Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-01-17 / 2. szám

1993. JANUÁR 17. , SZEKSZÁRDI VASARIUP 5 Krízishelyzetben Pszichológusszemmel a munkanélküliségről Első reakcióként a fél tagadja a munkanélkülivé válás gondolatát is. Hamarosan azonban szembesül a té­nyekkel. Kilátástalanságát látva a mélypont következik. A munkanélküliség - kezdjük a beszélgetést Adorján Zsuzsanna pszi­chológussal, a Tolna Megyei Munka­ügyi Központ pszichológiai szakszolgá­latának munkatársával -, összetett gazdasági, társadalmi jelenség. Mint olyan, csak itt nálunk újkeletű, hisz a vele való foglalkozás (kutatások, ana­lízis) Amerikában már használható eredményeket mondhat magáénak. Ők már - épp adottságaiknál és hely­zetüknél fogva - jóval korábban gór­cső alá vehették azokat a tényezőket, amelyek a munkáját elvesztett ember lélektani és identitásbeli átváltozásait ^Aztrálják. Melyek ezek? Negatív önmegítélés A felmérésben részt vevő szemé­lyek nem is a munka elvesztésének tényét tartották a legsúlyosabbnak ­hisz az ésszerű átszervezések alapele­mét képezik a piacgazdaságnak -, ha­nem az új állás keresése során el­szenvedett kudarcokat, megaláztatást, az önbecsülés fokozatos elvesztését. A munkanélküliség olyan krízis­helyzetnek tekinthető - folytatta a szakember -, amely több oldalról is labilissá teheti az egyént. Mint pél­dául: az anyagi biztonság elvesztése, az életkörülmények megváltozása. Az érdeklődési kör, ami az újabb fog­lalkozáshoz szükséges, beszűkül, az egyén önmagáról alkotott képe sérül, elvesztheti önazonosság-tudatát, vagy negatív önmegítélése alakulhat ki. Alapvető, fontos érzelmi kapcsolatai fellazulnak, megszakadhatnak. A ba­rátok elmaradásával az egyén teljes elmagányosodása is kialakulhat. Fő­leg azoknál, akik nem családban él­nek. Emocionálisan ez éppoly hatá­sokat hordoz - fűzi tovább a gondola­tot a pszichológusnő -, mint amikor valaki súlyos betegségen esett át, vagy ne adj Isten, közeli hozzátarto­zóját veszítette el. A tagadástól a magányosságig Kérdésemre, hogy ennek tünetei mi­ként érhetők tetten, Adóiján Zsuzsan­na eképp válaszolt: Kanadai vizsgála­tok szerint első reakcióként a fél ta­gadja még a munkanélkülivé válás gondolatát is. (Ez a tagadás fázisa.) Hamarosan azonban szembesül a té­nyekkel, ami súlyos lelki fájdalmakat, agresszív tendenciákat is hozhat. (Ér­zelmi sokk.) A helyzet kilátástalansá­gát látva a mélypont következik. (Depresszió.) Majd az állását elvesz­tett ember kezdetben bízni kezd, re­ménykedik a gyors sikerben (új mun­kalehetőség), de ha nem talál állást, a kudarcok és a megalázottság érzése hamarosan bekövetkezik. Hogy a visszautasításoktól és a stressztől ön­magát megóvja, hamarosan fel is hagy a kereséssel (ez a legrosszabb!), s a reménytelenség és magányosság stádiumába kerül. Testileg-lelkileg leépül. Már a felmondás idején... Német szakértők szerint ez a fo­lyamat már a felmondás időszakában megkezdődik. A helyi, Szekszárd és környéki tapasztalatok is erre utal­nak. Mit tegyen? Mit tehet az ember, ha munkanélkülivé válik? - tettem fel a kérdést végezetül a pszichológusnő­nek. Minden embernek hasznos, ha birtokában van a fenti ismereteknek. Hisz így nem érik az emocionális vál­tozások felkészületlenül. Ennek tuda­tában jó előre megküzdési stratégiá­kat tud kidolgozni (ki-ki a maga lehe­tőségei szerint), melyet képes lesz kellő időben működésbe is hozni. Másrészt nem önmaga diagnosztizál­ja állapotát, hisz ezt rrfint tényt, már korábban tudomásul vette és köny­nyebben kér segítséget tőlünk, vagyis a munkaügyi központ szakszolgálatá­tól. Bayer Béla Jazzkocsma Elkezdődik a farsangi szezon, ami a szekszárdi Gemenc Szálló és étte­Mmben a Jazzkocsmát jelenti. Köz­^Bnek számít már, hagyományos a program, az amerikai zene, amerikai vacsora, „big bandel fűszerezve". Idén pécsi és kaposvári üzletembere­ket is meghívtak vendégnek, akik a szekszárdi vállalkozókkal egy kelle­mes, hangulatos est keretében talál­kozhatnak. Az estnek két díszvendé­ge Theodor Zens úr, a pécsi német főkonzul, és Róbert Pierser úr, az amerikai nagykövetség gazdasági és kereskedelmi tanácsadója lesz. Most pedig lássuk a menüt, amely minden évben tartogatott újdonságot, az idei viszont igazi különlegesség. Aperitif: bamboo koktél. A vacsora: Chilli con carne (fűszeres marhasze­let, burgonyás lángos, babsaláta, chil­limártás), Bahed Alaska (alaszkai fán­kocskák, fagylalttal töltött fánk, whiskys csoki mártásban). Mindehhez étvágy-, kedv-, tánc-, hangulatkeltőnek a Szekszárd Big Band. Főszakács, akarom mondani művészeti vezető: Pecze István. A csokimártás, pardon a sztárvendég: Molnár Ákos énekes. Ha február 22., akkor elkezdődött a farsangi szezon, akkor Jazzkocsma, akkor big band, akkor Gemenc. Evangélium A vasárnap örömhírét János evangélista a Kánai menyegző történetében mondja el nekünk. Lakodalom van a galileai Kánában. Minden a szokott módon, jé rendben törté­nik. A hangulat ragyogó, minden feltétel biztosított a vidámsághoz, az örömhöz. Csak a háttérben válik feszültté a légkör, amikor kiderül: elfogyott a bor. Az apró kellemetlenség azonban tönkre tehet mindent. Sértődések, netán veszekedések is lehetnek abból, ha ki­derül. Jézus segít: hat nagy vödör vizet borrá változtat. Mi az üzenete a mai ember számára ennek a történetnek? Nem csupán az, hogy Jézus nem komor, életidegen figura, akinek az arcán nincs egy mosoly. Ott van ő a lakodalma­sok között, együtt örül az örülőkkel. Vele nemcsak bajban lehet találkozni, őt nemcsak tragédiák alkalmával lehet megszólítani. Jelen van örömeinkben, megoszthatjuk vele szép pillanatainkat. Sőt! Akkor lesznek örömeink maradandóak, akkor válnak a boldog pillanatok hosszú távúakká, ha vele éljük át. Nem azért, mert akkor nem jön semmi zavaró köriilmény. A keresztény ember élete nem védőburokban folyik. B^jok jönnek, problémák előkerülnek, zavaró tényezők jelentkeznek, de Ővele más színben tűnnek fel, s nem megoldhatatlanok. Segítségével, támogatásával megoldható a legnagyobb b^j, elviselhető a hatalmasnak tű­nő teher is. Éppen ezért életünk igazán izgalmas kérdése mégiscsak ez: Jelen van-e ben­ne Jézus - a feltámadott, ma is élö? Hafenscher Károly evangélikus félkész Imádság az Egyház egységéért. Ebben az esztendőpben is egy hét közös programjain szerelék a keresztény felekeze­tek megélni a már megvalósult egységet, s imádkoznak a további közeledésért. Minden este 5 órakor lesz istentisztelet JANUÁR 18. hétfő: Belvárosi (Béla téri) katolikus templom. Igét hirdet: Szilvássy Géza ref. lei­kés?. 19. kedd: Evangélikus Templom (fasor). Igét hirdet: Farkas Béla plébános. 20. szerda: Evangélikus Templom. Igét hirdet: Mim Ede plébános. 21. csütörtök: Református templom (Kálvin tér). Igét hirdet: Gyurkó József metodista lelkész. 22. péntek: Metodista templom (Munkácsy u.). Igét hirdet: Pásztor Gábor r. k. káp­lán. 23. szombat: Újvárosi katolikus templom (Pázmány tér). Igét hirdet: Hafenscher Ká­roly ev. lelkész. Minden alkalomra szeretettel hívnak és várnak minden testvért és minden érdeklődőt az egyházak lelkészei. Szekszárdi történetek Mai morzsák Szűk a városközpont, legalábbis bizonyos tevékenységekhez, így a meg­szokottnál nagyobb jármüvek rakodá­sához, parkolásához. Az Arany János utcában egy hatalmas, pótkocsis sze­relvényről rakodnak. Újságpapírt hoz­tak a nyomdába. Egy propán-bután gázzal hajtott kis japán csoda egyen­ként repíti az ötszáz kilós papírteker­cseket. Hordja az APEH alatti bejárón a nyomda raktárába. A raktár pár éve épült, de gépkocsival megközelíteni nem lehet, csak a targonca alkalmas az ide-oda mozgásra, de az is lehet, hogy az APEH nagy és a bejárat kicsi. No de most már mindegy. A rakodás természetesen sokáig tart, amit főleg azok bánnak, akik ko­csijukkal az utca szélén levő parkolók­ban várakoznak és mennének már. De nem tudnak. A hatalmas kocsiról le kell rakodni, menni csak utána lehet. Az autósok morognak. Törnek a nyugati autók is? Hát persze. Elég baj ez. Az ilyen törések pedig fájdalmasak, mert igen-igen sokba kerülnek. Vagy a tulajnak, vagy a biztosítónak. Valaki fizet. A fehér kombi a városközpontban áll, eléggé odavan, hátulról nyomták meg, még rendszámtáblája is leesett. Biztos ja­vítható, de mikor, mennyiért? Egy ideig viszont benzin nem kell neki. Gyenge vigasz... Az új gyorsétterem a városközpont­ban áll. Vasárnap délben összesen há­rom vendég fogyaszt, de csak módjá­val, mert hát az árak... Az üzletet üze­meltető fiatalok nem hárman vannak, többen, ők vannak létszámfölényben, de nem unatkoznak. Dolgoznak. A vendéggel nem kell már törődni, ők esznek, isznak, a fiatalok pedig taka­rítanak. Felállnak a magasba, porol­ják a belsőépítész által tervezett faré­szeket, tényleg sürögnek, fiatalok és szorgalmasak, de hát bizonyára ők is jobban járnának, ha kiszolgálnának. Csakhogy nincs kit. * Kedden délben vége lett a kará­csonynak Szekszárdon. Egy darus au­tó, egy kosaras gépkocsi és öt ember nekilátott a fa kopasztásának és elvi­telének. Szép nagy fa volt feldíszítve. Kár, hogy nincs már a Garay téren. Olyan jó volt nézni. Mindenkié volt, ingyen nézhettük. De tehet, hogy hul­lott és végül is örökké nem állhat ott. Az ünnepnek tehát vége. Viszont kitört az enyheség. Kellemes az idő, mintha már tavasz közelegne. A na­pok is hosszabbak. Örüljünk most már ennek. Vadlibákat is láttam vala­melyik nap. Visszafelé jöttek, északra tartottak. Nem is lenne baj, ha mosta­nában nem jönnének erre, majd csak az év vége felé. - tüke -

Next

/
Thumbnails
Contents