Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1992-11-08 / 45. szám
1992. NOVEMBER 1. 681 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban, arról a számok nyelvén Somogyi Lajos pénztáros beszél: - A 11 év alatt összesen húszmillió forint folyt be a templom felújítására. Ebből 3,2 millió forint a külföldi adomány, 1,5 millió a rendszerváltást követő múzeumi gyűjtés, de a városi önkormányzat 2,8 millió forintja is benne van és a 900 ezer forint kamat a lekötés után, valamint a hasonló nagyságrendű adóvisszatérítés. A többit, a teljes költség felét az egyházközség adta össze. A pénzáramlás periodikus volt - halljuk a rögtönzött mérleget - induláskor föllángolt, aztán visszaesett, majd újra élénkült az adakozókedv, nagyszerűen jelzi a jelenséget, hogy az évi egy-két millió forint adományok után idén 11,5 milliót regisztráltunk. Igaz, hogy ezzel ki is apadt a kincstár, üres kasszával, sőt a püspökségnek visszaadandó kölcsönnel ünnepelnek rövidesen. De a krónikának még mindig nincs vége, hiszen ez idő alatt érkezett Németországból egy ajándék orgona, aminek beépítése közel akkora költség lett volna, mint egy új hangszer megépítése. Ezért lemondtak róla, a komlói templomba került. Maradt a legkézenfekvőbb megoldás: felújítani a régit. Sipos István kántor, Tarnai Endre mesterrel újította fel és bővítette két regiszterrel az Angster-orgonát, ami újra eredeti tiszta hangon szólalhat meg. Harang és toronyóra De az emberi természet már csak ilyen: nem annyira az elvégzett munka. A TEMPLOM KÜLSŐ ES BELSŐ FELÚJÍTÁSA 1983 ÉVBEN KEZDŐDÖTT ÉS 1992 ÉVBEN.SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY SZEKSZÁRD VÁROS VÉDŐSZENTJE SZENTTÉWATÁSÁNAK 800.ÉVJF0RDULÖJÁN FEJEZŐDÖTT BE inkább a tennivalók motiválják. Elromlott a harang vezérlése, nem működik a toronyóra, a kettő összefügg és sürgősen szeretnék kijavíttatni. Aztán ha ez megvan, jó volna az aljzatot, az egész padozatot kicserélni... És mindezzel párhuzamosan egy másik vékony szál is létezik, a plébánia épületéhez kapcsolódóan épül a közösségi ház. Az egyik szárnya már tető alatt van, talán a beruházás félidejében járnak. - Nincsen olyan termünk, ahol nagyobb létszámú összejöveteleket tarthatnánk, ötven-száz embert elhelyezhetnénk - magyarázza a plébános úr. Aztán nincsen könyvtárhelyiségünk, raktározási lehetőségünk, hiányzik a cserkészeknek egy állandó hely és legfőképpen egy nagyterem. Ez alkalmas lehet az öregek összejöveteleire, az ifjúság első áldozás utáni étkeztetésére, szülői értekezletek megtartására, arra, hogy ami olyan nagyon kívánatos: a családok együtt legyenek. Az összes cserép- és faanyagot itt is Németországból kaptuk, de megint csak a hívek áldozatvállalására támaszkodtunk és számítunk a későbbiekben is. A példa megmutatta, hogy nem ok nélkül. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: - kafi A Béla téri belvárosi templomot és orgonát november 14-én, szombaton 10 órakor Mayer Mihály pécsi megyés püspök áldja meg. A hálaadó szentmisére hivatalos Szekszárd város minden polgára. ma is láthatók - nyugtázza a történéseket az egyházközség építésze, hozzátéve, hogy a nagyváradi magyar templomban Szűz Mária fején a mai napig magyar korona látható. Jó háromnegyed éve talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy senki nem gondolta: az 1992-es év végére kívülről is megújhodik a belvárosi templom. Ami sürgető volt, a torony és a főhomlokzat rekonstrukciója és már tavasszal meghirdették a külső vakolásra a munkát, bár a fedezet még nem teljesen látszott. Tovább kellett lépni - A fordulópontot a június hozta, amikor a korábbi ígéretének megfelelően egy német személy leszállította nekünk a tetőcseréhez szükséges cserepet és vörösrezet. Akár akartuk, akár nem ezt az anyagot be kellett építeni, Í jvább kellett lépni. Ekkor segített át ennünket a püspökség 3 millió forint kölcsöne, hogy folytathassuk a munkát - veszi át a szót Farkas Béla lelkész. És természetesen folyamatosan gyűjtöttek a hívektől, akiknek az áldozatvállalását nem lehet eléggé magasztalni. - Most is azt tapasztaltuk, mint korábban. Hiába adományoztak már eddig is rengeteget, amikor látják a hívek, hogy látványosan, nagy ütemben halad a munka, újra meg újra adnak, fontosnak tartják és érzik az értelmét - állapítja meg Müller János.