Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 8. István főiskolai tanár irányította 1926tól kezdődően három éven keresztül. Ekkor egy 80 centiméter széles betonköpennyel borították felülről a templomot, hogy az építkezés alatt védje a templombelsőt, ez azonban meggátolta, hogy megfelelően kiszáradjon az épület. így később, a munka befejeztével is hullott a seccókról a festék, akár a finom pihe - magyarázza Marth János egyházközségi képviselő, aki a legutóbbi felújítási munkákat segítette. Szakmáját tekintve építész, így nemcsak az ügy irénti elkötelezettséggel, de szakszerűséggel is támogatta a nagy munkát. Még jól emlékszik arra, amikor a kitört ólomüveges ablakokon, hiányos kazettákon keresztül madarak költöztek be Isten hajlékába és Úrfelmutatás, áldozás idején a galamb a pap vállára repült. Megelevenedett bibliai kép lehetett. A legsürgetőbb azonban az állagmegóvás volt, ehhez a tetőszerkezetet kellett megerősíteni, az ereszcsatornákat használhatóvá tenni, az ólombetétes ablakokat pótolni, legalábbis átmenetileg ablaküveggel. Mindez nem volt egyszerű dolog, ha például a villamos berendezések felújítására gondolunk, ehhez a tetőt kellett először lomtalanítani, egyebek mellett 480 zsák galambtrágyát hordtak ki az egyházközség hívei. Újrafestett vagy restaurált? Ha a kronológiához ragaszkodunk, 1983-ban kezdődött el a belvárosi templom harmadik restaurálása. Az akkori megyés püspök, Cserháti József megbízására Pfeifer Tibor, majd dr. Szabó Zoltán káplán, aki művészettörténész és festőművész volt, restaurált két seccót, a Krisztus születését és a Három királyokat. Ekkor azonban közbelépett az Országos Műemléki Felügyelőség. Jóllehet korábban vagy tíz esztendeig „Canossát járt Cserháti püspök úr az OMF-hez, hiába ezután szánta el magát a házilagos értékmentésre. Az egyházközség vezetői viszont jól emlékeznek, hogy ezt követően a hivatalos műemlékvédők elégedetlenek voltak, úgymond „fumigálták" az elkészült munkát. Leginkább azt kifogásolták, hogy a művész újrafestette és nem restaurálta a seccókat. Egyesek véleménye szerint viszont a kritika inkább annak szólt, hogy dr. Szabó Zoltán nem volt a Művészeti Alap tagja. Hiába volt tehát dr. Gerö László egyetemi professzor szakértői véleménye, ami dr. Szabó Zoltán eljárását támasztotta alá. Az akkor városi tanács illetékesével azonnal leállíttatták 1984 júniusában a munkát. Átvette a stafétát az OMF, de csak négy secco erejéig. A kórus felett a három angyalt, Krisztus mennybemenetelét, az Úrjézus feltámadását és az Urunk színeváltozását restaurálták, majd kifulladt a központi program. Vissza az 1802-es állapotot... Az akkor szekszárdi gyülekezetet szolgáló Mayer Mihály esperes felkérésére látott munkához Nagy Kálmán, aki az addigi mesterek, szakemberek munkáját hozta összhangba és Marth János megfogalmazása szerint mindenhez értett a restaurálásban. A díszítőművészetet, az aranyozást éppúgy maga végezte el, mint a szobrok felújítását. Ő restaurálta a szószéket és vezényelte a világítás teljes felújítását. Igaz, egyben ütközőpontotjelentett a hívek között, hiszen, mint afféle n^^ vésziélek, a határidőket elég nagyvo^^ lúan kezelte, mondja Müller János. A munka minősége és a szolid árai viszont mellette szóltak. Akkoriban kellett választ adni arra a kérdésre is, hogy milyen színt kapjon a templombelső. Egyöntetű vélemény volt a szakemberek részéről, hogy az 1802-05-ös állapotot állítsák helyre, ehhez pedig el kellett távolítani az eredeti festést takaró rétegeket. Bár a szakvélemény a halványsárga alapszín mellett szólt, halvány pompejivörös kiegészítővel, Cserháti püspök úr a világoszöldet választotta vezetőszínnek. - Újabb nagy kérdés volt és a hívek komoly tiltakozásán bukott meg az a törekvés, hogy a csegelyekben, az oszlopfők hajlataiban látható négy város: Kassa, Pozsony, Nagyvárad és Gyula^^ fehérvár képeit eltüntessék. A hivatal losan akkoriban irredentának minősített ábrázolások végül megnparadtak, A nagy munka bevégeztetett A Szekszárdi Római Katolikus Egyházközség számtalan segítővel, támogatóval a háta mögött teljes körű rekonstrukcióval újíttatta fel a belvárosi templomot A több, mint egy évtizedet felemésztő vállalkozás szinte észrevétlenül terebélyesedett a templom egészét átfogó, újjáteremtő szándékká, hiszen egyszerre, egy összegben nem lett volna pénze a gyülekezetnek még a város támogatásával sem ekkora léptékű munkára. A városi gyűjtést nem engedélyezték - Kilátástalan és szívszorító volt a helyzetünk. Egy-egy nagyobb egyházi ünnepen, amikor megtelt a templom, a fejünkre potyogott a vakolat - emlékezik Miiller János, az egyházközség világi elnöke. - Kívül talán még rosszabb volt a helyzet, ezért a templomkülsővel szerettük volna kezdeni a rekonstrukciót. Gyűjtési akciót terveztünk meghirdetni, ami elgondolásunk szerint a városlakókat megmozgathatta, bevonhatta volna. Akkor 1980-at írtunk és hivatalos állásfoglalás szerint kívülről nem nyúlhattunk a templomhoz. Bajusza alatt alig látható mosollyal teszi hozzá, hogy tíz évvel később már engedélyezték ugyanezt a kezdeményezést a Wosinsky múzeum számára, aminek eredményeként közel másfél millió forintot összeadták a szekszárdi polgárok. A fontos persze nem ez, hogy kinek a felkérésére, sokkal inkább hogy ki az aki adományoz. Természetesen örömmel vették a gyűjtést, ami a mai napig is tart, hiszen elvégezni- és fizetnivaló még akad bőven. De nézzük sorba... - A belvárosi templom három nagy restaurálást ért meg. Az első Graitz Ede nevéhez fűződik, amit 1888-ban fejeztek be, a második rekonstrukciót az 1925. októberi tűzvész után, amikor a torony és a tetőszerkezet leégett, Groh