Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. DECEMBER 24. Gyermekszemmel... A legyőzhetetlen Nap ünnepétől a szeretet ünnepéig A gyermek Jézus ünneplése az emberben ősidőktől fogva meglévő érzelemre, a gyermek iránti szeretetre épült. A kétféle hagyomány keveredése során ala­kult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet, a család és különösen a gyermek ünnepe. * • Amint a Kölcsey lakótelepi óvo­da felé indulok, régi gyermekkori karácsonyok emléke villan fel ben­nem: narancsillat, csengőszó, a gyertyák imbolygó fénye, foszlá­nyos énekek. Észre sem veszem, hogy Weöres Sándor sorainak rit­musához igazítom lépteimet: „Gyertyafény, / szép remény, / ka­rácsonyi sütemény." Már biztos nagyon várnak... Belépek. Az úgy­mond nagyközépső csoport szobá­jában huszonnyolc óvodás. Először kicsit megilletődöttek, de aztán ömlik belőlük a szó... - Hogyan készültök otthon a karácsonyra? Kitty: - Előbb bevásárolunk, utána feldíszítjük a fát... Annamária: - Mi otthon készí­tünk díszeket anyuval és apuval Szép színes papírfigurákat, vidám karikákat. Ádám: - Kitakarítjuk a lakást, feldíszítjük a fát, megfőzzük a va­csorát. Mindig halat eszünk kará­csony este. Anikó: - Amikor megvesszük az ajándékokat, eldugjuk a szek­rénybe, hogy ne lássa meg senki. De én meglátom. Megkérem az anyut, hogy mutassa meg. Ha nem engedi, akkor is megnézem és utá­na visszarakom. Általános szokássá vált a sze­retet ünnepén a családtagok, el­sősorban a gyerekek megajándé­kozása. Nálunk a Mikulás vagy rokona a Télapó, a Jézuska és az angyal személyéhez kötődik ez. Van, akihez a Télapó jön kará­csonykor is, van, akinek a Jézus­ka hozza az ajándékokat, István­nak még a fát is. - Akkor hozza a Jézuska, ami­kor sétálunk. Mire én már haza­megyek, ott áll szépen feldíszítve a fa és mi gyönyörködünk a gyertya­fényben... Sok családnál nem is igen em­legetnek ajándékozókat. Régi szokás szerint a szülők és gyer­mekek, rokonok és barátok egy­mást lepik meg, e hagyománnyal ünnepélyesebbé, örömtelibbé va­rázsolva a karácsonyt. Yvett: - Minket a nagymamáék szoktak megajándékozni. A kará­csonyfa alatt van játék, csoki és narancs. Az ajándékot emlegetve zápo­roznak a kívánságok, ki mit szeret­ne karácsonyra. A lányok szinte mind Barbie-babát, Barbie-szalont, Barbie-házat, Barbie-kocsit akar­nak. A legnépszerűbb a vasárnap délutáni reklámok sztáija, a gyé­mántszemű Barbie. A fiúk Legót szeretnének - gondolom, ki-ki szü­lei pénztárcájának megfelelően. Az egyik kisfiú bánatosan mondta, hogy náluk a gyerekek karácsonyra csak egy ajándékot kapnak. A csa­lád összeadja a pénzt, hogy fussa valami komolyabbra. Volt, aki nem Legót, autót, ha­nem tollat kért. Egy lila tollat. A kívánság megkapott, de nem sike­rült a titok nyomára bukkanni... A gyerekeket ilyenkor az köti le, hogy mit kapnak... A viszonzás, az ajándékozás örömét egyelőre még csak kóstolgatják. - Apró meglepetést készítünk a szülőknek és a kiscsoportosoknak - magyarázza Szegedi Lászlóné és dr. Horváth Gyuláné óvónők. - De vannak, akiknek maguktól is eszükbe jut, hogy rajzot készítse­nek szüleiknek, testvérüknek. Ahogy közeledünk az ünnephez, a termet is egyre hangulatosabbá teszszük, együtt díszítjük, s közben sokat mesélünk, beszélgetünk. - Mit vártok legjobban kará­Gergő: - Hát az ajándékot. Csilla: - Meg azt, hogy együtt legyen a család. Tamás: - Olyan szép, amikor meggyújtjuk a gyertyát és együtt énekelünk. Csaba: - Én már alig várom, hogy apuval játszunk megint egy jót! * Fejünk fölött adventi koszorú, az asztalon fenyőgallyból és al­mából készített karácsonyi gúla. A gyerekek körbetáncolják, bele­melegednek az énekbe: kiskará­csony, nagykarácsony... S otthon folytatják, velünk. *

Next

/
Thumbnails
Contents