Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

1992. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 19 farkas Pál: Réka rom lehetőséget nyitva hagyja. Hogy bármelyiken a gondolati kifejezés lesz a lényeges számára, látható Tájkép a vonatból c. festményén. A felsővezeték-póznák futurista, fáziseltolásos ábrázolása időt, sebességet, a háttér, a táj elfordulni látszik, mintha a vonat kanyarodna... Az alkalmazott és tárgykészítő művészet csekély számban van jelen a kiállításon, de abszolút profi szinten. Kontár Juraj címere heraldikailag is helyes. Schubert Péter alkalmazott grafikai munkásságát teljesen a betűre alapozza. Önmagában a betű, annak alakja, arányai, díszítése hordozza az embléma tartalmát, s e betűk önmagukban is esztétikusak. Lőrinc Etel abrosz- és szalvétakészlete helyet találhatna a legexkluzívabb teritékeken is.. És még mindig: ez a szet egyedi, autonóm műalkotás, afféle kézműves-design, mert még él a a szocialista kereskedelem átokszava: „nincs rá igény". Lehet, hogy ez az írás néhány kiállítónak nem fog tetszeni. Végtére is egy kollektív kiállításon óhatatlanul különböző a színvonal. Elmondtam, mi és miért tetszett a „kormányfélen". Hogy a „tatbaloldalon" mi volt még, az úgyis elmerül az időben. DR. POGÁNY GÁBOR művészettörténész Fotó: - ka Baky Péter a lapunk hasábjain megjelenő szigorú kritikák szerzője, áfct minőség kérlelhetetlen számonkérője. Ezúttal, mint a Tolna megyé| ben élő képző- és iparművészek egyesületének leköszönő elnökét kérdeztük meg; vajon hogy vélekedik a hivatásos alkotók munkáiról? - Ez az egyesület annak ellenére, hogy különböző erők megpróbáltak ellene tenni, jól működő kollektívává vált. Nem misztifikálom, de ebben nagy szerepe volt a közös kiállításoknak, bemutatkozásoknak. Az idei kiállítást minősítve azt mondhatom, beérett az elmúlt 10-15 év művészetpolitikája a városban, a megyében. - Úgy értsem, panaszkodik, hogy nem kapták meg a kellő támogatást? Olyan sokan elmondták már ezt más területen... - Pedig a képzőművészetben is így van, nem a kvalitáson, kizárólag személyes kapcsolatokon múlt sok minden. Pedig a hivatásosok között, négyen-öten már Európában letették a névjegyüket. Jellemző volt, hogy a néhány nagy művész leereszkedett, gesztusként a vidék felé. A helyi művészeket ugyanakkor nem menedzselték, sőt, más megyékből pályáztak Tolnába. - Könnyű dolog az elmúlt évekre hárítani a mai alkotások minőségét. Egy művész úgy gondolom, magának, az utókornak is alkot... - Részben, de a háromévenként visszatérő kiállításokra igenis mindegyikőnk készül, hogy a legjobb oldalunkról mutatkozzunk be. Ehhez azonban azt a légkört kell érezni, hogy fontosak vagyunk Szekszárdnak. A bizalom nem azt jelenti, hogy eltartson bennünket a város, hanem egyfajta elvárást és igényt felénk. _ , _ Adorján Endre: Járó ember Cyransky Mária: Flóra Fusz György: Női fej Mözsi Szabó István: Apám, anyám balladája