Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-06 / 49. szám

1992. DECEMBER 6. , SZEKSZÁRDI VASARIIIAP 3 - Milyen mennyiségben használódik el a paksi erőműben'az üzemanyag? - Minden évben egyszer veszünk ki kiégett üzemanyag-kazettákat egy blokkból. Nem többet, mint 120-at, ez durván 14 tonna. A négy blokkban összesen 56 tonna. - Ki építi meg és mikor az átmeneti tárolót Pakson? - Még egyszer hangsúlyozom, még nem biztos, hogy megépül. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előterros önkormányzatát. Végül hármat választottak ki, biztonsági szempontból a legjobbakat és közülük az ár és a határidő alapján találtak legjobbnak egy angol céget, a GEC Alsthomot amely Skóciában és az USA-ban a közelmúltban hasonló rendszerű átmeneti tárolót helyezett üzembe. - Az erőművön kívül, külön építményben képzelhetjük el ezt a tárolót? - Jelenleg őrzött, sugárvédelmi kontroll alatt tartott területen lesz. Lesz végső megoldás? -N •X. 1 emrégiben jelent meg a közlemény, miszerint a kiégett üzemanyag elhelyezésére átmeneti tárolót építenek Pakson. A korábbi koncepció szerint ezt a veszélyes sugárzó anyagot a Szovjetunióba szállították volna. Miért változott a helyzet? - Először is még nem dőlt el a kérdés. Az atomerőművet úgy vette meg az akkori vezetés a Szovjetuniótól, hogy biztosítják az üzemanyagot és visszaszállítják a kiégett üzemanyagot is. Sajnos a szerződéseket pongyolán szövegezték meg és utólag derült ki, hogy elég sok konkrét kérdést magánjogi szerződésben kell rögzíteni. A szovjet fél három év pihentetési időt tervezett, ami mindenkinek azt sugallta, hogy a három év leteltével a kiégeti üzemanyagot visszafogadják. A mindenről gondoskoJló nagy testvér aztán a tár^Blások során már tíz év át^reneti tárolást ajánlott... - A tervben három év volt, a szovjetek tizet ajánlottak, hogyan lett öt év mindebből? - Ez egy tárgyalási eredmény volt. Viszonylag olcsó műszaki megoldással a reaktorcsarnokban meglévő pihentetőmedence belső struktúrájának megváltoztatásával bő öt évre elegendő tárolóteret tudtunk kialakítani. Tudni kell, hogy ez a kiégett üzemanyag erősen radioaktív, aminek természete, hogy idővel a sugárzás csökken. Az első három évben nagyarányban, később lassabb ütemben. Egy exponenciális görbével írható le a folyamat. Az egyes blokkból kiégett kazettákat 1984-ben vettünk ki először, így 1989•

telt le az első öt év, ekkor •ta el az első szállítmány az országot. Ezután '90-ben szállítottunk ki kazettákat. - Mennyire veszélyes ez a visszaszállítandó, kiégett üzemanyag-kazetta? - Egyrészt veszélyes arra, aki dolgozik vele. Csak sugárárnyékolással, kellő távolsággal tárolható. Ez indokolja, hogy medencében többméteres víz alatt tároljuk, illetvq szállítása 20 centiméter vastag falú acéltartályban történik. Másrészt potenciális veszélyt jelent a környezetre, hiszen a kazetták nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaznak, egy konténerben 30 kazetta van és egy vasúti szerelvényen 4-8 ilyen konténert helyezünk el. A megoldás: úgy kell csomagolni, hogy súlyos balesetnél se szennyezhessék a környezetet. Tudok olyan filmet mutatni, ahol egy ilyen konténert szállító szerelvényt kisiklattak, majd egy másik vonat 160 km/óra sebességgel belerohant a konténerbe. Bebizonyították, hogy ezt az ütést is kiállja. De 9 méterről ejtést, félórás égetést is... nagyon jók a paraméterei. jesztése alapján az Országos Atomenergia Bizottság hozta a döntést, hogy a beruházásra fel kell készülni. Ez tehát nem vállalati ügy. Felvetődött, hogy milyen megoldás fogadható el. Először: csak olyan cégtől fogadhatunk el ajánlatot, amelyik referenciával rendelkezik, már épített ilyet. Másodszor: csak olyan megoldást támogathatunk, amely nagy tekintélyű hatóság engedélyét bírja a műszaki megoldásra. Ilyen az Amerikai Nemzeti Nukleáris Bizottság, az NRC. Hét cégtől kaptunk megvalósíthatósági tanulmányt, amit házon belüli, illetve országos szakemberekkel szakhatóságokkal, nemzetközi szakértőkkel vizsgáltattunk meg, bevonva Paks váÖnálló objektumról van szó, a reaktorépületből vasúton fogjuk átszállítani konténerekben a kiégett üzemanyagot. Ez egyébként egy moduláris rendszer, először annyit építünk, ami durván 2 évre elég. A sávos ütemterv szerint '95 I. félévében az első modul fogadhat kiégett üzemanyag-kazettát. Ha azt vesszük, hogy ez az erőmű elméletileg 120 reaktorévre épült, akkor legalább 10 ezer kazetta tárolására kell kapacitást teremteni. - Már most a teljes élettartamban gondolkodnak? Legtöbben éppen ettől tartanak, hogy az úgynevezett átmeneti tároló hosszú évek múlva véglegessé válik... - Ez egy elméleti számítás. De világosan látni kell, hogy jelenleg az oroszországi cseljobinszki reprocesszálóval állunk kapcsolatban. A reprocesszálás során a kiégett üzemanyagból a hasznos anyagot kivonják. A világ több országában, így például Franciaországban működik ilyen reprocesszáló, a megmaradó nagy aktivitású hulladékot azonban visszajuttatják a megrendelőnek. Az orosz partner ezzel szemben olyan szolgáltatást ígért, hogy mindenestől visszaveszi a kiégett üzemanyagot. A Szovjetunió szétesésével most már az ukrán(rajtuk keresztül szállíthatunk) -orosz-magyar megállapodás függvénye, hogy fenntartható-e a korábbi gyakorlat, mégpedig garanciákkal. A tárgyalások most folynak. - Nem akadt el a párbeszéd? - Nem, jó ütemben halad. I)e látni kell, hogy a tárolót nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, a kiválasztás i s két évig tartott, a beruházás időtartamát is 2,5 évre számolják. Csak biztos megoldást választhatunk. - Tényleg nem fog Pakson maradni a kiégett nukleáris anyag? - Ez a paksiak fő kérdése. \z egyéb engedélyezések mellett az építési engedélyt Paks város adja ki. A város sok követelményt támasztott, ami egyebeesett a szakértői állásponttal. A műszaki igények mellett kompenzációt kértek, illetve egy garanciális nyilatkozatot: ki a felelős az országban a végső megoldásért? - Ön szerint mi lehet a végső megoldás? - Azt hiszem, a lázas évek elmúlnak és előkerül újra a józan racionalitás. Ezeket a kérdéseket csak nemzetközi együttműködéssel lehet gazdaságosan megoldani és ha most minden állam törvénnyel gátolja is a veszélyes hulladék külföldről történő behozatalát, ez a szemlélet megváltozik majd. Ez nem ökogyarmatosítás, ez globális érdek. - Mi lesz az átmeneti tárolóval, ha a végleges kiszállításra granciát kapnak? - Nem szennyeződik el az épület, le lesz bontva, bár más célra nem használható fel. Ez veszteség. A működés nagy csapda. Ha megépül és fogad kiégett kazettákat, akkor lényegesen olcsóbb, mint a kiszállítás. Az itt megmaradó pénzt nem szabad felélni, milliárdokról van szó. Amit korábban nem engedélyeztek számunkra, egy elkülönített számlára kell tenni, abból finanszírozni a végső megoldásra azonnal beindítandó projektet. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: - kafi Kényszerűségből az atomerőmű szomszédságában élünk. Nem olyan közel, hogy éreznénk az országosan kiemelten kezelt nagyvállalat jótékony hatását és nem olyan távol, hogy potenciális veszélyeitől védve volnánk. Szekszárd az úgynevezett 30 kilométeres zónában fekszik. Talán ezért fogalmazódtak meg sokakban hasonló kérdések, mint amelyeket Rósa Gézának, a Paksi Atomerőmű Rt. tájékoztatási irodája munkatársának tettünk fel.