Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

1992. DECEMBER 24. SZEKSZÁRDI 15 Nem lesz mindig kaviár? A Fürdőház utcától a Sheatland-szigetekig A közepes viza is „többemberes" (középen Gulyás Tamás) Látott már Ön kaviárt? Hogy az ABC-ben... Apró, lapos dobozban, pár száz forintért... Meg elegánsabb fogadáson, a halasszendvics tetején... Nos, az nagy valószínűséggel a tengeri nyúlhal mesterséges színezékkel többnyire feketére festett ikrája volt. A kaviár ezzel szemben mindig tokhalból származik. A hazai fogyasztás minimális A kaviárt termelő ún. tokhalak köztük a névről talán legismertebb viza - a tengerben élnek, s az édesvizekbe járnak ívni. Az ember áldásos tevékenysége következtében a múlt században még Európa számos országában őshonos fajta kihalt, számottevő mennyiség ma már csak a Kaszpitengerben található, mutatóba van^^íak még példányok a Fekete-tenger^Bcn. Az egyetlen édesvízi fajtáról, a ^Híecsegéről is kis híján múlt időben beszélhetünk, a túlhalászás következtében. A sózott formájában különleges ínyencségnek számító ikrájáért mindig - mértéktelenül is - halászták a vizát. Mivel az ivarérett példányokat kell kifogni, évről évre kisebb a szaporulat, de ezen túlmenően mesterséges gátakkal is csökkentik ezeknek a jószágoknak az életterét. A budapesti Duna-szakasz egy részét ma is vizafogónak hívják, ahol már Mátyás király korában is fogták a vizát, de ezenkívül is több ívóhelye volt Magyarországon az átlagosan 150-300 kilogrammos „szűzlányoknak", vagy az ennél is nagyobb méretű - ritkaságszámba menően akár az 1000 kilogrammot is elérő - többedszer ívó példányoknak. A Duna alsó szakaszán 1967-69-ben felépített Vaskapu I., ezt követően pedig a Vaskapu II. erőmű azonban lehetetlenné tette a vizák vándorlását. Ma már Európában gyakorlatilag csak Oroszországban él viza. Ez az ország adja a világ kaviártermelésének 60 százalékát, míg 40 százalék Iránból kerül ki, hiszen az összes többi ország együttes termelése nem éri el a 0,5 százalékot. A termelés állandóan csökken, az ár ezzel párhuzamosan nő. A vizakaviár egyetlen kilogrammja 3000 dollárba kerül, égy 10 dkg-os dobozocskáért tehát mintegy 24000 forintot kell(ene) fizetnünk. Ezért mertem a bevezetőben arra tippelni, hogy a kedves olvasó által látott kaviár nem is kaviár volt. • A tokhal kipusztulása elleni küzdelemben óriási jelentőségű lehet a hormonálisán indukált mesterséges szaporítás. Ma négy olyan szakember él a világon, aki erre képes. Egy orosz, egy kanadai, egy kínai és egy magyar. Utóbbi Gulyás Tamás, aki itt él Szekszárdon. Speciális területe a halszaporításnak a petefejlődéstől az embrió kialakulásáig terjedő szakasza. Több területen világelső - Több, mint tíz évig dolgoztam a Fürdőház utcában egy pincében. Az volt a kutatásaim célja, hogy a szaporodáshoz nélkülözhetetlen tokhalhipofízist - agyalapi mirigyet - helyettesítő anyagot találjak. Kutatócsoportommal ezt el is értük, megvolt a szintetikus hormon és kidolgoztuk a felhasználásra szolgáló eljárást. A találmányt mindenhol bejegyezték, úgynevezett világelsőséges szabadalom volt. További szabadalmakhoz vezetett, hogy később a mesterséges szaporítást tudták egyéb tengeri halfajokon, aztán pedig szezonon kívül is produkálni. A kutatásokat az Innovációs Alap és a Magyar Tudományos Akadémia támogatta, 1987-ben pedig az egész találmánysorozatot - kvázi szakemberestől - megvette egy amerikai üzletember. - Lassan rájöttünk mi is, az Innovációs Alapból lett Innofinance Bank is, hogy nem volt tisztességes az üzleti partner, az ország sokat bukott rajta. Ezért a kollégáimmal kiszálltunk belőle és tavaly márciusban egy olasz üzletember segítségével létrehoztuk a ProA régi Kimeríthetetlen az ötletekből és azok megvalósításához mindig megtalálja a szépre vágyókat, az utókornak munkálkodókat. Rövid beszélgetésünk alatt Cseh Gábor nem kevesebb, mint hat - részben már megvalósult - elképzelésről beszélt. - A Szekszárdi Nyomda szép naptárai közül az egyikben Cseh Gábor illusztrációi láthatók... - Nagy megtiszteltetés volt számomra a Szekszárdi Nyomda felkérése, miszerint egyik naptárukat 16 festményem reprodukciójával kívánták megjelentetni. Ezenkívül készült még egy naptár, külön egy cég megrendelésére, amelyben 5 rajzom szerepel ilr lusztrációként. - Egy gyönyörű képeslapot tartok a . kezemben. Elmondaná születése történetét? - A „Remete-kápolna kapuja" című festményemet ábrázolja, amely 5000 példányszámban készült, szintén a Szekszárdi Nyomdában. Az ő forgalmazásukban és a Papirus márka-shopban lehetett kapni. A múlt idő annak szól; ez a karácsonyi képeslapnak szánt kiadás olyan jól sikepa-Gen Rt.-t. Az a célunk, hogy a speciális tudásunkkal, a szabadalmainkkal - amelyre egyébként mindig volt érdeklődő - ne kelljen újra és újra bizonyítanunk szerte a világon. Magyarországon akarom a technológiát üzemszerűen meghonosítani. Komádiban, a román határ mellett már van egy erre alkalmas telepünk. A további fejlődéshez szükséges pénzt halszaporításból, ivadékok előállításából igyekszünk előteremteni. Szerencsére megrendeléseink vannak a világ minden tájáról, hogy csak két szélső pontot említsek: jelenleg szállítunk a Skóciához tartozó Sheatland-szigeteknek és Tokiónak is. Háborúban a halak is pusztulnak Ki gondolná, hogy a politikai változások meghatározóak lehetnek a tengeri tokhalak és a kaviár jövőjét illetően? A Szovjetunióban - ezáltal szinte a világon - a kaviárforgalmazás egy cég monopóliuma volt. Ma viszont ketten foglalkoznak ezzel - Gulyás Tamás szavaival élve - boldog és boldogtalan. A román és jugoszláv helyzet sem kedvez a munkának. Komádiba a vizaanyaállatokat korábban a Duna alsó szakaszáról szállították (említettük, hogy a Vaskapu miatt természetes módon nem tudnak többé följönni a halak). Már ez sem volt egyszerű, hiszen nem éppen apró jószágokról van szó. Gulyás úr legnagyobb „saját" példánya 265 kg-os és 340 cm hosszú volt, legnagyobb átmérőjét kitárt karjával nem érte át a 191 cm testmagasságú halbiológus. A szállítások kiküszöbölésére Szerbiában létrehoztak egy nagy keltetőt, amit magyar-román-szerb részvétellel szeretnének üzemeltetni. Az embargó miatt azonban Romániában nem jegyzik be szerb részvétellel a vegyes vállalatot, legutóbbi útján már komoly gondot okozott Gulyás úrnak „minilaboratóriuma" kivitele, s kérdés, hogy néhány hét múlva egyáltalán utazhat-e? - A Vaskapu pedig ott van, ahol. A vizák nem tudnak továbbra sem átjönni rajta. A saját telepünk sorsát illetően optimista vagyok. Feltételezem, hogy felépül Komádiban a teljes rendszer, fölnő a tokhalak több generációja, hét év múlva lesz saját szaporításból ivarérett állományunk. De hogy lesz-e akkor még élő hal a Dunában is, ha a politikai helyzet miatt ott lent nem dolgozhatunk, azt nem tudom. -rostásNaptár, képeslap, szponzorálás, ki-kicsoda lexikon: Szekszárd megörökítője rült, hogy itt-ott tudok mutatóba adni egyet. Boldog vagyok, mert az egyik legkedvesebb festményemmel kívánnak békés karácsonyt a szekszárdiak szeretteiknek. - Már régi terve volt a képeslapsorozat - saját festményeiről. Ez a kezdet? - Valóban régi álmomat szeretném megvalósítani. Miután Szekszárdon is megalakult a „Házat-Hazát" mozgalom kuratóriuma, s miután elkezdték a sorsjegyek árusítását, a szponzorok közé egy festményemmel én is „feliratkoztam". Egyébként nagyon sok iskolában és egészségügyi intézménynél vagyok szponzor, amely abból adódik, hogy szeretem és közel érzem magamhoz a fiatalokat. - No és a régi vágy? - Azokat a képeket, amelyeken Szekszárd régi utcáit festettem meg, szeretném képeslapokon megjelentetni, kiadni. Idegenforgalmi szempontból is jónak tartanám, hisz az innen üdvözletet küldők bizonyára szívesen látnák a régi Szekszárdot megörökítő képeket. Ez egy nagy terv, amelynek megvalósításához sok támogatóra eddig még mindig megtaláltuk egymást - lesz majd szükségem, és úgy gondolom, hogy ennek a karácsonyi lapnak a sikere bizonyítja, hogy az álmom, a képeslapsorozat is egyszer megvalósulhat. - Humora, optimizmusa közismert, szerencsére semmi és senki nem tudja eltéríteni arról az útról, amelyet maga választott. Úgy hallottam, szomszédságba került dr. Czeizel Endrével? Elmesélné ennek történetét? - Egy budapesti nyomdai szakközépiskola művészeti tagozatának beindításához támogatókat keresett. Természetesen jelentkeztem. A támogatottak úgy köszönték meg a szponzorok segítségét, hogy egy privát ki-kicsoda lexikont jelentettek meg, csodálatos kivitelezésben, amelyben a pártolók ABC-sorrendben szerepelnek. Köztük politikusok, orvosok és a művészeti ágak mind képviseltették magukat. Büszke vagyok arra, hogy ebben a lexikonban olyan társaságba „keveredtem", ahol a sorban előttem dr. Czeizel Endre áll. SAS ERZSÉBET