Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-27 / 52. szám

6 , SZEKSZÁRDI USARN4P 1992. DECEMBER 24. A karácsonyfa legendája „Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől mene­külve egy sűrű lombú fa alatt vonta meg magát, ez azonban odaszólt neki: „Állj odább, mert ha nálam találnak engem is elpusztítanak!" Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, ami­kor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: „Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a töb­biek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélce­gebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékeze­temre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát." (Bá­lint Sándor gyűjtése) Életfa és termőág Ma már el sem tudnánk kép­zelni a karácsonyestét a gyertya­fénytől csillogó karácsonyfa nél­kül. Talán ez a legszebb, leglát­ványosabb ünnepi szokás. Az es­te hangulata nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is el­sősorban a fán kigyúló gyertyák­kal kapcsolódik össze. Pedig a ka­rácsonyfa-állítás a mai formájá­ban egyáltalán nem régi szokás. A fáknak mindig fontos szere­pük volt a különböző ünnepeken. Régen nem karácsonyfát állítot­tak, hanem karácsonyi életfát vagy termőágat függesztettek a házakban a mestergerendára. Nemcsak karácsonykor, hanem más ünnepek alkalmával is díszí­tettek fel fákat (például tavaszkö­Áprily Lajos: Karácsony-est Angyal zenéje, gyertyafény ­kincses kezem hogy lett szegény? szöntéskor májusfákat). A kará­csonyfával kapcsolatiban bibliai eredetű magyarázatok is létez­nek. Az irodalomban az egyik ilyen a fa ősi, családfa jelentése. Eszerint a fa Jézus családfáját, Jesse ágát is jelenti. De kapcso­latba hozzák a tudás fájával is, hi­szen karácsony napja a naptár szerint az első emberpár, Ádám és Éva napjára esik. A paradicso­mi fa azután szerepet kapott Jé­zus történetében is, mivel állító­lag ebből ácsolták a keresztet, amelyre felfeszítették. A karácsonyfa-állítás a 17. szá­zadban terjedt el Németország­ban. Gyökerei valószínűleg egy régi germán hiedelemben kere­sendők. A németek őseinek hosz­szú időn át az volt az elképzelé­se, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a démonok, a halottak szellemei kiszabadul­nak, s szabadon csatangolnak a világban. E gonosz kísértetektől csak az védi meg az embert, ha a fa alá húzódik. Luther állított először... A hagyományok szerint gyer­mekeinek először Luther Márton állított karácsonyfát. A téli erdő­ben sétálva a hóborította fenyők­ben, a szikrázó csillagokban gyö­nyörködött. Hazatérve családjá­nak is el akarta mesélni amit lá­tott, s nem találván rá szavakat, behozott a szobába egy fenyőfát, és pici, csillogó gyertyákkal világí­totta ki. Strasbourgban már 1605-ben fenyőfákat állítottak, amelyeket gyümölcsökkel, papírkivágások­kal, aranyláncokkal és édességek­kel díszítettek. Közel százötven év múlva Wittenbergben azt az új szokást vezették be, hogy a lá­nyoknak és fiúknak karácsonykor kis fákat állítottak, mellé gyertyát tűztek és ajándékokkal rakták kö­rül. Magyarországon Brunszvik Teréz, az első magyarországi óvoda megalapítója állított elő­ször karácsonyfát 1824-ben. Tíz év múlva már a megyében is áll egy karácsonyfa Bezerédj Flórá­nak. A nemesi családok körében a múlt század második felében a bécsi udvar ösztönzésére kezd el­terjedni a karácsonyfa-állítás. A század végén már a módosabb polgárok, majd a gazdagabb pa­rasztok házába is kerül kará­csonyfa. Országszerte általánossá azonban csak jóval később válik. (csóti) Szekszárdi történetek Telek Közel a mediterrán tájakhoz, az itteni telek nagyon különböző­képpen érintenek bennünket. So­kan nem is szeretik. Meg tudom érteni őket. Hangulatos dolog például a fe­hér karácsony, sőt nagyon is ösz­szefüggő dolgok: időjárás és ün­nep, még ha ritkán is esnek egybe, különösen az utóbbi időkben. Na­gyon kellemes a minusz egy-két jókos hőmérséklet, a szakadó, nagy pelyhekben hulló hó, ugyan­akkor nagyon kellemetlen az en­nél hidegebb, szeles tél, különösen ha arra gondolunk, hogy mennyi- • be kerül az otthoni meleg lakás manapság. Erről jobb nem is be­szélni. A dolgok mostani állása sze­rint úgy néz ki, hogy mostanába^^ kevésbé hidegek és kevésbé csa/HW dékosak a telek. Az ideire is azt jósolták nemrég a tévében, hogy semmiképpen nem lesz nagyon hi­deg és hát szárazság várható. Ki tudja? Ez a szakemberek egy ré­szének a véleménye. Majd meglát­juk. Szóval itt délen, városunkban is voltak már ellenkező példák, hideg és kemény telek, amikor egy-két méteresre is fellapátoltuk a havat, hogy el lehessen menni az utcán, a ház előtt vagy az ud­varban. Míg az ember fiatal, ad­dig minden más. Jó a tél, a nagy hó, a sokat mozgó gyerek nem fá­zik ilyenkor sem. Szekszárdon fő­leg szánkózik. Mindig is ez volt a divat. A dombos városban ez ké­zenfekvő volt. Nagyon jó szánkózó helyek voltak mindig is. Manap­ság inkább csak a városon kívül. De régebben más volt. A Garay tértől a Várközig, a Martin földtől, a mai Babits is ko^_ la melleti dombtól a Kadarka lett lévő, úgynevezett Mandulásig^^ a Kálváriától a Kopasz-hegyig, nagyon sok helyen szánkóztunk. Szerettük ezeket a havas tele­ket. Sosem tartottak túl sokáig, sokszor csak pár nap akadt egy télen, amikor úgy istenigazából le­hetett csúszkálni, szánkózni. Népszerű volt a korcsolyázás. Az Iskolák voltak azok, főleg a leányiskola - a mostani szak­munkásképző saroképületéről van szó -, ahol gondoskodtak arról, hogy hideg, száraz télben is lehes­sen valamit kezdeni a télen. Aztán szénszünetekre emléke­zem. Amikor bemondta a rádió az ötvenes években, hogy szénszünet, sőt azt meg is hosszabbították, hát az nem akármilyen élmény volt. Persze gyermekfejjel. Várjuk ezt az ideit. Legyen szép fehér, ne nagyon hideg, hogy ne fázzanak a felnőttek sem, az öregek sem, akik óvatosan lép­kedve vigyáznak, félve a lábtörés­től, balesetektől. Vigyázzunk vala­mennyien most egy kicsit jobban magunkra, de egymásra is, ma­radjon ez a tél is egy kellemes em­lék. -tüke­Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus-könny szökött? ­kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus kezem. Jártamban, keltemben... Vásár Nyakunkon az év végi ünnepek sok-sok gondja. Legfőképpen a bevá­sárlás. Arra már számíthatunk, hogy karácsony és újév előtt nem lesz friss kenyér - mint nyáron volt -, talán tej után is futkoshatunk. Ám bóvli az van. Ilyen meg olyan aranyvasárnap, akciós vásár, meg leárazás meg... az árak minden sátor alatt azonosak. Nincsen egy forint különb­ség egy angyal, egy mackó vagy egy autó ára között. Még a szaloncukor az, amelyik tartja a „formáját" - háromszázötven forint alatt nem lehet egy kilót kapni, még akkor sem, ha a kristálycukor, ötvenötbe kerül. Le­hetséges, hogy a gyáraknak még ez az extrahaszon is kevés - elképzelhe­tő hiszen a magyar cukorgyár egy sincsen magyar kézben, tiszta magyar kézben. Pálkovács Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents