Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

16 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. DECEMBER 24. Ezt a házat belakják. Ez az egyszerű megállapítás ju­tott eszembe amikor először Pósta Péteréknél jártam. A faragott bútoroknak, a korondi vázáknak, tányéroknak, a cserépkályhának, a szőtteseknek, a zongorán álló, kará­csonyt idéző fenyőágaknak otthon-„ízük" van. Karácsonyi visszatekintő Hét kicsi nadrág; hét kicsi tányér; hét kicsi ágy Találkozásunkat Ágnes asz­szonnyal egy olyan időpontra ter­veztük, amikor a ház ura és a gyermekek nincsenek odahaza. Egy kávé, már karácsonyra sütött Szentjános kenyér kerül az asz­talra és amikor Zsófika a legki­sebb, a hetedik, az udvarra megy, - kihasználni a hirtelen jött de­cemberi napsütést, - karácso­nyokra, gyermekszülésekre, év­fordulókra, szülőkre, gyerekekre, testvérekre emlékező beszélge­tésbe kezdünk. - Elmesélné ennek a házasság­nak a történetét, hisz amikor ter­vezgettük ezt a találkozót, véletle­nül az is kiderült, hogy az idén ta­vasszal, nem kisebb ünnepet mint a 25. házassági évfordulójukat ün­nepelték. - Mindketten kosaraztunk, én Pakson játszottam, Péter itt. Á vezetők felkértek, hogy játsszak a szekszárdi csapatban. Ezen az el­ső télen ismerkedtem meg a fér­jemmel. Mikor megláttam, rög­tön megkérdeztem a barátnőmet, hogy ki az a fiú, mert én vagy an­nak leszek a felesége vagy senkié. Ez volt 25 évvel ezelőtt. - Gyermekkora karácsonyaira hogyan emlékezik? - Édesanyám nővére kedves­nővér volt. Amikor „szétzavar­ták" őket az 1950-es években, ná­lunk lakott. Neki köszönhetjük a meglepetésekkel, titkokkal teli szép szentestéket. Délután min­dig eltűnt, még gyermekfejjel csodálkoztam is, hogy a legna­gyobb dologidőben, aztán később rájöttem, hogy ő volt a Jézuska. - Hányan várták a Jézuskát? - Mi is heten voltunk testvé­rek, mint a mi gyerekeink. Hála istennek minden testvérem él és nagyon jó viszonyban vagyunk, nem múlhat el bánat, öröm, hogy ne keresnénk meg azonnal egymást. Emlékszem egy kará­csonyra, amikor az öcsém a kato­naságtól értesített bennünket, hogy nem jöhet haza az ünne­pekfe. Azonnal írtam egy levelet a parancsnokának, hogy édes­apánk novemberben meghalt és hogy édesanyámnak mennyire kor azt mondta, ha kiengednek a kórházból, akkor nekünk min­dennap attól kezdve karácsony lesz. Sikerült. - Péter után jöttek a többiek... - Zoltán 1970-ben, Kata 1971­ben, Endre 1973-ban, Bence 1974-ben született. Amikor Ben­ce már 8 éves volt, akkor egysze­rűen úgy éreztem, hogy az nem lehet, hogy nekem már ne legyen kisbabám. Gergely 1983 február­jában született és nevét egy erdé­lyi plébános barátunk emlékére kapta, aki két hónappal előtte ka r rácsonyi misézés közben halt g meg. ™ - Zsófi, aki most az udvaron játszik, szőkeségével, szépségével, olyan mint a mesebeli legkisebb gyerek... - Nagyon szerettünk volna még egy lányt. Amikor 1988-ban Zsófi megszületett - aki igazából Ágnes Anna névre van keresztel­ve - nem hittem el addig, amíg meg nem mutatták. - Beszélgetés közben mindig ar­ra gondolok, hogy hét kicsi tányér, hét kicsi ágy, hét kicsi nadrág, szó­val mindenből hét. Hogy lehet ezt erővel, türelemmel, munkával bír­ni? - Mindent magam varrok, még a fiúk öltönyeit is, sőt kabá­tokat. így a ruházkodást könnyeb megoldani. A gyerekek sokszor egymást nevelik, a nagyobbak a kisebbeket. Az iskolában a taná­roktól mindig azt hallottam, hogy jól neveltek, látszik rajtuk, hogy nagy családból valók. Édesanyám mesélte, hogy amikor kislány vol­. fájna, ha az egyik gyermeke hiá­nyozna ezen az ünnepen. Ha­zaengedték. Azokban az években nem volt valami gazdag Jézus­kánk. Az egyik nővérem mint af­féle gyerek, érthetetlennek is tar­totta, hogy ő, aki mindig olyan jó, miért kapott olyan kevés aján­dékot. Kárpótolt bennünket a meglepetés, a várakozás öröme, mert édesanyám mindig ragasz­kodott, hogy a felnőttek díszítsék áfát. - Ön hogy alakította ki saját családjában a szentestét, együtt dí­szítik a fát vagy Jön a Jézuska"? - Nálunk is jön, mint gyer­mekkoromban. Szerintem így van meg a szentes­te varázsa. A fér­jem elmegy a gye­rekekkel sétálni, ki­viszi őket a tanyá­ba, és nagy boldog­ság amikor a fa alatt nyüzsögnek, egymás szavába vágva bontják ki az ajándékokat. - Az első fiú édesapja nevét kap­ta. Péter. Ö igazi karácsonyi gyerek, hiszen decemberben született. - Mindannyiónk számára emlékeze­tes karácsony ma­rad. Szülés után gyermekágyi lázt kaptam, kórházba vittek. A férjem ak-

Next

/
Thumbnails
Contents