Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-29 / 48. szám

, SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 29. HSARI4P A JL JL hátrányos helyzetű családokkal, de a gyermekeikkel mindenképpen foglalkozik az iskola, segélyért elmehetnek az önkormányzatok szociális, egészségügyi osztályától a Máltai Szeretetszolgálatig, az elesetteket segíti a szociálisnővér-hálózat, szóval az ugyan szakadozott szociális háló mégiscsak létezik. Most egy új lehetőségről, a családsegítő központról hallani. Mennyiben más ez, mint az előzők? - Az emberek azt gondolják, hogy a szociális gondoskodás kimerül valamilyen pénzeknek a juttatásában. Arra vagy érdemes valaki, vagy sem. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy ezen a területen vannak olyan tényezők, amelyek nem elsősorban pénzzel mérhetők, nem biztos, hogy azzal megoldható problémák. A családok krízishelyzetét külső szakember ezzel a külső rálátásai is segíthet megoldani. Nem ismenhiányról van szó, hanem arról, hogy z ember általában a saját dolgaiban fApkott legkevésbé okos lenni. A helykülső szemmel való értékelése mindig reálisabb. Főleg, ha a külső szemlélő szakember. Erre jött létre a családsegítő közQ,t? - Vannak bizonyos specializált intézmények, amelyek alkalmasak arra. hogy egy meghatározott szempontból kezeljenek valamilyen problémát, gondolok itt olyan ambuláns jellegű ellátásokra, mint például a gyermek-ideggyógyászat vagy a nevelési tanácsadó. Ezek ott helyben bizonyos terápiás vagy fejlesztő pedagógiai eszközökkel segítik a probléma megoldását. - Végül is önök ugyanezt teszik. A rászorulókat várják. Vagy tévedek? - Mi a teljes embert próbáljuk meg valahogyan segíteni a családon keresztül. Nem speciális szakszempontból, hanem egzisztenciálisan is, és ha kell, pszichés szempontból is. Ehhez gyűjtjük most a munkatársi gárdát. - Kik fognak a központban dolgozni? A családsegítőket a főiskola szociális munkás szakán végzők közül válogatjuk és mindenképpen szükséges egy főállású pszichológus alkalmazása is. •

ellettük állandó külső munkatársat foglalkoztatunk a speciális problémák megoldására. Az már most látszik, hogy jogászra is szükségünk lesz. • - Milyen jogkörökkel rendelkezik a családsegítő központ? - Gyakorlatilag semmilyennel. Mi nem vagyunk hatóság. Hozzánk problémáikkal önkéntes alapon jönnek a családok. Ha valaki bejön, elmondjuk, mivel tudunk segíteni, ha akar, élhet ezekkel a lehetőségekkel, ha nem akkor nem. - Tehát csak tanácsadásról van szó? - Nem, ha bejön valaki, elsősorban azt vizsgáljuk, hogy problémája kezelhető-e valamely bevett, specializált intézményfajtában. Tehát ez egyfajta diszpécserszerep. Segítséget nyújtunk az embereknek abban, hogy bizonyos jogok, lehetőségek tudatosuljanak bennük. Ha ez kevés, akkor egyéb lehetőségeket is tudunk nyújtani. -Mit? - Kétirányú ez. Egyrészt szociális, másrészt pszichológiai, ha úgy tetszik mentálhigiénés irányban. Szociális területen valamilyen életmódváltoztatás a célunk. Semmiféle direkt pedagógiai eszközt nem alkalmazunk, azt próbáljuk elémi az óvatos tanácsadáson keresztül, hogy az emberek saját lábukra tudjanak állni, képessé váljanak saját problémáik megoldására. - Tehát anyagi jellegű segítséget nem is tudnak nyújtani? - Arra is lesz lehetőségünk, de nem ez az elsőrendű. A folyamat szerves részeként, ha úgy látjuk, hogy az illető gondja megoldásához ez is szükséges, akkor bigépe és nem tud újat venni. Néhány hónapra kölcsönzünk neki. De csak addig, amíg összeszedi az újra a pénzt. Vagy fiatal házasoknak gyerekkocsit, ha rászorulnak. Szó lehet arról is, hogy valakinek egy meghatározott ideig segítjük a villanyszámlát rendezni. Ezek csak arra az időszakra szóló anyagi segítségek, amíg az illető megpróbál környezeti változást előidézni a család életében. - Mit jelent ez? - Környezeti változás jelen esetben azt jelenti, például egy családban alkoholista valamelyik szülő. Életvezetéséből Családok segítői Papp Győző harmincnyolc éves. Az általános iskolát, a gimnáziumot szülővárosában, Szekszárdon végezte. Érettségi után magyar-történelem szakos diplomát szerzett, később az ELTE szociológia szakán - többek közt Ferge Zsuzsa tanítványaként tanult, majd szerzett szociológusi diplomát. Tanított Szigetváron, volt népművelő Szekszárdon és mivel a szociológia szociálpolitikai ágazata állt hozzá legközelebb egyetemi évei alatt, természetes, hogy bekapcsolódott a szekszárdi tanítóképző főiskola szociálismunkás-képzésébe. Négy éve tanít a főiskolán. Egy hónapja, 1992. október l-jétől a Szekszárdi Családsegítő Központ igazgatója. zonyos szerény anyagi támogatásra is lehetőségünk lesz. - Ez konkrétan mit jelent? - Forintsegélyt is, de olyasmire gondolok, hogy valakinek elromlik a mosóadódóan sok problémája lesz. Ezek konfliktusokkal járnak. Mi arra tudunk csak vállalkozni, hogy segítünk a környezete megváltoztatásában. A feleséget, a gyerekeket úgy próbáljuk támogatni, hogy elmondjuk, milyen eszközök, apró trükkök vannak arra, hogy hassanak az alkoholistára, hogy a konfliktusokat valamiképp oldani tudják. A másik, hogy az illetővel is, ha hagyja, igényli, megpróbálunk foglalkozni. - Azt hiszem, a családok életében a legtöbb gond manapság és a belátható jövőn belül is a munkanélküliség... - Munkát mi sem tudunk adni. De munkatársi gárdánk, kapcsolataink segítségével esetleg átmeneti munkát tudunk biztosítani. A munkaügyi központ nem képes családi problémákat kezelni, de együttműködve velük, átképző tanfolyamaikra sok embert közvetíthetünk. - Tehát itt, a szekszárdi Bezerédj utcában várják a rászoruló családokat... - Mindenekelőtt hálózatként szeretnénk működni. Szó sincs arról, hogy a munkatársaim itt bent ücsörögnek és várják, hogy valaki betoppanjon. Bizonyos ajánlások alapján kimennek emberekhez. Az otthonukban vagy a munkahelyen keresik fel a rászorulót. Tehát elébe megyünk a dolgoknak. A hálózat az esetkezelésen kívüli munkaformákat is jelenti. Bizonyos problémacsoportok öszszehozását. Van arra helyiségünk, ahova azonos problémával küszködő embereket tudunk összehozni csoportos beszélgetésre, ha úgy tetszik öngyógyító terápiára. Az albérlőktől a ritka betegségben szenvedőkig nagyon széles skálán mozoghat a csoportok összetétele. - Mettől meddig terjed az önök munkájának határa? - Mi itt pszichoterápiás munkát nem folytatunk, tehát ez az egyik felső határ, szociális vonatkozásban pedig egyrészt a specializált intézmények által nyújtott szolgáltatások, másrészt pedig a hatósági jellegű munka. A munkát a jövőben a társintézményekkel is össze kell hangolnunk, hogy senki tevékenysége ne sérüljön meg. Tevékenységünk zömét, különösen az első időszakban az egyéni esetkezelés teszi ki, vagyis a közvetlen családi gondoskodás. - Azt mondta, ez csak az első lépcső... - Munkánkat koncentrikus körök mintájára végezzük. A legalsó köre a közveden családgondozás, felette lennének az említett kisközösségek, legfölül pedig a város bármely állampolgára által felvetett probléma - ez lehet lakóterületi is - megoldásának segítése. Ebbe beletartozik a mozgalmak, közösséget segítő kezdeményezések támogatása, gerjesztése^ - Kire támaszkodhatnak ebben a munkában? - Elsősorban a város önkormányzatára, amely létrehozta ezt az intézményt. Ugyanakkor tevékenységünk kiterjed a város szociális állapotainak a felmérésére is, elsősorban azért, hogy ajánlásokat tudjunk adni az önkormányzati testületnek. Ebben a munkában szeretnénk együttműködni a főiskola szociálpolitikai tanszékével, ahol megfelelő kapacitások állnak rendelkezésre. Akár úgy is fogalmazhatnám, hogy a hallgatók hozzánk jönnek majd gyakorlatra. Ahogy van gyakorlóiskola, ugyanúgy a szociálismunkás-hallgatóknak lehet majd egy gyakorló családsegítő központjuk. - Azt hiszem, a hallgatók, a városlakók és elsősorban a rászorulók nevében is kívánhatok sok sikert ehhez a munkához. - TAMÁSI Fotó: KATI