Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 15. Pónimén húszezer márkáért? Állatfarm a város szélén A kapu nincs kulcsra zárva, bemehet­nénk az udvarba. Ehelyett mégis inkább a csengőt nyomjuk, amíg a házigazda, Hajdú András elő nem kerül. A bentről kihallatszó kutyaugatás, a kert elkerített részében rohangáló hatalmas kutyák lát­ványa elveszi a kedvünk a kísérlettől, hogy kipróbáljuk; ki tudnak-e jönni az udvarra? Hajdú Bandi régi ismerős, így most természetellenes lenne, ha az írás ked­véért magázódnánk. - Gyertek nyugodtan, ha nincs bezár­va a kapu, a kutyákat zárom el. Csak ak­kor vannak szabadon, ha az utcai kaput bezártam. A ház, Szekszárd határában, a Decsi-hegyen valaha pálinkafőzőé volt. Aztán sokáig üresen állt, míg négy éve egy leszázalékolt pincér, Hajdú András megvásárolta. Már akkor látta milyen ál­lattenyésztő telepet alakít majd ki a ház­hoz tartozó hatalmas kertben, a hátsó udvarban. * - Nyugodtan simogasd meg, nem bánt senkit, még az idegent sem - báto­rít, miközben a hatalmas kutya fején nyugtatja a kezét. - Talán inkább mégsem - mondom. - Hidd el nem bánt. Ezeket a kutyá­kat így nevelték. Szánhúzásra használ­ják, épp ezért ott nincs helye a verekedős, harapós kutyáknak. Az ilyen hajlamúa­kat a tenyésztés során kiszelektálták. így alakult ki ez a bivalyerős, de jámbor ku­tya. Az ezekből összeállított szánhúzó csapatot az „Észak vonatának" nevezik. - Milyen fajta ez? - Alaszkai malamute. Hihetetlen hú­zóereje van és az idegent is rögtön jelzi. Nem bántja, csak jelzi, ha valaki belép a területre. * - Bandi, téged a Várközből, a Garay étteremből sokan ismertek. Aztán eltűn­tél és csak mostanában hallottam erről a kutya-, illetve lótenyésztő telepről. Miért váltottál? - Mint csámpás nyugdíjasnak, meg kellett élnem valamiből. Választhattam. Vagy segélyért járkálok vagy megpróbá­lok olyasmibe fogni, amiből eltarthatom a családomat. Pincérkedni már nem tud­tam. Öt év alatt kétszer cserélték a csípő­met. Csak csípőprotézissel tudok járni. Itt a két nagy gyerek, a nyugdíj nagyon kevés. Világéletemben állatbolond vol­tam, így adódott, hogy valamit el kellett kezdenem. Huszonhat anyakutyám van, plusz a kanok, no és a szaporulat. Tizen­két fajtát tenyésztek. Némelyik időszak­ban több, mint száz kutya van a ház kö­rül. No és a lovak, a tizennégy póni, a nagy testű lovak és a kecskék. Gyertek nézzétek meg az egyik Szamoyednek most vannak kicsinyei. Ez szintén szán­húzó faj. Nansen expedíciójának szánjait is ezek húzták. - Mennyit ér egy kiskutya? - Negyven-hatvanezerre tartják, de én húszezerért szoktam odaadni, mert így gyorsabban elkel, többet tudök elad­ni. Nem kell hirdetgetni, szinte elkap­kodják. Inkább kevesebb haszonnal, de több kutya megy el. - Nem igazán értem, hogy kinek van szüksége Magyarországon szánhúzó ku­tyára? - Hobbiból veszik. Borzasztó kedves kutyák. Még véletlenül sem harapnak meg senkit. Nézd meg kölkei vannak, mégis nyugodtan benyúlhatok, megsi­mogathatom a kicsiket, mégcsak nem is morog. Persze az idegent ez isjelzi. Éber, okos kutya. * Hatalmas daráló áll a házhoz csatla­kozó féltetős melléképületben. Mint ki­derül ezzel darálják a kutyáknak a húst. - Hét lóerős, háromszáznyolcvan vol­tos motor hajtja - mondja a házigazda. ­Nem kell vesződnöm az apróbb csontok­kal, a disznó bordáját is elvágja. A tyúkot, csirkét pedig egészben betehetem. - Csak húst esznek a kutyák? - Hatvan százalékbán, a másik felét pedig vitaminokból, fehéijékből, liszt­ből, darából, árpából állítom össze. Meg­keveijük a darált hússal és azt eszik. - Ennyi állat rengeteg húst eszik... - Természetesen nem húsboltban veszem a táplálékot. A MÉM-től van en­gedélyem, hogy a vágóhidaknál az állat­orvos által elkobzott, emberi fogyasztás­ra alkalmatlan húsokat elszállítsam. Vár­dombról sokat hozok, a csirkét Bátaszék­ről, de távolabbi vágóhidak is jelzik, ha van üyen állat. Megfelelő árért ezeket szállítom. A hatalmas üstben ottjártunkkor is nagy darab húsok főttek. Hajdú Andás mérgelődik. - Ezt a tehenet épp ma bontottam. Föltettem a hús egy részét foni, aztán mi­re kész lett, elfogyott a palack gáz. Nem tudom, hogy töltötték meg, mert máskor négy fozetre elég egy palack. Most már annak is olyan ára van, hogy nem mind­egy mennyi jön ki belőle. De kihez me­hetek panaszra. Üres a palack és kész. - Ezek szerint mészárosnak is kell lennie a kutyatenyésztőnek? - Ilyen nagy tételnél már igen. Ma­gam nyúzom, bontom az etetésre kapott állatokat. Nagy hűtőim vannak, a tartalé­kot abban tárolom. De folyamatosan jön az utánpótlás. Ennyi állatnak ennie kell. Nem lehet kihagyni egy napot sem. * - Hol tanultad az állattenyésztést? - Ha iskolát kérdezel, akkor sehol. De valahol kölyökkoromban kezdődött. Az apám nagy állatbarát volt. Elsősorban a lovakat szerette. A ló faránál nőttem fel, a legnehezebb elléseket lerendezem ma is. Nem tudnám megmondani, hogy hol tanultam, de amikor kell, előjön az isme­ret. Eszembe jut, hogy az apám ezt így csinálta. Nemrég született egy olyan kis­csikóm, amelyik nem tudott felállni, mert mindig visszapördült, maga alá for­dult a lába. Már a szülés is bonyolult volt. Előbb a fej jött, nem a lábak. Vissza kel­lett nyomni, előszedni a lábakat, szóval nehéz szülés volt, utána pedig a kiscsikó nem tudott lábra állni. Az inai voltak rö­videk. Hatvanas műanyag csőből vágtam egy darabot, belülről vattával kibéleltem, lefásliztam és azt húztam a csikó lábá^ Egyszer apám, talán már negyven egy bikaboijúná! ezt csinálta. Ez is bejött. Később Csikós doktorral telefonáltunk a gödöllői egyetemre, ott is azt mondták, nem is csinálhattuk volna másképp. Igaz két hétig a csikót ha kivittem az udvarra, úgy kellett arrébb tenni a lábát, de aztán megerősödtek az inai és most meg tu­dom mutatni. Szép, egészséges jói fejlett állat lett belőle. * Hátul az udvarban foxik és számom­ra meghatározatlan fajú kis termetű ku­tyák. A ketreceket furcsállom, mert ilyenben kutyát még nem láttam. - Ezek régi rókaketrecek - magyaráz­za a házigazda. - Ide telepítettem őket, de sokszor kiengedem, szaladgálhatnak eleget, de ellés idején itt vannak. Kis fekete kutya acsarkodik ránk, szinte a rácsot is elrágná. Egy pillanatig sem áll meg, csahol, morog, próbál kitörni. - Német spicc, - mondja Hajdú Ban­di. - Kint nyájterelésre épp úgy használ­ják, mint szobakutyának. Bár annak iga­zán nem jó, mert borzasztó nagy ampz­gásigénye. A németek mégis veszik. 4 Nézd milyen szelíd Whisky-reklámként ismert A pöttyös pónik között

Next

/
Thumbnails
Contents