Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-22 / 47. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 22. Otthonház a város szélén Az otthonház két világ határán áll. Egyik oldalán a megyei gyermek-és ifjúságvédő intézet, praktikusan, hiszen rajtuk keresztül érkeznek ide a szerencsés lakók. Másik felől a préri határolja. Valamikor itt ért véget a város, most autószerviz és -kereskedés nő ki errefelé a földből... Az otthonház státusa feltehetően ezután sem változik majd. Az állami gondoskodásból kikerült fiatalok életkezdését hivatott segíteni. Merre tovább az állami gondoskodásból? Zuhogó esőben érkezünk. Az ütött-kopott bejárat előtt egy lerobbant Trabant, ki tudja mióta parkol árván a túlméretezett parkolóban? Az ittlakóknak nemigen futja autóra, másfajta luxus van az életükben. A lépcsőház olyan, mint bárhol másutt, a kapu mellett közvetlenül egy kis konyha. Benne négylapos tűzhely, ennek kell kiszolgálnia a huszonvalahány lakót az épületben. Fiatalaszszony figyel meglepetten, nem túl gyakori a látogató errefelé. Kicsit szabadkozik, aztán beinvitál a lakásba. Hárman tizennégy négyzetméteren Tizennégy négyzetméter, egy teljes világ. Kétajtós szekrény, ágy, rácsos gyerekágy uralja az apró'szobát, felfüggesztett mókás játékfigurák táncolnak alig látható cérnaszálon. Orbán Sándor öt esztendeje költözött ebbe a lakásba, az első lakók közül való. Akkor azt ígérték neki, többi társával együtt, hogy idővel továbbléphet és a tanácstól lakást kap. Ezt a szobát mintegy előtakarékos garzonként használhatja, akkori árakon számítva 600, ma 1500 Ft bérleti díjért, rezsiért. - Közbejött a rendszerváltás és ma senki nem tudja megmondani, hogy mikor jutok lakáshoz - mondja a 23 éves fiatalember. - Többször jártam a hivatalban, még mielőtt a feleségem szült volna, hogy ezek a körülmények egészségileg nem jók. Csótányok, lapostetű, most már egér is van a házban. Nincs külön fürdőszoba és előfordul, hogy két hétig meleg víz sem. És az itt lakók nincsenek tekintettel egymásra. Tudja, induláskor olyan jó társaság volt itt, aztán idővel elköltöztek néhányan, újak jöttek és megváltozott sok minden. Sokat tudna erről mesélni a fiatalember, aki négy éven keresztül egyhuzamban éjszakázott és ma is váltott műszakban dolgozik. Szakképzett pék és Tolnán végre talált egy rendes vállalkozót, aki nemcsak követel, de tisztességgel fizet is. Január óta dolgozik nála. Az óraszámtól függően megkeresi a 18-20 ezret, felesége kapja a szülési szabadságra járó közel nyolcezer forintot, nem panaszkodnak. Sándor, mint ahogy egy megfonÉvtizedek óta dolgozik a gyermekvédelemben, név szerint ismeri a megyében állami gondoskodásban részesülő közel hétszáz gyerek nevét, családi körülményeit. Elvileg 0-tól 18 éves korig, valójában 18 év fölött is segítik a család nélkül maradt fiatalokat, akik önálló életvezetésre alkalmatlanok egészségi vagy anyagi okok miatt. Ezúttal az átmenetről, életkezdésükről tájékozódtunk, ami komoly szülői segítséggel, anyagi háttérrel sem egyszerű dolog napjainkban. Mi a helyzet az állam neveltjeinél? - Az otthonházban húsz lakás van és eddig 35-en lakták összesen. Heten kezdettől fogva bentlakók és kilátásuk sincs a továbblépésre. A városi polgármesteri hivatal felajánlotta ugyan az első lakáshoz jutóknak acfl ható támogatást, de például önálló kölcsönt, vagy szocpolt nem vehetnek igénybe, mert új lakásra nem futja. - Kiváltság volt bekerülni a garzonba? - Nem. Nem is teljesítmény szerint választottuk ki a fiatalokat, hogy képességeihez mérten ki mennyit produkált, szakmát szerzett, netán leérettségizett... Inkább azt néztük, alkalmas-e az együttélésre, tud-e alkalmazkodni a többiekhez. Az épület konstrukciója egyébként elhibázott, a társalgó teljesen funkcióját veszítette, nem tartom jónak, hogy névre szólóan adtuk ki a lakásokat. Akár negyven gyereket elhelyezhettünk volna, és szerencsétlen a kapcsolódás a GYIVI épületéhez is. A tulajdonos a megyei önkormányzat, az üzemeltető a Héliosz Kft., a bérlőkijelölés joga intézetünket illeti, és a mi hőrendszerünkről működik az épület. Eddig 50 ezer forintot kaptunk a fűtés- és melegvízhasználatért a Héliosztól, miközben háromszázezer forintba kerül évente. Szemünkre vetik, hogy tolt családfőnek illik, pontosan felméri helyzetüket és a jövőt számolgatja. Mire elég száztízezer megtakarított forint? „Szocpollal együtt sem több háromszázezernél, ennyiért használható, komfortos házat, lakást venni nem lehet. Ő szívesen keresgélne vidéken is, mondjuk Tolnán, ahol jó munkája van. De Juditnak nem tetszik. Ő pécsi lány, a szerelem hozta Szekszárdra. Az Oroszlányból hazatért Orbán László pénzügyeit intézi a Kovács házaspár Kóta László a városházán közmunkásként dolgozik - Elmesélhetem? - kérdezi izgatottan és letelepszik mellém az egyetlen ülőalkalmatosságra, a kék műszőrmével letakart heverőre. - A barátnőmnek köszönhetem a boldogságom. Két éve nyáron megvásárolta az Ifjúsági Magazint, ott láttam meg a barátokat keresünk rovatban egy helyes fiú fényképét. Válaszoltam neki, akkor Kaposváron volt katona. Sokáig leveleztünk. Aztán... A pécsi vasútállomáson vártam, csak én ismertem fényképről. Találkozott a pillantásunk és elkezdtünk szaladni és egymás karjába ugrottunk... Tavaly december 21-én esküdtünk a Művészetek Házában és most, október 1jén született a kisfiunk. - Sokat idegeskedtem és fizettem az esküvőért. Az egészet én álltam, mert a feleségem szülei nem állnak úgy anyagilag. A nevelőszülőm. Báth Györgyné, Gyönkön lakik és nyugdíjas, azzal segített, hogy rengeteg süteményt készített. Az egész hatvanezer forintomban volt - összegez Sándor. A fényképeket nézem, annak rendje és módja szerint hófehér menyasszonyi ruha, piros gerberacsokor. Ma is a polc tetején őrzik, kifakultan elszáradva. Ha lejár a hét év... - Még 1987-ben úgy adták át az otthonházat, hogy öt, legfeljebb hét évet tölthetnek benne a lakók. Az akkori tanács vállalta, hogy a rotációt biztosítja, megfelelő takarékosság mellett. Akkor 30-35 ezer forintot helyeztünk ifjúsági betétbe a gyerekek részére, ami jelenleg 100 ezer forint körüli összegre emelkedett, ez a lakásvásárláshoz kevés - mondja Kemler András igazgatóhelyettes. <