Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-22 / 47. szám

. SZEKSZÁRDI 1992. NOVEMBER 22. VASARNAP lette, leszegett fejjel, csak tüskés haját lá­tom. A fiúk szintjén már teljes az átmeneti álla­pot. Egy részen már befejezték a teljes fel­újítást, a szobák egy ré­sze barátságtalanul le­csupaszítva Lyukakkal teletűzdelt falak, mázo­lásra váró beépített szekrények, ablakok... rácsok. - Amikor megépüli az intézmény, nem tet­tek rácsot, aztán rövid idő alatt kiderült, hogy szükség van rá. A biz­tonság miatt, a kicsik ki ne essenek. A na­gyoknak ezt nem nagy ügy kifeszíteni, de van, amelyik rács egészben felemelhető - mutatja Kovács Mihály, az ott­hon vezetője. - Szökés van? - Igen. Igaz, hogy ez nem zárt inté­zet, napközben kijárnak a gyerekek. Éjjel szöknek romantikából, hogy a többiek, főleg a lányok hősnek tartsák őket. Életveszélyes mutatvánnyal a tetőre kapaszkodnak, az ereszen lógva oldalaz­nak a villámhárítóig, azon másznak le. Csoda, hogy nem törte senki a nyakát. Kóta Lászlónak eszébe nem jut ilyesmi. Hova is menne? Közmunkán dolgozik, már 19 éves és albérletből kérte magát vissza. Hatezer forintnál alig valamivel kap többet, ebből félre kell tennie, nem sok jut szórakozásra. Néha moziba megy, többnyire tévézik, esetleg a testvérét látogatja meg Hő­gyészen az otthonban. A 14 éveset, mert van kisebb is, és még pontosan nem tudja, hol és mennyi. Nehezen, bizonytalanul beszél, nem úgy, mint Orbán László, aki önbizalommal telve, egyelőre úgy tűnik, elégedett a sorsá­val. Oroszlányban vájár, nem keres rósz­szul, igaz, hogy föld alatt dolgozik. „Csak a talpra és a főtéré kell figyelni". Az Orbán csalad, a csaladfö jobbján Judit, másik oldalon az ikertestvér mondja szakszerűen, amikor kérde­zem, nem fél-e a bányaomlástól. Ő is Németországba vágyik, talán szerencsé­je lesz egyszer, és kimehet dolgozni... Most a pénzéért jött haza a 17 éves fiú. Önálló életkezdési támogatás Az állami gondoskodásban lévő, 18. évüket betöltő fiatalok kérhetik az önálló életkezdési támogatást. Tolna megyében idén ezt heten kapták meg, különböző nagyságrendben. Az összeget mindig az szabja meg, hogy mennyi pénzért tudnak megfelelő lakást, házat vásárolni, mennyi a megtakarított pénze a fiatalnak. Rend­szerint vidéken van erre mód, mert ol­csóbbak az ingatlanok. - Mi alapján döntenek arról, hova költözzék a fiatal? - Ők jelzik, rendszerint ahol isme­rősök, hozaitartozók laknak, a munka­hely közelében segítünk letelepedni. Csak olyan házat vásárolunk meg, amelyikre előreláthatóan öt-hat évig nem kell költeni. A szerződésben ugyanakkor záradékként szerepel, hogy tíz évig csak a GYTVI, illetve polgár­mesteri hivatal engedélyével idegenít­hető el. Csak akkor, ha jobb megoldást talál a lakó - mondja Sós László igaz­gató. Előtte akták, esetek, ahány gye­rek, annyi megoldás. A szándék persze kevés, ha nincs miből fizetni. A hatvanas évek stílusát idéző irodában stílszerű a kérdés. - Egy gyermek után 233 ezer forint fejkvótát fizet az állam, a költségek pe­dig nem egyformák. Más egy neve­Illés Franciska: „Jó volna Németországba menni..." lőotthonban, kollégiumi, vagy nevelő­szülőknél történő elhelyezés esetén. Egyikből a másik javára lehet spórolni. Másrészt a gyerekek is kapnak családi pótlékot, néhányan árvaellátást, amit névre szólóan lekötünk számukra. Eb­ből kell kigazdálkodnunk az önálló életkezdésüket. A könnyű életkezdés nem az állami gondozottak kiváltsága. Ha valakinek mégis sikerül, önálló házba, otthonba költözhet, akkor szeretné minél előbb el­felejteni a múltját Általában azok jelentkeznek, akikkel legtöbb probléma volt, hogy megmutassák: lett belőlük valaki. Megállták a helyüket. A többség nyom nélkül eltűnik... TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ: - KAFI ­a gyerekek kárára akaijuk emelni a szolgáltatás árát, pedig a gyerekeknek nem kellene többet fizetni. Most ott tartunk, hogy minden érintett bevoná­sával le kell ülnünk tárgyalni... Harcol­nunk kell, mert ezt az összeget a többi gyerek javára be kell hajtanunk a kft-től - jelenti ki az igazgatóhelyettes. De mi történik a többi, felnőttkor küszöbére érő állami gondoskodott ­ez az új terminológia! - fiatallal? - Ha a 18 évet betöltötte, szabadon dönt. Albérletet keresünk számára, el­vétve munkásszálláson helyezzük el, ma már csak az állami gazdaságoknál van erre lehetőség, vagy átmenetileg az ifjúsági otthon részlegen kapnak helyet. Itt 16 év fölöttiek laknak. Lényegében ingyen, így elvárás és feltétel a megta­karítás. Névre szólóan lekötjük a gyere­kek pénzét és havi keresetük hatvan százalékát erre helyezik el. Átlagosan 4000 Ft marad nekik ruházkodásra, ^^yébre. Rácsok - nem szökés ellen Tizenhét év után most felújítják az ifjúsági otthonnak nevezett két szintet. Az elsőn a lányok laknak. Enciánkék olajlábazat, négyágyas szobák, de há­romnál több lakót nem tesznek egy helyre. Heverők, egyentakaró, együtte­sek a falon és II. János Pál. Farmeres lány söpröget a szoba előtt, megáll né­hány percre, szobatársnője csatlakozik hozzá. Van idejük beszélgetni, mert egy órára kell menniük a Kolping isko­lába. Sok minden mellett a szakács­mesterséget tanulják, kisegítőt végeztek mindketten. Néha összebeszélnek és gyakorolnak itt a konyhában Kati néni­vel, Kovács Mihálynéval. Beszélgetni, álmodozni persze, hogy szoktak. „Németországba olyan jó volna ki­• lenni." Ha kijáiják az iskolát. Vagy ál­modoznak arról, mi lenne, ha varrónő­nek mennének, esetleg kertésznek. Egyszer majd szeretnének önálló házat egy csendes faluban. „Én soha nem ad­nám ide a gyerekemet" - mondja Illés Franciska. Henrietta szótlanul áll mel­Baky Péter festménye előtt Kemler András konstatálja a lépcsőházban is utat találó esőt

Next

/
Thumbnails
Contents