Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

1992. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI IASARNAP 9 Országgyűlési képviselők mondták... Minek örült? Mi bosszantotta? Mi bosszantotta legjobban, és minek örült legjobban 1992-ben? Ezzel a kérdéssel kerestünk meg néhány országgyűlési képviselőt városunkban, íme a válaszok: Nyerges Tibor (MDF): Sok minden bosszantott, de inkább bántott az elmúlt évben. Leginkább az, hogy az oktatási törvény nem került idén a plenáris ülés elé. Az én két-három éves munkám is benne fekszik és már csak az utolsó simítások, a plenáris tárgyalás van hátra. Logikusan elsőbbséget élveztek a költségvetéshez kapcsolódó törvények, illetve azok a területek, amelyek működésképtelenek voltak a törvényi szabályozás hiánya miatt, z az oktatást nem jellemezte, mégis őszerű és égetően fontos lesz, hogy 3 tavaszán napirendre kerüljön ez a téma. Az egyik szemem sír, a másik azonban nevet. Égetően fontos kérdés, hogy a költségvetéshez kapcsolódó törvényt minden fórumot végigjárva időben a „Ház" elé tudtuk vinni és azt az országgyűlés a szükséges többséggel elfogadta. A közel hatvan százalék a polgári demokráciákban elfogadott és megszokott arány, a kormánypártok azt hiszem nem számítottak másra. Kellemesen csalódtam ugyanakkor, hogy a tavaly tapasztalt végsőkig elkeseredett harc, szélsőséges megnyilvánulások, ellehetetlenülést eredményező ellenzéki reakciók elmaradtak. A magánéletben legnagyobb öröA W

0' 93 1 möt a család, a gyermekem jelenti. Mint pedagógus is fontosnak tartom, hogy a bölcsőde bevált nálunk. Nem lett túlszocializált, élvezi a fickó a közösséget. Dr. Jánosi György (MSZP) A politikában a legrosszabb élményem a Csurka-féle, tévé előtti tüntetés, az október 23-ai Kossuth téri tüntetés és a médiaháború mostani végkifejlete, ami világossá tette sokak számára, hogy a politikai patthelyzet feloldásakor a kormányzó erők a megfélelmítés és az erőszak eszközeitől sem riadnak vissza. * A Demokratikus Charta békés demonstrációja, a legjelentősebb szakszervezeti konföderációk megegyezése, és az érdekegyeztető tanácsban mutatott határozott fellépése volt ami világossá tette az én számomra, hogy a társadalomban van annyi erő és önszerveződő képesség, hogy határozottan ellenálljon a hatalmi erőszaknak és hogy rákényszerítse a kormánykoalíciót, hogy 1994-ben békés úton adja át a hatalmát. * A politika összevissza eseményei miatt még kevesebbet tudtam együtt lenni a családommal. Szinte heti 1 napra szűkült ez az együttlétünk. Ebben az évben ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat, ami azt hiszem a legtöbb ember életében fontos esemény. Nekem mindenképpen az volt, mert nagyon sok köszönettel tartozom feleségemnek és a családomnak. Kapitány Ferenc (Független Kisgazda és Polgári Párt) - Nehéz év van a hátam mögött, örömben, bosszúságban egyaránt válogathatok. A legnagyobb személyes boldogság számomra az, hogy megszületett első unokám, Szimonett. Parlamenti munkám során örömmel töltött el, hogy az elmúlt év utolsó napjainak kínkeserves költségvetési vitájával szemben az idén már megszületett a jövő évre vonatkozó költségvetés - legalábbis keretszámaiban. Személyes keserűségem friss keletű. Dr. Torgyán József bíróság elé állíthatott (éppen a napokban volt az első tárgyalás) a kisgazda név bitorlásának vádjával. Az ügy előzménye az, hogy képviselőtársaimmal együtt kizárt a pártból, mert nem léptünk ki a kormánykoalícióból. Mint képviselőt elszomorít, hogy a médiaháború olyan megnyilvánulásokat bontakoztatott ki a társadalom különböző rétegeiben, amely görcsbe rántotta és lekötötte azokat az erőket, amelyek a mindenki által óhajtott kibontakozás érdekében fejthették volna ki munkájukat. - takács - sas - csóti Heti jegyzet Az a helyzet... ... hogy a szenvedély nevelhetetlen. Volt egy kutyám, amit a barátommal cseréltem egy liter pálinkáért, meg egy százasért. Megérte az áldozatot, mert jó kutya volt, kiváló orral, azért is neveztem Szimatnak. Németországból származott és komolyabb papírjai voltak mint nekem a személyim, följegyezték benne az ősöket negyedíziglen és az oltások helyét, idejét satöbbi. Igen jó vadász volt ez a kutya, egy csapást fölfedezve elloholt a vélt zsákmány reményében, félóra múlva jött vissza lógó nyelvvel, kitikkadva. Néha megdorgáltam, de ez nemigen segített. Egyszer - falun ez könnyű, csak ki kell ugrani a kerítésen - ellógott egy másik kutyával vadászni. Azt lelőtték, az én kutyám pedig megsebesült. Szerencsére csak madársörét volt, nem esett komolyabb baja; a bőre alól, meg a fejéből csipesszel szedegettem ki a sörétszemeket, lekezeltem a sebeit. Ekkor úgy tűnt tanult a dologból, nem csavargott, szinte otthonülő lett. Később mikor elköltöztem a faluból nem tudtam magammal vinni, mit is kezdhettem volna vele a negyediken, megdöglött volna az unalomtól, hiszen én is majdnem így jártam. Mikor néha visszamentem mesélték, hogy a kutya újra vadászik, csavarog mióta eljöttem onnét. Egyszer aztán mondták, hogy volt kutya, nincs kutya, a halör lelőtte, mint egy kutyát... Talán jó helyre került, az örök vadászmezőkön csapázhat naphosszat. A mostani kutyám - polgári nevén Iszkiri szálkásszőrü tacskó, és mint a kiskutyák általában, pontosabban a tacsik, meglehetősen paprikás természet. Kinn a tanyán van otthon igazán, naphosszat ugat, jelez minden arra járót, néha mikor az agyamra megy bezárom a szerszámosba, hogy egy kis csönd legyen, vannak madarak is meg madárdal... Ez persze csak ideiglenes megoldás. Futott az autók után is, ez lett egyszer a veszte, mert a kerekek alá keveredett. Eltört a lába, belső vérzés miegymás. Azt hittem elpatkol szegény pára, de ebcsont beforr - mondja a közmondás és valóban a kutya lassan helyrerázódott. Gondoltam egy életre megtanulta ', hogy nem érdemes az autók után futni. Ő nem így gondolja, mostanában azon kapom néha, hogy ha tflotorhangot hall, amint autó közeledik hörögve a völgyből, ő már rohan és ugat... a szenvedély nevelhetetlen. Karácsonyi koncert Nem szokványos évzáró koncertet adott hétfő este a Művészetek Házában a Szekszárdi Madrigálkórus. A szokatlanságot a műsorválasztás, és a köszönetnyilvánítás alkalma adta. A hangversenynyel, s az azt követő fogadáson köszönte meg az együttes Méry Éva sok fáradozását, amivel hosszú éveken keresztül a „zenekarkíséretes" koncerteket szervezte és támogatta. A búcsúzó igazgatónő szolgálata nélkül sem a kórus, sem a szekszárdi közönség nem lehetett volna részese számos remekműnek. Szokatlan volt az est műválasztása. Kicsit meg is szeppentem, amikor megtudtam, hogy a karácsonyi koncert Hándel: Jephta című oratóriuma lesz. Hogy kerül ez a szomorú történet a szeretet örömünnepére? Bevallom férfiasan, hogy nem tudtam: a Handel-féle Jephta-feldolgozás sajátos megoldással nem tragédia, hanem „happy and"-del végződő történet. Eltér ez a szentírási Bírák könyve eredeti történetétől - s mégis biblikusán mély tartalmú karácsonyi üzenetet hordozhat. Jobbágy Valér karnagy zsenialitása - mely sohasem a felszínt, hanem a nagy titok belsejét keresi és nézi, megmutatta e művel karácsony igazi nagy rejtélyét. Ahogyan a harc győzelmi mámorába a legkeserűbb érzés vegyül (a halál kilátástalan, elkerülhetetlen helyzete), s váratlanul megszólal az életet hirdető angyal - úgy szólalt meg a vesztébe rohanó emberiség sötét betlehemi éjszakájában a Megváltó születésének jó híre. Az igen teijedelmes mű hihetetlen mélységeivel így lett valódi ünnep-előkészítővé. Bárcsak került volna mintien hallgató kezébe a teljes magyar szövegkönyv; menynyi kincset bányászhattunk volna még elő a darabból. Köszönet illeti a most is kiegyenlítetten szépen éneklő kórust (melynek javára vált a női kar új hangokkal való feltöltése), s a kiváló szólistákat. A Pécsi Szimfonikusok kamarazenekara most is hozta a tőlük eddigiekben is megszokott középgyenge formát. (Jó lenne egyszer úgy hallani őket, hogy a vonóskar hosszabb tételeken keresztül is együtt tud maradni, s az első hegedű szólama nem kacsingatna a spontán többszólamúság felé...) A nehéz, tartalmas zenei eledel úgy hiszem értékes, az ünnepekre is maradandó táplálék lesz. Köszönjük, hogy igényes muzsikával leptek meg - karácsony előtt! harkály