Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 11 Szomszédolás Anziksz Szlovákiából A naponta érkező, sokszor egymásnak is ellentmondó hírek arra ösztönzik a tudósítót, hogy személyesen jáijon utána dolgoknak, főleg ha azok itt a kertek alatt, a szomszédban röppennek fel, s az elérhető távolság ezt lehetővé is teszi. Az új pénz bevezetését követő napon Szlovákiába látogattunk, hogy a mendemondák helyett, a lehetőséghez képest valóságos és tényszerű képet rajzolhassunk, olvasóink érdeklődő kérdéseit is kielégítve (megválaszolva) egyben. A képeslap szubjektív optikával készülhetett csupán, miután a szerző - a dolog jellegénél fogva - nem is teheti másként, noha a tényszerű tájékoztatás igényét mindvégig szem előtt tartotta. A Tátrában még mindig olcsó az üdülés «

Komamo, reggeli fél nyolc. A maar oldalról egy barátságos, „tovább" legyintéssel jutottunk át. A szlovák határőrök is feltűnően udvariasak, noha ők megkérdezik jövetelünk célját és szándékát. Csak egy csöppet körül nézünk! - válaszolta útitársam mosolyogva -, és visszavette a kinyújtott útleveleket. - Miért, hát nem nézik a Panorámát? - jött a cinkos viszontkérdés. - Nincs nekünk arra időnk - így az útitárs -, válaszra ne várva indított. A bankban szívélyesen fogadtak. Szlovákia - szemben a cseh állammal - nem mondta fel hazánkkal kötött szerződését a korona átválthatóságát illetően, a nem kereskedelmi és turista célokra. A forint tehát átváltható a jövőben is. A kapott bankók a szlovák címert mintázó bélyeggel ellátottak és valamennyi a 20-as címlettől felfelé felülbélyegzett. Ennek hiányáJmw a pénzt nem fogadják el. Az apró ^Plozatlanul érvényes. No igen és az átváltási kurzus! Egyezer forintért 260 koronát kaphat a váltani szándékozó. No és mindezért mi kapható? - vetődik fel jogosan a kérdés. Komarnóban kurrens cikk alig. A város üzletei „kifosztottak" (hogy miért és ki által, annak tisztázása nem feladata ezen írásnak). Rövid úton búcsúzunk a várostól. Érsekújvár a következő állomás. Útitársam, aki civilben kamionsofőr, s Szekszárdról igen sűrűn „fordul", jól ismeri a terepet. Először egy élelmiszerboltba kísér. Meglep az árubőség, no meg az árak. Pillanatok alatt rájövünk, hogy ott számunkra minden nagyon olcsó. (Noha, az árak a tavalyinál magasabbak, de számunkra, az itthoni árfekvéseket ismerve, még mindig igen kedvezőek.) Igaz, a szlovák fizetések is csak ritka esetben haladják meg a 2500 koronát! Ám ez az ő belső ügyük - jegyzi meg mellettem egy hazai hang. 16,40 koronáért kapunk egy doboz sajtot (8 db, 227 g!) 2,6 koronáért jó minőségű csokoládészeletet, 25 dkg-os kókuszos vagy mogyorós kekszet 7,4 koronáért. Eredeti Zott joghurtot és pudingot 11 koronáért. (Csak a hozzávetés végett: egy kisbéri presszóban ugyanezt 130 Ft-ért kínálták!) Egyszóval, aki kirándulni, világot látni megy a szomszédos Szlovákiába, nem kell kilókat felpakolva itthonról elindulnia. Egy hangulatos kisvendéglőben ebédeltünk Nyitrán. Az ebéd, két személyre sörrel és kávéval nem került 50 koronába. Galantára érve, önkéntes idegenvezetőm egyenesen az ERIK bevásárló centrumba vitt. Igazi nyugati színvonal. Fotocellás ajtók, 5 koronással működő bevásárlókosarak. Az áruválaszték pedig szemkápráztató. A parkolóban^- a rendszámról ítélve - minden harmadik autó osztrák. Számottevő a magyar autók jelenléte is. Miután a Bank Austria a szlovák pénz cseh koronával szembeni hamarosan bekövetkező leértékelését jósolja, az osztrák bevásárlóturizmus ugrásszerű megnövekedése várható a környéken éppúgy, mint a magyarok tömeges megjelenése is. Ha egy család nem is vásárol kereskedelmi mennyiséget, alapos megtakarításra tehet szert egy-egy kirándulás révén, főleg ha személykocsija dízeles. De igen gazdaságosnak tűnnek a városból (Szekszárd) induló Pozsony-Bécs bevásárló utak is. (Legalábbis ma még.) A környezetvédelem nem erőssége az önállóvá vált Szlovákiának éppúgy, ahogy ez a múltban sem volt. Tekintettel azonban a megélénkülő idegenforgalomra, a közvetlen tisztaságra azonban ügyelnek. Visszatérve a KomarnoPozsony autópályára elmondhatjuk, a haladás gyors, a közlekedés kulturált. Somorjánál azonban egy szeméttelepről olyan tömény és sűrű füstfelhő emelkedett a magasba, hogy az már riasztó volt. Égett ott gumi, műanyag, meg a csuda tudja mi még. Az út mentén gyakoriak az „ingázó örömlányok" éppúgy mint a stoppos barna bőrűek. Az autóscsárdánál sok a nepper, a zúgpénzváltó(!) az olcsó amazon. (Igaz, tekintettel az AIDS-re a plakátok az óvszert is hirdetik. És megy az üzlet, főleg a török kamionosok viszik a prímet. Szekszárdi fiúkkal is találkozunk. Ök, „dolgoznak", hogy mit arról nem nyilatkoznak.) De nem is tartozik ránk. Szomszédolásunk az esti órákban Pozsonyban ért véget. Az Árpád-kori várispánról elkeresztelt város méltán a „történelemmel randevúzni akarók" találkahelye. Ez a város az, ahol a régmúlttal éppúgy szembesülhetünk, mint a középkorral, de a jelennel és a jövővel is farkasszemet nézhet az érdeklődő még akkor is ha magyar, hisz történelme egyben a mi történelmünk is. ' BAYER BÉLA A születéskor várható átj^l lagos élettartam a civilizált országokban kétszeresére nőtt a századforduló óta. Hazánkban 37,5 évről 70 esztendőre. Ezt elsősorban az életmentő gyógyszerek felfedezésének köszönhetjük. Napjainkban a maximálisan elérhető életkor, amely 115 év, nem változott. Az időskorban remélhető további életkor-növekedés csak igen kis mértékű. így 60 éves korban 5 évvel, 80 éves korban 2,5 évvel. A 45. életév az amelynek betöltése után a szervezetünk aktivitásáért felelős anyag csökkenni kezd. Magyar gyógyszertkutatók bukkantak a nyomára egy olyan szernek, (a neve egyelőre még nem publikus!) amelynek alkalmazásával az állatkísérletek alanyainál jelentősen fokozódott a tanulás képessége, valamint a szexuális aktivitás. Átlagos életkoruk meghaladta a valaha is megfigyelt rekordértéket. Hmmm... Vajon alkalmazása az emberifajnál is ilyen sikereket könyvelhetne el? - bb * I