Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 15. Pónimén húszezer márkáért? Állatfarm a város szélén A kapu nincs kulcsra zárva, bemehetnénk az udvarba. Ehelyett mégis inkább a csengőt nyomjuk, amíg a házigazda, Hajdú András elő nem kerül. A bentről kihallatszó kutyaugatás, a kert elkerített részében rohangáló hatalmas kutyák látványa elveszi a kedvünk a kísérlettől, hogy kipróbáljuk; ki tudnak-e jönni az udvarra? Hajdú Bandi régi ismerős, így most természetellenes lenne, ha az írás kedvéért magázódnánk. - Gyertek nyugodtan, ha nincs bezárva a kapu, a kutyákat zárom el. Csak akkor vannak szabadon, ha az utcai kaput bezártam. A ház, Szekszárd határában, a Decsi-hegyen valaha pálinkafőzőé volt. Aztán sokáig üresen állt, míg négy éve egy leszázalékolt pincér, Hajdú András megvásárolta. Már akkor látta milyen állattenyésztő telepet alakít majd ki a házhoz tartozó hatalmas kertben, a hátsó udvarban. * - Nyugodtan simogasd meg, nem bánt senkit, még az idegent sem - bátorít, miközben a hatalmas kutya fején nyugtatja a kezét. - Talán inkább mégsem - mondom. - Hidd el nem bánt. Ezeket a kutyákat így nevelték. Szánhúzásra használják, épp ezért ott nincs helye a verekedős, harapós kutyáknak. Az ilyen hajlamúakat a tenyésztés során kiszelektálták. így alakult ki ez a bivalyerős, de jámbor kutya. Az ezekből összeállított szánhúzó csapatot az „Észak vonatának" nevezik. - Milyen fajta ez? - Alaszkai malamute. Hihetetlen húzóereje van és az idegent is rögtön jelzi. Nem bántja, csak jelzi, ha valaki belép a területre. * - Bandi, téged a Várközből, a Garay étteremből sokan ismertek. Aztán eltűntél és csak mostanában hallottam erről a kutya-, illetve lótenyésztő telepről. Miért váltottál? - Mint csámpás nyugdíjasnak, meg kellett élnem valamiből. Választhattam. Vagy segélyért járkálok vagy megpróbálok olyasmibe fogni, amiből eltarthatom a családomat. Pincérkedni már nem tudtam. Öt év alatt kétszer cserélték a csípőmet. Csak csípőprotézissel tudok járni. Itt a két nagy gyerek, a nyugdíj nagyon kevés. Világéletemben állatbolond voltam, így adódott, hogy valamit el kellett kezdenem. Huszonhat anyakutyám van, plusz a kanok, no és a szaporulat. Tizenkét fajtát tenyésztek. Némelyik időszakban több, mint száz kutya van a ház körül. No és a lovak, a tizennégy póni, a nagy testű lovak és a kecskék. Gyertek nézzétek meg az egyik Szamoyednek most vannak kicsinyei. Ez szintén szánhúzó faj. Nansen expedíciójának szánjait is ezek húzták. - Mennyit ér egy kiskutya? - Negyven-hatvanezerre tartják, de én húszezerért szoktam odaadni, mert így gyorsabban elkel, többet tudök eladni. Nem kell hirdetgetni, szinte elkapkodják. Inkább kevesebb haszonnal, de több kutya megy el. - Nem igazán értem, hogy kinek van szüksége Magyarországon szánhúzó kutyára? - Hobbiból veszik. Borzasztó kedves kutyák. Még véletlenül sem harapnak meg senkit. Nézd meg kölkei vannak, mégis nyugodtan benyúlhatok, megsimogathatom a kicsiket, mégcsak nem is morog. Persze az idegent ez isjelzi. Éber, okos kutya. * Hatalmas daráló áll a házhoz csatlakozó féltetős melléképületben. Mint kiderül ezzel darálják a kutyáknak a húst. - Hét lóerős, háromszáznyolcvan voltos motor hajtja - mondja a házigazda. Nem kell vesződnöm az apróbb csontokkal, a disznó bordáját is elvágja. A tyúkot, csirkét pedig egészben betehetem. - Csak húst esznek a kutyák? - Hatvan százalékbán, a másik felét pedig vitaminokból, fehéijékből, lisztből, darából, árpából állítom össze. Megkeveijük a darált hússal és azt eszik. - Ennyi állat rengeteg húst eszik... - Természetesen nem húsboltban veszem a táplálékot. A MÉM-től van engedélyem, hogy a vágóhidaknál az állatorvos által elkobzott, emberi fogyasztásra alkalmatlan húsokat elszállítsam. Várdombról sokat hozok, a csirkét Bátaszékről, de távolabbi vágóhidak is jelzik, ha van üyen állat. Megfelelő árért ezeket szállítom. A hatalmas üstben ottjártunkkor is nagy darab húsok főttek. Hajdú Andás mérgelődik. - Ezt a tehenet épp ma bontottam. Föltettem a hús egy részét foni, aztán mire kész lett, elfogyott a palack gáz. Nem tudom, hogy töltötték meg, mert máskor négy fozetre elég egy palack. Most már annak is olyan ára van, hogy nem mindegy mennyi jön ki belőle. De kihez mehetek panaszra. Üres a palack és kész. - Ezek szerint mészárosnak is kell lennie a kutyatenyésztőnek? - Ilyen nagy tételnél már igen. Magam nyúzom, bontom az etetésre kapott állatokat. Nagy hűtőim vannak, a tartalékot abban tárolom. De folyamatosan jön az utánpótlás. Ennyi állatnak ennie kell. Nem lehet kihagyni egy napot sem. * - Hol tanultad az állattenyésztést? - Ha iskolát kérdezel, akkor sehol. De valahol kölyökkoromban kezdődött. Az apám nagy állatbarát volt. Elsősorban a lovakat szerette. A ló faránál nőttem fel, a legnehezebb elléseket lerendezem ma is. Nem tudnám megmondani, hogy hol tanultam, de amikor kell, előjön az ismeret. Eszembe jut, hogy az apám ezt így csinálta. Nemrég született egy olyan kiscsikóm, amelyik nem tudott felállni, mert mindig visszapördült, maga alá fordult a lába. Már a szülés is bonyolult volt. Előbb a fej jött, nem a lábak. Vissza kellett nyomni, előszedni a lábakat, szóval nehéz szülés volt, utána pedig a kiscsikó nem tudott lábra állni. Az inai voltak rövidek. Hatvanas műanyag csőből vágtam egy darabot, belülről vattával kibéleltem, lefásliztam és azt húztam a csikó lábá^ Egyszer apám, talán már negyven egy bikaboijúná! ezt csinálta. Ez is bejött. Később Csikós doktorral telefonáltunk a gödöllői egyetemre, ott is azt mondták, nem is csinálhattuk volna másképp. Igaz két hétig a csikót ha kivittem az udvarra, úgy kellett arrébb tenni a lábát, de aztán megerősödtek az inai és most meg tudom mutatni. Szép, egészséges jói fejlett állat lett belőle. * Hátul az udvarban foxik és számomra meghatározatlan fajú kis termetű kutyák. A ketreceket furcsállom, mert ilyenben kutyát még nem láttam. - Ezek régi rókaketrecek - magyarázza a házigazda. - Ide telepítettem őket, de sokszor kiengedem, szaladgálhatnak eleget, de ellés idején itt vannak. Kis fekete kutya acsarkodik ránk, szinte a rácsot is elrágná. Egy pillanatig sem áll meg, csahol, morog, próbál kitörni. - Német spicc, - mondja Hajdú Bandi. - Kint nyájterelésre épp úgy használják, mint szobakutyának. Bár annak igazán nem jó, mert borzasztó nagy ampzgásigénye. A németek mégis veszik. 4 Nézd milyen szelíd Whisky-reklámként ismert A pöttyös pónik között