Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-29 / 48. szám

4 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1992. NOVEMBER 29. Eszter; öz Fényképes játékunkról már hírt szerezhettek olvasóink. Első közölt fotónkon egy néhányéves kislány szégyenlősen felhúzva szoknyáját néz a fényképezőgép lencséjébe. Most itt ülünk Varga Eszterrel, a tizenkét éve készült felvétel „fotómodelljével", aki jelenleg a szekszárdi Garay gimnázium elsős tanulója. A felvételre nem emlékszik, édesanyjával és Kapfinger Bandi fotós kollégámmal próbáljuk kideríteni, mikor is készült. - Akkoriban a város szélén laktunk, de majdnem minden nap bementünk a központba vásárolni, levegőzni - mondja az édesanya, Selmeczi Teréz. - Szokás szerint előrefutott és mivel cserfes kislány volt, mindenkivel szóba elegyedett. Akkoriban készülhetett a kép. Eszter még nem töltötte be a három évet. Kollégám szerint Eszti nem szégyenlős volt, inkább produkálta magát és ő örömmel fényképezte a „kis hölgyet". Eszter ma a gimnázium természettudományi szakára jár. A választás egyértelmű volt, hisz kisgyerekkora óta két nagy szerelme a mozgás és az állatok. - Egész kicsi koromban úszni jártam, az általános iskola második osztályától pedig művészi tornára, illetve ritmikus sportgimnasztikára - mondja. - Később voltizsáltam is Törő Gyuri bácsi csapatában. - A voltizsálás sokak számára ismert, de gyanítom, legalább annyian vannak, akik nem tudják, miről van szó. Beszélnél erről? - Szívesen, mert nagyon szerettem ezt a sportot. Lényeg, hogy műlovon és élő, futószáron vezetett lovon hajtottunk végre különböző állatbarát egyéni és csoportos tornamutatványokat. Gyuri bácsi általában azokat a tornászokat válogatta ki, akik nem idegenkedtek, nem féltek a lótól, vállalták a sétáló, vagy ügető lovon is a gyakorlatokat. Hozzátenném, hogy a lovunk ápolásából is kivettük a részünket, az istállóban is elvégeztünk minden munkát, amire szükség volt. - Múlt időben beszélsz mindenről. Abbahagytad? - Nemcsak én. Támogatónk nem volt, Gyuri bácsi úgy kuncsorogta össze fillérenként, hogy egyáltalán gyakorolhassunk, utazhassunk bemutatókra. Előbb volt egy öreg lovunk, kint a gemenci istállóban tartottuk. Az megsérült a lábán, utána Apajpusztáról kaptunk egy lovat, az meg vemhes volt, úgyhogy a ló ellésekor megszűnt a csoport. A voltizsálás után sem szakadt meg Eszter kapcsolata az állatokkal. Jelenleg családi házuk kerítése mellett mindenkire acsargó fekete puli rója naphosszat a köröket, a lakásban pedig egy macska, egy papagáj és ki tudja hány akváriumi hal gyarapítja az állatseregletet. Eszter álma, egy szibériai szánhúzó Hasky kutya, egyelőre csak a távoli jövőben létezik. - A pulimmal már táborozni is voltunk - meséli, - az újságban olvastam, hogy Egerben szerveznek kéthetes kutyatábort. Jelentkeztem és a táborozás alatt a kutyám letette az engedelmességi vizsgát. Sok újat tanultam ott én és a kutya is. - Ezek után az újságíró felteszi a kérdést, amire előre sejti a választ. Mi szeretnél lenni? - Állatorvos - vágja rá határozottan, aztán elgondolkodva teszi hozzá: - Csak az a baj, hogy sajnálom az állatokat injekciózni vagy műteni, nem tudom, hogy vállalnám-e? - Eszter még a szúnyogot sem engedi agyoncsapni - mondja az édesanyja. - A múltkor ugyan egy fülbemászót eltaposott, de napokig rágódott rajta. T Fotó: K. A. Hogyan tovább, magyarországi németek? Nem cél szétverni az egyesületeket Nem először fiangzik el a kérdés. Remélhetően, ha végre a parlament elé kerül a kisebbségi törvénytervezet, lesz változás a megcsontosodott struktúrában, megfelelő válaszok a régóta óhajtott közös továbblépésre. Fél évvel kongresszusuk előtt gondolatok tisztázására, egyeztetésére és vitára ültek össze a német nemzetiségiek, határozott céllal, Tengelicen és nem a budapesti központban. Fekete-fehéren kritikát és önkritikát gyakorolni. A kétnapos tanácskozás végén az egyesületek képviselői állásfoglalást fogadtak el, amelynek a jövőt körvonalazó egyes pontjairól Józan Mihály, a szekszárdi egyesület titkára ad némi magyarázatot. 1. Támogatjuk a kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítését lehetővé tevő szabályozást. J. M.: - Ez a kitétel annyit jelent, hogy a kisebbségi tanácskozás, pontosabban a magyarországi németek képviselői megtárgyalták és megfelelő kerettörvénynek tartják a készülő kisebbségi törvényt, amely keretet biztosít ahhoz, hogy a demokratikus átalakulási formák itt is létrejöjjenek. 2. Az egyesületeket és az önkormányzatokat nem egymást kizáró kategóriáknak tartjuk. J. M.: - Mit jelent ez? Azt, hogy az egyesületekre, mint társadalmi bázisra épüljenek az önkormányzatok. Tehát nem úgy, hogy szétverjük az egyesületeket, hanem inkább erősítjük azokat, hogy jól képviseljék a társadalmi és tömegbázist, rájuk épüljön a kisebbségi kulturális részönkormányzat. Ez a lényeg. 3. Indítványozzuk a Magyarországi Németek Szövetségének egyesületi bázison alapuló, alulról fölfelé történő átépítését. J. M.: - Ehhez egy szavam sincs. Azaz..., akik ezt ellenzik, azok bizonyos remélt számokkal akarnak variálni, azok megbecsült szavazataira számítani, akik az egyesületi munkában nem vesznek részt, de állítólag sváboknak nevezik magukat. Az egyesületek viszont számszerűen „megfoghatók", a taglétszám konkrét. 4. Indítványozzuk az állami támogatások normatív, és nem „maradékelv" alapján történő elosztását. J. M.: - Ehhez két gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Először is: a legtöbb egyesület 1992-ben még egy fillért sem kapott. Ez most, itt Tengelicen derült ki. Másodszor: a költségvetés felosztása idáig úgy történt, hogy a parlament leosztotta az összeget, amelynek egy jelentős része Budapesten gazdára talált, a központ költségeit elégítette ki. Mi azt javasoljuk, hogy legyen normatív szabályozás. Úgy gondoljuk, hogy az alaptámogatás 1/3-részt a taglétszám után legyen kapható, 2/3-részt pedig a programot támogassa az összeg. 5. Szükségesnek tartjuk a mostanihoz hasonló, horizontális tanácskozások rendszeres megrendezését és azok támogatását. J. M.: - Ez gyakorlatilag az alulról jövő kezdeményezés. A tanácskozás is példázza ezt, mert nem a budapesti központ szervezte meg, hanem bizonyos egyesületek döntöttek úgy, hogy összejőve jó lesz itt is „rendezni végre közös dolgaink". Judika