Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

18 , SZEKSZÁRDI TA§ARNAP 1992. DECEMBER 24. ! Halál előtt, Álom, Lator Baky Péter alkotásai A város és művészei Rendhagyó és tanulságos a Tolna megyei művészek ez évi kiállítása. Rendhagyó, mert a megyében élő alkotók mellé ezúttal nem az ún. „elszármazottak" nyertek meghívást, hanem testvérvárosi kapcsolatok révén, illetve gyümölcsöző munkakapcsolatok szerint német és francia művészek. (Kár, hogy a kiállítás megnyitására nem érkezett meg a prospektusban ígéretes reprodukciókkal szereplő Roland Bentz és Roysemarie Gerst munkája) - (azóta már ezek a munkák is láthatók a kiállításon. Szerk.). így a tolnaiak munkái, ha vázlatosan is, de egy nemzetközi kontextusban kerültek megmérettetésre. A tanulság is ebből, s a rendező, Orosz Péter figyelemre méltó koncepciójából szűrhető le. Olyan ez a kiállítás, hogy nem egy zsinagógából, mérsékelt sikerrel kiállítóhellyé tett épületbe kívánkozik, hanem inkább egy régi lapátkerekes gőzösből alakított „Galéria-hajó" paravánjaira. Mert akkor, ahogy Orosz Péter az exponátumok súlya szerint itt is elrendezte az anyagot, az a hajó igencsak féloldalra dőlve lebegne a vízen. Valahogy - fizikailag is - szembekerült egymással a nemzetközileg is mérhető és a provinciális. Tengerésznyelven a „kormányfélen" azaz a terem jobb oldalán soijáznak azok a munkák, amelyek súlya billenti a látványt, s a „tatbaloldalon", azaz a jobb oldali falakon csak néhány tud valamilyen ellensúlyt képezni. Nézzük előbb ezeket: Farkas Pál „Szösszenetei" a szerény címben ígértnél sokkal többet adnak az értő nézőnek. E kis, finom „bronzpogácsák" szinte monumentális plasztikát hordoznak, kicsiségük ellenére is szinte végtelenre nagyítva felületüket. Cyransky Mária Danaéja nem a klasszikus mitológiai alakot idézi igen szép festői megoldással, mint inkább azt, ahogy ezt a szerepet legjobb napjaiban Vanessa Redgrave eljátszotta volna. Szatmári Juhos László táncoló szarvasa a homlokán csirkeláb-aganccsal olyan több^^ rösen megcsavart gondolatkavalkád, amely megfejtésére nem is vállalkozom. M^B a szobor a groteszk „arte povera" megoldásával szobrászilag hiteles. „Rohanás az élet, mondta a csiga, és bedőlt a kanyarba" - jutott eszembe Könyv István barokkosán kavargó, pettyegtetett grafikáiról. Torokszorítóan drámai Adoijáni Endre kisplasztikája a lábatlan kódisról és az ügyetlen artistáról. Baky Péter „Penészes rajz" c. grafikája a tudatos és esetleges felületjátékok komponálásából indul, de igazi értékét rajzi szépsége adja. A „sétafedélzeten" a túlsó oldalra tartva megpillantjuk Fusz György porcelán fejeit. Az öntött porcelánfejeket ezúttal elsősorban nem formai deformációval alakította, Fusz György fö eszköze ezúttal a színezés, a színházi maszkírozás. A bohócok, mint a művészettörténetben már sokszor, ezúttal sem nevettetnek, hanem sorsuk skizofréniáját, a felület és a mélység közötti differenciát tárják föl. A falon a francia Róbert Futtersack Groteszk Messiása fogad: ám olyan groteszk korban élünk, amelyben ő sem hoz megváltást. Halász Károly a magyar konstruktív absztrakció izmos tehetségű, egyre jelentősebb alakja. Ezúttal Sorozat című sorozatát láthatjuk. Majd megcsodálhatjuk Wiltrud Kuhfuss sorozatát, amelyet a gargas-i ős barlangfestmények ihlettek, s amelyek híven adják át a mai művész közvetítésével azt a mitikus erőt, amely a farnko-kantábriában egykor élt őseink lelkéből sugárzik. A sarokban Schöck Gyula fényképeiről a fotóművészek által sokszor „elcsettintett" motívumokat láthatunk, olyan nézetben, kivágásban, megvilágításban, kompozícióban, hogy meggyőznek abszolút egyediségükről, igazságukról. (Hiszen az ortodox ikonok is egyformának hatnak, az igazi mesterművek mégis kitűnnek közülük.) Számomra a legmeggyőzőbb a Hollókő volt, keresett, ám mégis hiteles kivágásával. A fa ősi szimbóluma a művészetnek, ma új jelentést is hordoz: pusztuló világunkra emlékeztet, amelyben talán mi vagyunk az utolsó embernemzedék. Kis Ildikó porcelánfái színesek, vidámak, élőek, a drámai ellentétet anyaguk hordozza: a porcelán szinte minden kataklizmát képes túlélni (ha törötten is), egy másik világ régészei majd összeállítják ezeket a szívetmelengető, vidám tárgyakat, s tán megértenek valamit a művész üzenetéből. A főiskolás Varga Gabriella képein látható, hogy még nem döntötte el, természetelvű, konstruktív vagy avantgárd irányba fog haladni. Erdélye, képe mindháJuhos László: Szőlőhozó