Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-15 / 46. szám

1992. NOVEMBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 TOP 12 - tipp: aki akar, siessen avagy utolsónak lenni „nem nyerő" Hajdanán az egyik hindu királynak nagyon elnyerte a tetszését a sakkjáték, s meg akarta ajándékozni annak feltalálóját. Kérhetsz bármit - mondta neki, ám ő szerényen így szólt: ne adj nekem mást, minta sakktábla első mezőjére egy búzaszemet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, a negyedikre nyolcat, és így tovább. Minden mezőre kétszer annyi búzaszemet, mint az előzőn volt. A király intett szolgáinak, hogy teljesítsék a kérést, mert még nem tudta: a világ leghatalmasabb uralkodói együttvéve sem tudnák ezt a mennyiséget biztosítani. A Föld mai búzatermésének sokszorosáról van ugyanis szó. ^PFOP12 névvel németországi születését, majd több éve tartó világkörüli diadalútját követően hazánkban is teret nyer egy önsegélyező játék. Négy alkalommal már Szekszárdon is tartottak olyan összejöveteleket - úgynevezett információs esteket - ahol az érdeklődők tájékozódhatnak a TOP 12-ről és bekapcsolódhatnak a játékba. Ennek feltétele, hogy a belépő vállalja 170 német márka és további 100 márkának megfelelő forintösszeg befizetését és hat héten belül további két játékos beszervezését. A játék lényege leegyszerűsítve: egyegy önsegélyező listán 12 név szerepel, s a lista utolsó „helyezettjének" a feladata, hogy hat héten belül további két embert beléptessen. Ha ez megtörtént, akkor ő előre lép egy hellyel, újabb belépésekkel pedig még előrébb lép, míg el nem éri az első helyet, a végcélt, ahol adományokat kap. Ha Ön, kedves olvasó, belép ajátéki^akkor 100 márkának megfelelő fo^Posszeget fizet az önt beléptető, eddig 12., de az Ön belépését követően már 11. helyen szereplő játékostársának. Száz márkát a németországi központ az Ön megbízásából adományként átutal a listavezetőknek. A további hetven márkát a központ a számítógépes adatfeldolgozásra, nyilvántartásokra és egyéb költségek fedezésére fordítja. Ha Ön, és minden Ön után belépő személy is be tud hat hét alatt két új embert vonni a játékba, akkor Ön a 12. helyről kb. hetvenkét hét után juthat az első helyre - a TOP-ra - s ekkor térül vissza befektetése, busás haszonnal, hiszen akár több százezer márkát is nyerhet a játékban. Akik úgy gondolják, hogy a TOP 12 játék vészesen hasonlít a nálunk már leszerepelt pilótajátékra, fekete bongóra és hasonlókra, azok nem tévednek. Van azonban egy nem elhanyagolható különbség is:- ez legális. Bejegyezte a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, engedélyezte a Nemzeti Bank, nyilvántartásba vette a Fővárosi Bíróság. Nem minősül szerencsejátéknak a ki- és befizetések központilag szervezett volta miatt és a továbbküldés folyamatosságán való központi őrködés miatt. A sakktábla első mezőjén Götz úr, a játék szellemi atyja áll, aki többszörös milliomos (állítólag több százszor újra és újra belépett a játékba). A második mezőn két ember, a harmadikon négyEgyik Szekszárd nagyságú település teljes lakossága a 15-16. mezőnél (lépcsőfoknál), az ország népessége a 23-24-nél rajta lenne a sakktáblán. Persze, mindenki nem léphet be, ezért elvileg mindig lehet találni belépni szándékozót, különösen ha - lásd Götz úr példáját - vannak, akik többször is belépnek a játékba. Mivel azonban a körben értékteremtés nincs, a folyamatot feltétlenül kívülről kell táplálni. Elvileg sem elképzelhető, hogy a játéknak csak nyertesei lehetnek. -ásFellendülés A mull év tavaszán indult elemeire bomlás folyamata néhány héttel ezelőtt a finisig jutott. A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat - mely a maga kategóriájában a közepes méretűek közé tartozott - októbertől felszámolás (f. a.) alatt áll. A „maradék" tevékenységének célja immár nem a cég működtetése, hanem legkevésbé fájdalmas megszűnésének előkészítése. A TÁÉV hőskorában a maga 2500 alkalmazottjával, 550 milliós vagyonával, 1 milliárd forint körüli termelési értékével az állami építőipar középkategóriájú vállalatának számított, Tolna megyében pedig ezzel a nagyságrenddel a gazdaság meghatározó eleme volt. A döntően panellakások építésére szakosodott vállalat munkája iránti kereslet a lakásépítések csökkenésével - ezen belül a panel iránti ellenszenv fokozódásával - az utóbbi években szinte a nullára esett vissza, s ezen nem sokat változtatott az az erőfeszítés, amellyel időközben sorház- és családiház-jellegű épületek gyártására is alkalmassá tették a telepet. Perspektíva hiányában az egyszemélyes társasággá való átalakulás - melyre az ország néhány állami építőipari vállalata esetében adott a példa - nem tűnt járhatónak, helyette 1991 elején szakmák és területek szerint darabolódás kezdődött. Kizárólag magánszemélyekből és azok társaságaiból mintegy 10 kft. és 2 részvénytársaság jött létre. A közvetlen érdekeltség megvalósulása és a radikális költségcsökkentés után - ma az összes létszám 1500 fö, a társaságok vagyonának összege kb. 200 millió forint, a rendelésállomány viszont a korábbiakhoz hasonlóan eléri az 1 milliárd forintot - egy kft. kivételével valamennyi új társaság életképesnek bizonyult. Maga a TÁÉV - illetve annak maradéka - ez idő alatt alvállalkozók segítségével azokat a munkákat folytatta, illetve fejezte be, amelyeket nem sikerült háromoldalú megállapodások alapján a létrejött társaságoknak átadni. Ez a tevékenység persze közel sem fedezte a működés költségeit, a vállalat fizetésképtelenné vált és ez év januárjában öncsődött jelentett. A hitelezőkkel történt sikertelen tárgyalásokat követően októberben kezdődött a felszámolás. A 85 fősre zsugorodott vállalat vezetőinek feladata a továbbiakban nem a cég működtetése sőt, ezt a lehető legkisebbre kell visszaszorítani, költségmegtakarítás végett hanem a legkevesebb fájdalommal való megszűnés, mindenekelőtt a hitelezők szempontjából. A felszámolást vezénylők nincsenek könnyű helyzetben az érdekek csatájában. Miközben a kielégítési sorrendben amúgy is kedvezőbb helyet elfoglaló bankok például már jó előre biztosíthatták magukat zálogjog jegyzésével, a sor végén álló kis hitelezőkkel annak tudatában kell naponta szembenézni, hogy azokat a ki nem fizetett egy-két millió forint is tönkre teheti. Nem sikerült még megoldást találni a jövőben jelentkező garanciális kötelezettségek rendezésére sem. Ugyancsak nyitott kérdés, hogy a hosszú távú egyéb kötelezettségekről - például az életjáradékok folyósításáról - miként kellene rendelkezni. Előreláthatóan eltart másfél évig, mire minden kérdésre születik valamilyen válasz és a TÁÉV f. a. is megszűnik. A csődtömeg fölött tervek születnek. A sok új társaságot ajövőben valamilyen egységként - konszernként? - szeretnék látni, akik úgy vélik: külön-külön nem tudnak boldogulni. _ _ Heti jegyzet Az a helyzet... ... hogy cipészt kerestem, mert szélilurrunt a topogóm. Az egyik, és ezért a másikat megvizsgáltam, ami még használhatónak tűnt, úgy gondoltam tehát, hogy érdemes megjavítani. Cipész után, pontosabban cipőjavító után néztem, azaz susztert kerestem. Am hiába néztem nem találtam; a maszekok egyszerűen eltűntek, köddé váltak. A korábbi cipőjavító kátéesz (vagy mi is volt?) helyén most a százhuszadik shop működik. Elballagtam a Mikes utca végére, emlékezvén, hogy ott van egy cipőjavító szalon. Hónom alatt a csukával megvártam, míg az átvevő hölgy befejezi a tárgyalást egy jót öltözött úrral, aki egy bőr félcipőt tartott a kezében és kicsit szemrehányóan mustrálgatta a jobb sorsra érdemes darabot. Kiderült ugyanis, hogy a talp mellett eldurrant cipőt csak felsőrészcserével tudnák megjavítani. A jólfésült férfi merengve ácsorgott a pult előtt, latolgatta az esélyeit. A hölgy ránézett a kezemben lévő csukára. Láthatólag elég volt neki egy pillantás. Nem mondom, kissé kopott darab, de úgy véltem: melózni, szőlőbe járni talán még jó lesz. A hölgy röviden közölte, hogy nem tudja vállalni, mert egy hónap múlva bezárnak. Gilt, mondtam én, azalatt többször is meg tudják javítani, itt az utolsó alkalom, hogy meggazdagodjanak. Tele vagyunk munkával, válaszolta a hölgy és látva értetlenségemet, körbeintett a teli polcok felé, ahol reperálásra váró darabok sorakoztak. Föladtam és nemcsak ezt, hanem a további keresést is. Azalatt az idő alatt míg további susztert keresnék magam is megvarrom, igaz ettől még nem lesz gojzervarrott, de a célnak megfelel. Közben eszembe jutott, hogy kölyökkoromban a szomszédos utcába vittem a javítani való cipőket Simon bácsihoz. A kisöreg egy ház hátsó traktusában lakott, szerény körülmények között a feleségével, egy szobában. Itt volt a műhely is az egyik sarokban. Odaült a bankli - az alacsony cipészasztalka - mellé és mindent megjavított, a bőrtalpúak sarkára még spiccvasat is rakott. Hol vannak azok a suszterok? Nyitván a közgazdasági háttér miatt - adók, helységbérlet, satöbbi - úgy jártak, mint a krumplibogár a DDT-vel. Hol van már a spiccvas? Haladunk valami felé, csak jó lenne tudni, milyen cipőben járunk... -st-