreg barátomnál, ezért kicsit szorongva csöngettem be hozzá - morózus természetét ismerve, epés megjegyzésekre számíthattam. Ráadásul délutáni szendergéséből ébresztettem. De a szemrehányások elmaradtak; Bakó András, miután beengedett, visszaült öblös karosszékébe, és zavartan igyekezett eldugni előlem egy tarka fedelű könyvet. Én mégis megláttam a címlapját... - Te a Micimackót olvasod, Bandi bátyám? - kérdezem csodálkozva. - Emlékszel az Új Gilgames című filmre a hatvanas évek elejéről? - válaszol a kérdésemre kérdéssel Bakó András. - Az elbűvölő Dómján Editjátszott benne és a még fiatal, életerős Darvas Iván, aki a szerepe szerint rákbeteg néprajzkutató volt. Ö kérdez meg egy öreg Frigyes után szabadon) könyvtárost valamelyik jelenetben, hogy ha már csak egyetlen könyvet olvashatna végig, melyiket választaná. Erre az öreg ezt válaszolja: a Micimackót. Látod, én is azt választottam. - Indokolatlanok a sötét gondolataid, Bandi bátyám. Más oka lehet annak, hogy éppen a Micimackóhoz fordultál vigaszért... - Vigaszért, jól mondod. Mert ez a csodálatos mesekönyv többek között a barátságról, az egymás iránti figyelemről szól; gondolj csak arra, amikor Micimackó és Malacka kuckót épít Fülesnek, vagy amikor..., de hagyjuk! Most valami mástfedeztem fel benne, valami olyat, ami sok mindent megmagyaráz magányos életem örömeiből... - Dehát nem vagy annyira magányos - szakítottam félbe, magamra értve a célzást, de öreg barátom türelmetlenül legyintett: - Ne zavarj!... Ott van az a rész, ai. kor egy verőfényes, nyári délelőtt MWW mackó a patakparton üldögél egy simára koptatott, lapos kövön, elmélkedik, és szokása szerint verseket költ - félig gépiesen, álmatagon belemerülve a nyári nap, a szép táj, a reggeli utáni jóllakottság és önmagával való elégedettség örömébe, miközben körülötte békák toccsannak a vízbe, szitakötök zizegnek, és szőrösplüsspofáján napsugarak fogócskáznak a levélárnyakkal... S egyszeresük a következő két sort ötli ki: „Oly boldog volnék, mint az élet, / ha jönne most Malacka..." - Ez idáig rendben is volna: Malacka jóbarát, öröm őt látni - igen ám, de a vers váratlanul úgy folytatódik: „...s boldog volnék, mint az illat, / ha nem jönne Malacka..." Hogy is van ez? Hát mégsem olyan fontos, hogy Malacka idejöjjön? Ráadásul a vers még folytatódik is, pontosabban: folytatja önmagát, ami Micimackónál nagyobb költőkkel is megesik olykor - már hogy