Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-12-27 / 52. szám
10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. DECEMBER 24. Gyermekszemmel... A legyőzhetetlen Nap ünnepétől a szeretet ünnepéig A gyermek Jézus ünneplése az emberben ősidőktől fogva meglévő érzelemre, a gyermek iránti szeretetre épült. A kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet, a család és különösen a gyermek ünnepe. * • Amint a Kölcsey lakótelepi óvoda felé indulok, régi gyermekkori karácsonyok emléke villan fel bennem: narancsillat, csengőszó, a gyertyák imbolygó fénye, foszlányos énekek. Észre sem veszem, hogy Weöres Sándor sorainak ritmusához igazítom lépteimet: „Gyertyafény, / szép remény, / karácsonyi sütemény." Már biztos nagyon várnak... Belépek. Az úgymond nagyközépső csoport szobájában huszonnyolc óvodás. Először kicsit megilletődöttek, de aztán ömlik belőlük a szó... - Hogyan készültök otthon a karácsonyra? Kitty: - Előbb bevásárolunk, utána feldíszítjük a fát... Annamária: - Mi otthon készítünk díszeket anyuval és apuval Szép színes papírfigurákat, vidám karikákat. Ádám: - Kitakarítjuk a lakást, feldíszítjük a fát, megfőzzük a vacsorát. Mindig halat eszünk karácsony este. Anikó: - Amikor megvesszük az ajándékokat, eldugjuk a szekrénybe, hogy ne lássa meg senki. De én meglátom. Megkérem az anyut, hogy mutassa meg. Ha nem engedi, akkor is megnézem és utána visszarakom. Általános szokássá vált a szeretet ünnepén a családtagok, elsősorban a gyerekek megajándékozása. Nálunk a Mikulás vagy rokona a Télapó, a Jézuska és az angyal személyéhez kötődik ez. Van, akihez a Télapó jön karácsonykor is, van, akinek a Jézuska hozza az ajándékokat, Istvánnak még a fát is. - Akkor hozza a Jézuska, amikor sétálunk. Mire én már hazamegyek, ott áll szépen feldíszítve a fa és mi gyönyörködünk a gyertyafényben... Sok családnál nem is igen emlegetnek ajándékozókat. Régi szokás szerint a szülők és gyermekek, rokonok és barátok egymást lepik meg, e hagyománnyal ünnepélyesebbé, örömtelibbé varázsolva a karácsonyt. Yvett: - Minket a nagymamáék szoktak megajándékozni. A karácsonyfa alatt van játék, csoki és narancs. Az ajándékot emlegetve záporoznak a kívánságok, ki mit szeretne karácsonyra. A lányok szinte mind Barbie-babát, Barbie-szalont, Barbie-házat, Barbie-kocsit akarnak. A legnépszerűbb a vasárnap délutáni reklámok sztáija, a gyémántszemű Barbie. A fiúk Legót szeretnének - gondolom, ki-ki szülei pénztárcájának megfelelően. Az egyik kisfiú bánatosan mondta, hogy náluk a gyerekek karácsonyra csak egy ajándékot kapnak. A család összeadja a pénzt, hogy fussa valami komolyabbra. Volt, aki nem Legót, autót, hanem tollat kért. Egy lila tollat. A kívánság megkapott, de nem sikerült a titok nyomára bukkanni... A gyerekeket ilyenkor az köti le, hogy mit kapnak... A viszonzás, az ajándékozás örömét egyelőre még csak kóstolgatják. - Apró meglepetést készítünk a szülőknek és a kiscsoportosoknak - magyarázza Szegedi Lászlóné és dr. Horváth Gyuláné óvónők. - De vannak, akiknek maguktól is eszükbe jut, hogy rajzot készítsenek szüleiknek, testvérüknek. Ahogy közeledünk az ünnephez, a termet is egyre hangulatosabbá teszszük, együtt díszítjük, s közben sokat mesélünk, beszélgetünk. - Mit vártok legjobban karáGergő: - Hát az ajándékot. Csilla: - Meg azt, hogy együtt legyen a család. Tamás: - Olyan szép, amikor meggyújtjuk a gyertyát és együtt énekelünk. Csaba: - Én már alig várom, hogy apuval játszunk megint egy jót! * Fejünk fölött adventi koszorú, az asztalon fenyőgallyból és almából készített karácsonyi gúla. A gyerekek körbetáncolják, belemelegednek az énekbe: kiskarácsony, nagykarácsony... S otthon folytatják, velünk. *