Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-28 / 8. szám

1993. FEBRUÁR 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Keleti György: „A küencvennégyes lesz az első szabad választás" A szekszárdi Szegfű klub vendége volt a közelmúltban Keleti György országgyűlési képviselő. Az egykori HM-szóvivö az időközi választás alapján jutott be a parlamentbe, a kisbéri választókörzetből, többször megismételt szavazás után. Sok mindenről szó esett a közel háromórás találkozón, de a következő választás kérdései különösen nagy hangsúlyt kaptak. Beszélgetésünket is ezzel kezdtük. - Mi várható az 1994-es választásokon, illetve az addig visszalévő időszakban? - Sajnos a magyar politikai kultúra még nem jutott el oda, hogy a pártok maguk érjenek el sikereket. Úgy gondolják, egyszerűbb úgy nyerni, hogy a mási

kat lejáratják. Ez most az S^BZ-Fidesz vitából is kiderült. A^rcor a Fidesz megtudta, hogy az SZDSZ bizonyos köreiben, bizonyos témákban van hajlandóság az MSZPvel való együttműködésre, ami nem is volt kimondottan elv, mert Pető csak annyit mondott, hogyha a választásokon a liberálisok koalíciója nem lenne elég, akkor az MSZP lenne az, akivel koalícióra kéne lépni. A Fidesz mégis rögtön riadót fújt, a baloldaliság veszélyére célozgat már az SZDSZ-en belül is. - A Fidesz az elmúlt választás során mégiscsak az egyik sikerpárt volt... ' - Kétségkívül. Viszont az időközi választásokon sehol sem értek el eredményt. Annak idején nagyon sok idős ember rájuk szavazott, mondván, hogy adjunk helyet a fiataloknak. Vannak is nagyon tehetséges, jól felkészült emberek a pártban, akik később az államhatalom magasabb szintjein is számításbajöhetnek, esetleg más pártok képváBjgtében. A fiatal demokraták egyedl^lért nem érhetnek el sikert, mert a Fidesz ereje az a néhány ember, akiket a képernyőn láthatunk. Szimpátiát nyertek, de épp az időközi választások bizonyítják, hogy az emberek döntő többsége a hatalomban egy bizonyos kor feletti embert lát szívesebben, akinek már van megfelelő bölcsessége, higgadtsága, tapasztalata, megfontoltsága. Ez pedig nem mindig igaz erre a korosztályra. A magabiztosságuk viszont példaadó. A választási kampányt is tagadhatatlanul megkezdték. Talán épp ezért ilyen korán, hogy legyen idejük belesúlykolni az emberekbe, hogy ők a legjobbak, a legalkalmasabbak. - Ön kétségkívül sikeres politikus, ezt a kisbéri győzelem bizonyítja. Ellenfelei akkoriban azzal érveltek, hogy az MSZP egy tévésztárt küldött, ezért nyert. A másik, hogy komoly kampányt folytattak. Mennyibe került pártjának az Ön képviselői széke? - Két kérdésre is kell válaszolnom. Hogy tévésztár? Tény, hogy akkoriban többet szerepeltem a tévében, de hát minden párt azt jelölt akit akart. Mindenkinek megadatott, hogy ismert emberrel induljon. A választási kampány költségei sem titkok. Összesen kilencszázötvenezer forintba került. A választás az mindig is sokba került. Ez a közel egymilliós pénzösszeg is sok, de meg kell mondjam, nem egy eltúlzott költségvetés, ha azt vesszük, hogy az MDF ott a számítások szerint tizenöttizenhétmilliót költött. Ez az arány jellemző egyébként minden időközi választásra, mert aki tavaly járt Békéscsabán a választások idején az láthatta, hogy majdnem minden lámpaoszlopra Kádár Béla képe volt kiragasztva. Az újságokban oldalas hirdetések, a városhatárban gigantposzterek. Mindezt két hónapig fizetni, nagyon nagy pénz. Mondok más példát. Az oroszlányi kábeltévések egy új kamerát tudtak venni, állvánnyal együtt alSból a pénzből, amit az MDF-től a kisbéri választás előtt kaptak. A kampánycsend előtti utolsó napon délután hattól este tízig megvették a műsoridőt. Mi is vettünk húsz percet, tíztől tízóra húszig. Amikor ezt megtudták, másnap még egy szerződést kötöttek, tízóra húsztól éjfélig is csak az általuk megvett műsorokat sugározta a tévé. - Félő, hogy a következő választáson Újra csak valami ellen fognak szavazni az emberek és nem választani... - Nem értek egyet. Szerintem a kilencvennégyes lesz az első szabad választás. Mert 90-ben csak az ígéretek között lehetett választani. Nagyon sokan úgy mentek, hogy az MSZMP-re, az MSZP-re semmiképp se szavaznak, de a többi érzelmi alapon történt. Mindegyik párt ígérte a szociális piacgazdaságot, az infláció csökkentését, a vállalkozók támogatását, ígérték, hogy nem lesz munkanélküliség, viszont lesz erős szociális háló. Szóval ígéretekkel tele volt a padlás. Most viszont lehet mérlegelni, hogy melyik az a párt, amelyik az ígéreteit tudta tartani, melyik amelyik nem. így az állampolgár mérlegelés után szavazhat, pontosabban választhat az elmúlt években megismert pártok és politikusok között. - A közelmúltban hat miniszteri bársonyszékben történt változás. Mi erről a véleménye? - Úgy veszem észre ezekkel a váltásokkal nem erősödött a kormány. Antall úrnak az ígéretét, miszerint egy nemzetközileg is elismert, erős kormányt fog kiállítani, ezek a nevek sajnos nem garantálják. Hogy csak a mezőgazdasági miniszter példáját hozzam, egyenesen megdöbbentő, hogy sem programmal, sem elképzeléssel nem rendelkezik, pedig most már m inden nap, minden perc számít, leginkább pont a mezőgazdaság területén. Viccesen azt szokták mondani, egy új miniszternél két-három hónap amíg megtanulja merre nyílik az ajtó, és ha még programja, elképzelése sincs, akkor mit várhatunk? Az egész váltás az úgynevezett „verébrotációt" juttatta eszembe. Amikor a fán ülő verebek közé követ dobnak, mindegyik felszáll, és ha elcsitult a baj, újra visszaül az ágra. Lehet, hogy nem ugyanarra az ágra, de ugyanazok maradnak a fán. - Hallgatva az Ön előadását, más MSZP-s politikusok megnyilatkozásait, egyértelmű, hogy a szocialista párt is valamiféle kapitalizmus építését szorgalmazza. Mégis, mintha sokan nem azt várnák önöktől... - Pedig ez egy teljesen normális dolog. Ha azt mondjuk, hogy ebben az országban a többpártrendszer mellett piacgazdaság, - szerintünk hangsúlyozottan szociális piacgazdaság - jön majd létre, ezt „lánynevén" kapitalizmusnak hívják. De nem ez a lényeg, hanem hogy egy polgári demokratikus berendezkedésű ország piacgazdaságon alapuló ipart, mezőgazdaságot hoz létre. Amíg ez nem alakul ki, és ennek nem lesznek megfelelő szociális garanciái, addig ezt az igen súlyos helyzetet kell átélnünk valamennyiünknek. Épp ezért úgy gondolom, hogy érdekünk, hogy ez mielőbb létrejöjjön és ehhez a szocialista pártnak is minden segítséget meg kell adnia. A szocialista pártnak nem az a jó, ha minél rosszabb a helyzet ebben az országban. Nekünk az lenne jó, ha ez a kormány most, a hátralévő másfél évben stílust tudna váltani és a becsületét úgy tudná legalább egy parányi mértékben megteremteni, ha működőképesen adná át ezt az országot a következő választáson nyerőknek. Tudjuk másfél év alatt csodák nem lesznek, nem lehetnek, de a működőképesség fenntartása minimálisan elvárható a kormánytól. - Köszönöm a beszélgetést. - Tamási Heti jegyzet Az a helyzet... —hogy a varjak télen csapatostul járnak, (együtt tán könnyebb fázni?). Úgy egy éve Mohácson jártam. Néztem a Dunán veszteglő uszályokat, vontatókat. Horgonyt vetettek, nem mehettek tovább lefelé, Vukovár ostroma miatt. Míg a zavaros, hideg vizet néztem a lányotthonra gondoltam, mintha melegséget sugárzott volna a szó vagy legalábbis morzsolgatható; leány..., otthon..., nevelő... A városból kifele menet varjak köröztek a szántóföld fölött, mintha keresnének valamit. Maga az otthon egy fél panelház, - a másikfele szocotthon. Az otthon lakói ennek a panelnek a lépcsőházában lógtak. Fizikálisan is, a lépcsőkön és a korláton, meg átvitt értelemben is lógtak csak úgy, bele a levegőbe, a nagybetűs életbe, a semmibe... Voltak vagy húszan, mint ahányan a nevelök, illetve a személyzet; mindenkire jut egy és így szépen nevélik egymást. Problémás gyerekek kerülnek ide, mondta a főnöknő. Hát igen - jönnek az állami gondozás, kisegítő iskola, intézeti nevelés felöl és mennek majd tovább a javítóintézet és a börtön felé. Senkinek nem kellenek, így aztán itt lógnak. Korábban még dolgozni jártak a selyemfonóba, a Zöldérthez hagymát válogatni, de ennek vége az új rendszerben, nem kell a cégnek az ilyen segédmunka. Marad a szokásos foglalkozás; varrni tanulnak, főzni, ősszel befőzni. Haza nem mennek, mert az ő otthonukat pokolnak hívják, az a bizonyos családi háttér... hát éppen amiatt vannak itt. Amit tudnak róla, az épp elég, hogy ne kívánkozzanak oda. A nevelőszülő lenne az ideális megoldás, mondta a főnöknő, csak hát ők már idősek ahhoz, és még egyszer mondta; nem kellenek senkinek. Kakas, Pityke, Balázska, Baba és Fidó körbeültek és mesélték az életüket, azt a semmit, ami eddig történt velük. A család, pár szó a családról. Halott apák vagy éppen eltűntek, fölszívódtak, ha nem, akkor isznak mint a gödény, részeges anyák, ismeretlen féltestvérek, látogatások a börtönben... Engem egy kukában találtak kölyökkoromban, mondta Fidó, a tetoválást vakargatva a karján. Néha a gyiviről álmodik. Az volt az otthona. Vagy ez Kakas volt? Esetleg a fiús nevű Balázska? Olyan hasonló itt minden. Hogy mik a kilátások. Semmi vagy csak az álmodozások szintjén valami „ezzel szeretnék foglalkozni". (A nevelőszoba ajtaján kívül nincs kilincs, nem lehet kinyitni, kopogni kell, akkor kinyitják - belülről.) Meséltek, szorongtak. Balázska azt mondja, ha nagykorú lesz, egybekel a barátjával és fütyül a világra..., néha nevettek is. Hallgattam őket és bámultam ki a rácsos ablakon. Otthon, édes otthon. Kinn varjak szálltak csapatostul, (együtt még fázni is könnyebb?). - st -