Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-29 / 48. szám

SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 29. VASÁRNAP Pollack utcai - de nem csak sporttelep Szekszárdi történetek W Mini Oxfordot" Szekszárdra? A kezelői jog megszerzésével a BHG a tulajdonos, de szándékairól, terveiről eddig vajmi keveset lehetett megtudni. Talán mert ők sem tudták, mitévők legyenek. Kínos csend volt ez - különösen a sporttelepet használó atléták, valamint a testnevelésóráit és sportfoglalkozásaikat tavasszal és ősszel itt tartó kettes iskolások számára. Mivel még mindig nem látott napvilágot az a sportberkekben igen szorgalmazott jogszabály (sportlétesítményeket a régi vagy az új tulajdonos csakis úgy hasznosíthat, hogy az eredeti funkció nem változhat), így az albérlők azt a bizonyos Damoklesz-kardot akár a fejük fölött is érezhetik. Különösen azután, hogy fel^wpent a hír: a BHG hamarosan ^Wadja egy káeftének a 8 hektáron elterülő, mintegy 600 négyzetméteres alapterületű, épületeket tartalmazó •

orttelepet. Jobbágy Gábort, a BHG helyi gyáregységének vezetőjét arra kértük, oszlassa el - már amennyire lehet - a ködöt. Túlzás lenne azt állítani, hogy a beszélgetés után egy csapásra minden megvilágosodott, de legalább már nem tapogatózunk teljes sötétségben. - A híresztelés nem alaptalan, valóban megkeresett egy káefté benÁ látszat nem csal. Á városban fellelhető sporttelepek közül a Pollack utcai van a legválságosabb helyzetben. A pusztulás, az enyészet jelei az épületeken, a futópályákon. Mai állapotában inkább legelőre, mint egy atlétikai komplexumra emlékeztet. Az albérlővé vált Atlétikai Klub Szekszárd már másfél éve a tehetetlenség és a kiszolgáltatott érzésével szemléli a nem túl rózsás fejleményeket. Azzal üsztában voltak az atléták, hogy a múlt rendszerben megbízható mecénásnak, a helyi BHGnak - talán a fővárosi központ parancsára is!?... - esze ágában sincs olyasféle jótékonykodás: szabad kezet adjon nekik a létesítmény hasznosítására. nünket, vételi szándékuk kétségtelenül komoly. Egy feldolgozóüzemet létesítenének a területen és egy komplett szabadidőközpontot működtetnének, amelyben a sport és a sportolási lehetőségek dominálnának. De ez csak egyik alternatíva a hasznosításra, van még ettől eltérő másik két elképzelésem. - Ha beavatna... Mennyiből lehet havonta megélni? ezer Ft 35000 fcoooo >25000 20000 15000 10000 5000 létfenntartás átlagos szint gondtalan megélhetés A közvélemény 9600 forint egy főre jutó jövedelmet tekint létminimumnak. A Szonda Ipsosnak az MHB közreműködésével készült felmérése szerint az átlagos megélhetéshez 15 200, a „gondtaiansághoz" 34 500 forint kell(ene). (A Magyar Hírlap nyomán.) - Az egyik variáns szerint az atlétákat rezsiköltséggel meghagynánk az északi szárnyban, a délibe pedig, pontosabban annak néhány irodájába egy őrző-védő káefté költözne be, amely az otthon fejében a gondnoki teendőket is ellátná. A másik az merőben más, úgy érzem, egy igazán európai megoldás. Ez áll a legközelebb hozzám. A Kálvin téren kicsiben már működik a Holnap Iskolája. Nagyban gondolkodom a megvalósításáról. Nevezetesen egy olyan iskola épülhetne a sporttelep mentén, amelyben az alsó tagozattól a gimnáziumig angol nyelven sajátítanának el mindent a gyerekek - igénybe véve a sportpályákat (is). Az elképzelésemet rövidesen ismertetem az önkormányzattal, majd meglátjuk. - Az ötlet valóban remek, s ha egy ilyen létesítmény megvalósulhatna, aligha kellene könnyeket hullajtani az atlétikai klubért... De a mai financiális helyzetben nem illuzórikus elképzelés ez? - Egyáltalán nem. Mi például annak fejében, hogy az önkormányzat lemondana arról a Keselyűs úti területről, amelyen az a gyáregységünk fekszik, átengednénk nekik a sporttelepet. Ezáltal a város tulajdonrészt szerezhetne a leendő iskolában. Egyébiránt egy ilyen semmiből kinövő „mini Oxford" működtetése alapítványi és más formákban is elképzelhető. Meg kéne ismerni az ebbéli lehetőségeket. Nézze, én ugyan a kemény gazdasági racionalitás okán összvállalati érdeket képviselek, nem bújhatok ki a bőrömből. Én szekszárdi vagyok, itt élek, ezért őszintén szeretném, hogy a város igazán hasznát vegye a későbbiek során ennek a területnek. - Olyan alternatíva nincs a pakliban, hogy visszaadják a városnak a komplexumot, amely egyébként a nyolcvanas évek közepéig az övé volt? - Nincs. Jó öt évvel ezelőtt az égadta egy világon senki sem ragaszkodott hozzá. Mi átvettük, folyamatosan beinvesztáltunk - nem is kicsi összegeket. Nem ingyen vagy bagóért jutottunk hozzá, mint a privatizáció során számos ügyeskedő. - Az egyik variáció - mint hallottuk, számol az atlétákkal, vagyis maradhatnának a helyükön. Ebben az esetben nem lehetne arról szó, hogy ök hasznosítsák a déli szárnyat - saját bevételeiket mintegy gyarapítandó. S az állagmegóvás is az övék lenne. - Nem. Ha ön befogad egy albérlőt - ráadásul ingyen - elnézné, hogy a saját lakása másik üres szobáival ő rendelkezne? Aligha. - Akkor mi lesz a Pollack utcai sporttelep sorsa? Melyik alternatíva győzedelmeskedik? - Nem tudom. Momentán mindhárom általam kidolgozott megoldási javaslatnak egyforma az esélye. B. GY. A korzó A kisvárosok jellegzetes helye volt valaha a korzó. Sétálásra, flangálásra alkalmas hely, ahol kirakatokat lehet nézegetni, vagy csak úgy tenni, mint aki nézeget és közben a „tükörben" lesni a fiúknak a lányokat, a lányoknak pedig a fiúkat. Másra is jó volt ez a hely. Vasárnap délután a polgári családok szépen felöltöztek, gyerekestől, mindenestől és elmentek sétálni, megettek egy-két krémest vagy fagylaltot és el volt rendezve a nap. Voltak időszakok, például az ötvenes években, amikor .volt térzene is. Ez Szekszárdon különösen nagy látványosság volt. A sétakert mértani közepén levő pavilonban fent ült a zenekar, szépen körben és játszottak mindenféle zenét, nagyon jól. De maradjunk a korzózásnál. A szekszárdi korzó széles volt, sokan elfértek rajta és nagyon sok üzlet kirakatait lehetett bámulni. Az Augusz-háztól egészen a pártbizottságig tartott. Apropó. A pártbizottság már nem az a pártbizottság. Itt most több párt is lakozik, de főleg mások. Gazdasági és egyéb cégek. Rengeteg üzlet volt a korzón maszek világban is, meg utána is, míg a hatvanas évek végén le nem bontották. A csúcs a Sörkert volt a korzó középtáján. Nagy volt, jó volt, sokan elfértek benne, olcsó volt a sör meg a hal, jó zene is szólt. De hát ma nincs hasonló sem, pedig kellene. A korzóval szemben is korzó volt, ezt valaha úgy hívták, hogy süket korzó, mivel hogy ezen a felén az utcának nem volt annyi üzlet, mint a másik oldalon. A Petrits-cukrászdára emlékszem, másra nem is. Szóval itt nem volt annyi bámészkodni való dolog, úgyhogy talán emiatt is kaphatta a süket előnevet. Ma megvan még ugyan ez a része a városnak, de nemigen hívja senki korzónak, talán csak a régi szekszárdiak. Van viszont egy másik, egy újabb korzó, a Kiskorzó. 1988. májusában avatták, nevét pályázat útján nyerte el. Sajnos már az avatás napján el lett rontva ez a név, merthogy nem egy helyen úgy szerepelt, hogy Kiskorzó tér, ami pedig természetesen egy zagyvalék, merthogy nincs értelme. Vagy tér, vagy korzó. Ebből azóta is nagy keveredések vannak a különböző lapok hirdetéseiben és a cégek névtábláin. Kiskorzó. így mondjuk helyesen. Ez a neve, ha már egyszer erre keresztelték. - tüke -