Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

1992. DECEMBER 24. 805 , SZEKSZÁRDI VASARNAP - Püspök úr, kérem engedjen meg egy személyes kérdést, anyósom a lelkemre kötötte, ha találkozunk, kérdezzem meg, mi lesz a valamikori evangélikus leánynevelő sorsa Aszódon. O több mint ötven éve végzett ott és máig is legszebb emlékei közé tartozik az ott töltött idő... - Az egykori egyházi ingatlanokat visszakértük, így az aszódi Podmaniczky-kastélyt is, de hogy lesz-e ott újra evangélikus leánynevelő otthon, arra most nem tudok válaszolni. Ez elsősorban pénzkérdés. I- Az viszont, hogy Bonyhádon lesz evangélikus gimnázium, az tudomásom szerint eldöntött tény... - Igen, ma délutánra is várom a bonyhádi polgármestert és a helyi evangélikus lelkészt egy megbeszélésre. Valamikor Tolna-Baranya megyében nagyon sok evangélikus vallású ember élt. Jómódú svábok, akik megengedhették maguknak, hogy ^Kermekeiknek gimnáziumot építsefenntartsanak. így jött létre a bonyhádi gimnázium. I- Mára úgy tűnik alig él a körzetben evangélikus vallású ember... - Szórványterület a vidék, de ez a kitelepítésekkel magyarázható. Sajnos egykori híveinket kitelepítették, de a bonyhádi gimnáziumban sohasem csak evangélikus szülők gyerekei tanultak. Ott régen is nagyon jó ökumenikus viszonyt alakítottak ki. Azt szokták mondani, hogy a bonyhádi gimnázium eddig három katolikus püspököt adott az országnak. - Ez igaz? - Igen, Virágh püspök úr, Cserháti és a jelenlegi Mayer Mihály püspök is a bonyhádi gimnáziumban végzett. Ez a hagyomány kötelez, Bonyhád nem egyszerűen helyi, hanem a környékbeli gyerekek gimnáziuma lesz továbbra is. Ott az „egy város, egy •

jinázium" alapon került egyházi zbe az intézmény, de a jelenlegi törvény kötelezi az egyházat, hogy minden helyi jelentkezőt fel kell hogy vegyen, aki megfelel tanulmányi szempontból. Vallási, világnézeti okok nem jöhetnek szóba a felvételnél, ugyanígy valamennyi pedagógust megtartjuk, biztos a munkahelyük. I- Püspök úr, hallottam egy fiatal segédlelkészről, aki Shakespeare-vetélkedőt nyert a televízióban 1965-ben... - Szóval tud róla. A televízió abban az időben világirodalmi vetélkedőket rendezett és első díjasként egy négyhetes angliai utat nyertem volna. Azért a feltételes mód, mert ez az egyhónapos út 1966-ban lett volna, de akkor volt a labdarúgó-világbajnokság és az angliai szállodaárak anynyira felmentek, hogy a tévé nem tudta kifizetni a négy hetet. Ezért először elküldtek két hétre Moszkvába, aztán Leningrádba, majd vonattal Helsinkibe, onnan pedig hajóval Londonba, így alig volt tíznapos az ott-tartózkodásunk. Először jártam akkor külföldön. - Ennek később lett folytatása... - Az akkori püspök behívatott és azt mondta, nem is tudta, hogy ilyen értelmes vagyok. Ezt ő is jutalmazná egy külföldi ösztöndíjjal. Akkorjutottam ki Svájcba posztgraduális tanulmányokra. Eredetileg egy évre küldtek ki, amit a zürichi és a genfi egyetemen végeztem, de utána rögtön meghívtak asszisztensnek a Lutheránus Világszövetséghez, így összesen négy évet töltöttem akkor Nyugaton. Amikor hazajöttem a teológiai akadémia előadója, később tanára lettem. I- Sok évet töltött külföldön, milyen nyelven beszél? - Németül beszéltem már előbb is, Genfben angolul dolgoztunk, de ott a francia is természetes nyelv, meg kellett tanulnom és egyéb nyelvek is jöttek, dejól csak angolul és németül beszélek. I- Tudomásom szerint oroszul is beszél. Lesz ennek a nyelvnek a jövőben is a hazai evangélikusok számára jelentősége? - Több mint gondolnánk. Annak idején többfelé jártam a Szovjetunióban. Elmondhatom, a három balti állam alapvetően evangélikus. Tehát az észtek, a litvánok és a lettek. Tudjuk, Herder is Rigában volt evangélikus lelkész. I- És megjósolta, hogy a magyarok eltűnnek Európa térképéről... - Nézze, nem minden vált be, amiről Herder beszélt, egyébként nemcsak a magyarokról mondta ezt, hanem a balti népeket is szkeptikusan kezelte. Ott van még egy másik nagy terület, a Nagy Péter és Katalin cárnő idején betelepült volgai németek evangélikus egyháza. I- Herder jóslata majdnem beteljesült ezeken a területeken... - Igen, Sztálin mindent megtett ezért. Amikor Leningrádban jártam, megmutatták azt az egykori evangélikus katedrálist, amit akkor uszodának használtak. Most azt is visszaalakították templomnak. A volgai németeket Kazahsztánba telepítették, de vitték a hitüket, úgyhogy ott is több száz evangélikus gyülekezet alakult meg, közülük többen szeretnének visszatelepülni, és ugyanez jellemző a balti államok lakóira is. - Nagy lehet ott a lelkészhiány... - A legtöbb lelkészt koncentrációs táborba vitték és csak egy jött vissza, ő gondozta a híveket, de nyugdíjban van már. A mostani püspök'egy lettországi családból származik. A régi kárpátaljai magyaroknak pedig Kijevben és Tallinnban is vannak evangélikus gyülekezeteik. I- Az evangélikus egyház nálunk is a kisebb egyházak közé tartozik. Miért? - Nézze, csak a tolna-baranyai körzetből is több tízezrével telepítették ki az evangélikus vallásúakat. Ez a terület különleges helyzetű, a kitelepítések során egész falvakat vittek el. Háromnégyezer fős evangélikus falvakat, ahol mára harminc-negyven evangélikus vallású maradt vissza, és ott van egy gyönyörű, nagy templom. Egyébként csak ebben a két megyében az utóbbi évtizedben harminckilenc ilyen templomot újítottunk fel a nyugati, kitelepített testvérek segítségével. I- Igaz az a szám, hogy a vallásos emberek négy százaléka evangélikus hitű Magyarországon? - Hogy mennyi a pontos szám, azt ugyanúgy nem tudjuk, hiint ahogy azt sem, mennyi a római katolikusok száma. Nincs erről országos statisztika. Ha megkérdezik, mennyi az egyháztag, azt szoktam mondani, amit annak idején XXIII. János pápa mondott, amikor megkérdezték tőle, hány ember dolgozik a Vatikánban. Gondolkozott és azt mondta: körülbelül a fele. Nálunk is a gyakorló keresztyén, evangélikus a százalékos lélekszám fele. Bár az utóbbi időben nagyon megemelkedett a keresztelések száma. A múltkor Békésben, Telekgerendáson új templomot szenteltem fel és akkor, egyszerre harminchét gyereket kereszteltem. De például Tolnában olyan kicsi a gyülekezetek létszáma, hogy a lelkész íróasztal mellől is ismer, fel tud sorolni minden hívőt. Lackner Aladár esperes arról híres, hogy minden tolnai evangélikust arcról, névről ismer. I- Nem beszéltünk még a másodszor Genfben töltött évekről. Mi volt akkor a munkája? - Genfben 1980 és '87 között a Lutheránus Világszövetség teológiai tanulmányi osztályát vezettem. Teológiai, szociális és vallásszociológiával foglalkozó konferenciákat szerveztem az egész világon. Az én területem volt Európa, Afrika és Ázsia. Amerika egy külön egység volt, de oda is sokat kellett utaznom. Ezek a konferenciák, tapasztalatcserék jó alkalmat nyújtottak arra, hogy más népek kultúráját, gondolkodását vagy más népek világvallását megismerjem. - Van olyan földrész, ahol nem járt? - Az Antarktiszon. De például Latin-Amerikában kevés országban jártam, mert nem tartozott a területemhez. Viszont Zimbabwében vagy Japánban rendszeresen megfordultam. I- Az ön által szervezett konferenciákon milyen témákról tanácskoztak? - Vallásszociológiai, etikai kérdésekről. Például a keresztyén etika és a tulajdon kérdéséről. Arról, hogy mennyi pénze van az egyháznak és azt mire használja. Jelentős egyházi vagyonok vannak a világban, nem mindegy milyen célra. Nemcsak a múzeumi tárgyakra gondolok, hanem például Hongkongban van egy evangélikus egyházközség. Amikor ez a város egész kis település volt, kapott a királynőtől egy telket, amire templomot építettek. Időközben ez a telek a város közepére került, hallatlan nagy lett az értéke. Erre építettek egy felhőkarcolót. Egyházi tulajdonban van, úgy készült, hogy beleépítették az ott álló kis templomot, az alsó két-három emelet az egyházi központ, a többit kiadták. A kérdés, hogy mit csináljanak ezzel a felső résszel. Adják-e olcsó áron a lakásokat szegényeknek? Vagy adják-e legmagasabb áron és a befolyt összegből támogassák a szegényeket? így egy egyházi szociális kérdés mögött etikai kérdések húzódnak meg. Vagy például Afrikában az egykor alakult missziók az akkori kormányoktól óriási területeket kaptak. Olyat is, ahol időközben találtak olajat vagy gyémántbányát nyitottak. Mi legyen ezekkel? Érdekes kérdések, amire a világkonferenciákon kerestük a választ. I- Püspök úr, nem beszéltünk még a családjáról. Amely háttér, megbízható bázis volt minden egyes hosszabb utazás utáni visszatéréshez. - Velem éltek Genfben. A feleségem textilművész, aki gobelint tervez, és sző egyházi és világi alkotásokat is. Jelenleg a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetsége textilszakosztályának titkára és a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja. Több kiállítása volt külföldön, tagja a svájci és a francia művészeti szövetségnek is. Két fiunk van, a nagyobbik franciaművészettörténet szakos, a kicsi pedig francia-filozófia szakos. Ő jelenleg Párizsban van, készíti a doktori disszertációját. I- A karácsonyi lapszámunkban jelenik meg ez az interjú. A szeretet ünnepét, aki teheti családi körben üli, milyennek látja a magyar családok helyzetét? - A mai középiskolások jelentős hányada elvált családból jön. Ezért tartom fontosnak a kollégiumokat, mert szeretethiányos háttérből jövő gyerekeket olyan irányban kellene nevelnünk, hogy ők ezt már jobban csinálják. Sajnos a szeretethiány az együttélő családoknál is sokszor jellemző, a gyerekek a tévé előtt töltik a napot, nincs idő beszélgetni, egymást megismerni, nevelni. Sajnos az amerikai minta nálunk is hódít. Az ócska filmek, a hamburger, az amerikai életforma sokak számára példaképpé vált, holott - és erre a svédek élete a jó példa - nem szabadna követni. Svédországban a jólét következtében, már minden amerikai stílusú és közben majdnem elvesztették a svéd jelleget. Sokfelé jártam a világban, sajnos ez a tendencia nagyon sok országra jellemző. Talán csak a franciák igyekeznek megőrizni identitásukat, kultúrájukat az angolszász-amerikai hatással szemben. Nekünk magyarnak kell maradnunk. Gondolkodásunkban, életvitelünkben és vallásunkban egyaránt. - Köszönöm, hogy időt szakított erre a beszélgetésre. Tamási János Fotó: Kapfinger András