Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

1992. NOVEMBER 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Kellő távolságtartás a politikát

ól Egymásra találhat állampolgár és hivatal? „Nem kell négyévente az államapparátust lecserélni..." A közigazgatás szakembereinek tartott előadást nemrégiben dr. Kolláth György alkotmányjogász, a Belügyminisztérium törvényelőkészítési osztályvezetője. Az első olvasatra szűk szakmai körnek szóló cím érdekes előadást takart. „Az államigazgatási eljárási törvény alkalmazásának tapasztalatai, a módosításra vonatkozó elképzelések" ismertetése apropóján ugyanis alapvetésekkel, a demokrácia alapkövetelményeivel ismertette meg a hallgatóságot a vendég alkotmányjogász. - Meglepő módon Ön az állampolgár •

ipektívájából közelitette meg a közzgatás szakembereinek szóló mondandóját. Lehet-e létjogosultsága ennek az alapelvnek, egymásra találhate polgár és hivatal egy olyan túlszabályozott helyzetben, ami Magyarországot jellemzi? - Nincs más választásunk. A magyar alkotmány megszab egy sereg • olyan követelményt, amit a most és ezután készülő törvényekben érvényesíteni kell. Ez a munka eltarthat 10-15 évig. Egy olyan törvénykezési nagyüzemre nem szükség, ami az alkotmány normáit kiteljesíti, bennne az állampolgároknak szavatolt jogokat aprópénzre váltja. Ez rendkívül nehéz, mert gyökeresen eltér a korábbi törvénykezési gyakorlattól, másrészt pénzkérdést is érint. Az ördög a részletekben rejlik. Vegyük például a szociális törvényt. Ha az alkotmányban biztosított minden állampolgár számára •

ivatolt jogot teljesíti ki, akkor választ 11 adnia arra, mi az a nemzeti minimum, ami a szociális biztonság keretében mindenkinek jár. Ez egy első kör. A második kör, amikor az állam már nem tud valamit ingyen adni, de intézményei révén (társadalombiztosítás, oktatás) szavatolja, hogy az infrastruktúra működjön. A terhek viselésén tehát megosztozik az állampolgárral. És van egy harmadik kör, amikor jogi szabályozással, adókedvezménnyel olyan piacot teremt, amit az állampolgár ízlése, keresete szerint megvásárolhat. Az ellátások egész piramisát ehhez kell igazítani. - Tehát nem ott kezdődik a változás, hogy a polgármesteri hivatalban szépen beszélnek velem... - Újrarendezett jogaim alapján, érdekeim figyelembevételével jelentkezem hivatalban, kórházban, társadalombiztosítónál, iskolában. Most egy átmeneti helyzet van, amikor a régi metódus nem működik, az új pedig nem alakult még ki. El kell jutnunk oda, hogy egy tisztázott, az érdekek szintézisét megteremtő kapcsolatrendszer alakuljon ki. - Mi a törvénykezés menetrendje?Hiszen, hogy a korábbi példánál maradjunk, sokak szerint késik a szociális törvény megalkotása is...? - Annyi a tennivaló, hogy nehéz rangsorolni. A politikai intézményrendszer alapelemei kiépültek, talán rövidesen megszületik az ombucman törvény és akkor azt mondhatjuk, hogy a politikai struktúra alapelemei megvannak a tartalmas működéshez. Onnantól nehéz megmondani, az-e a fontos, hogy a szociális törvény legyen meg, a közoktatáshoz kell nyúlni, vagy a gazdaság alapvető problémáival kell foglalkozni... Számításaim szerint két-háromszáz olyan törvénykezési terület van, ami az elkövetkező években kell, hogy a törvényhozás asztalára kerüljön. Azt meghatározni, hogy az 50-60 emberi jogot kell-e előrevenni, vagy a gazdaság, a privatizáció működőképessége a fontosabb - ez már politikai feladat. A mi dolgunk a szakmai megalapozás. - Gyakorolhat-e nyomást önökre a politika, mondjuk olyan törvény életre hívásával, amit belátható időn belül változtatni, módosítani kell. - A politika mindig eredményfelelősséggel, teljesítmény elven dolgozik. Ö az igazi megrendelő. A hivatal azt készíti elő és úgy, ahogy számára a politika megszabja. Ez így működik a plurális demokráciákban. - Előadásában említette, hogy törvényeink jó része az Európai Közösség államaiban honos normáknak nem felel meg. - Nyilvánvaló, hogy a régi idők jogszabályai nem vehették figyelembe az európai joghoz illeszkedés követelményeit, a másik szinten viszont látens a probléma. Sokszor észre sem veszik, csak a konkrét esetben derül ki, hogy az általánosan megfogalmazott norma igazságtalanságot szül. Át kell világítanunk tehát ajogszabályokat, hogy felfedjük a kiáltó ellentmondásokat... - Mondjon néhány példát! - Az emberi szabadságjogok körében folyt parlamenti vita során merült fel, hogy nem lehet akárhogy egy katonát megfenyíteni. A szabálysértési magyar jogrend nincs szinkronban a Lajtán-túli megoldásokkal. Magyarországon van rendőrség és hivatali szabálysértési rendszer, számos nyugati országban viszont a* szabálysértés már speciális kicsi, bagatell bíróság elé tartozik. Intézményeinket is át kell alakítanunk. De maga az euro-jog is fejlődik, állandóan változik, követnünk kell azokat a rezdüléseket, amelyek Brüsszelben, vagy Strasbourgban történnek. - Felkészült-e a megváltozott hangsúlyokra a közigazgatás szakembergárdája. Működhet-e az állampolgári prioritás, a népfelség elve a gyakorlatban? - Egyik oldal sem készült fel. A hivatalnok hogyan tud felkészülni? A magas szakmai felkészültség, tudás szükséges, fontos, hogy érezze a stabilitást, a bizalmat, legyen politikasemleges, pártsemleges, állandó kiképzésben részesüljön. Nehéz ilyen köztisztviselői kart létrehozni. Különösen azért, mert a korábbi tanácsi közigazgatási gárda közel fele lecserélődött. Sokéves feladat ez, ahol döntő a megfelelő, tisztakezű, a munkát szolgálatnak tekintő emberek kiválasztása, kiképzése, olyan megbecsülése, amely értékké, vonzóvá teszi hivatalnoknak lenni egy életen át. - Milyen stádiumban van a közigazgatási bírságolás kiépítése? - A közigazgatási bírságolás perfektté tétele része az igazságszolgáltatás reformjának. Ma is speciális, a közigazgatáshoz értő bírói tanácsok döntenek ezekben az ügyekben, de teljes kifejlett közigazgatási bíráskodás többet jelenthet, mint mondjuk adott személy építési jogának törvényességi felülvizsgálata. Közigazgatási szerződések felülvizsgálatával, választójogi bíráskodással, egyebekkel, ahogyan nyugati országokban már működik. Ez az elkövetkező öt-hét év feladata lesz. - Ön pártsemleges? - Minisztériumi hivatalnok vagyok, egyébként kutató és tanár. Semmiféle politikai szervezethez már azért sem tartozom, mert akkor tud valaki elfogulatlanul kutatni, ha mindentől kellő távolságtartása van. - Mi a véleménye arról, hogy bizonyos posztokon és funkciókban alapvető követelmény lehetne: a pártfunkcióról, tagságról való lemondás? - Alapvetőnek érzem. A közigazgatásban és alkotmányjogban, alapvetően semleges államkoncepcióban kell gondolkodni, vagyis, hogy nem kell négy évente a teljes államapparátust lecserélni. Ez nagyon fontos érték. Ha tudunk nem odakozmálni, ide vagy oda, akkor joggal számíthatunk arra, hogy a változások hoznak cserélődést a politikai szférában, de a hivatalnok '94 után is úgy igazgat, azt csinálja, mint előtte. Nagyobb szüksége kell, hogy legyen a szisztéma működése alapján a politikai garnitúrának miránk, mint nekünk őrá, akkor a dolog a józan logika szerint is jó irányba mozdul. TAKÁCS ZSUZSA Heti jegyzet Az a helyzet... ... Imgv a: új vállalkozásokban dúl a takarékosság, legalábbis egy részükben. Ahol egyszemélyi tulajdonos van, ott pedig esetleg eddig nem tapasztalt skótságot regisztrálhat a megfigyelő - vagy munkatárs, mint szenvedő alany. Ahogy mondani szokás, némelyik két forintért elhajtana Pestre egy békát, súlyosabb esetekben netán retúr is! Dolgoztam olyan helyen, ahol a tulaj - egyébként rövid idő alatt milliókat szedett össze - olyan helyzetbe hozta a dolgozókat, ami a kiszolgáltatottság fokát tekintve már egyszerűen nevetséges volt. Tán ezért, az intézkedései ellenkezést váltottak ki és ellenkező hatást is. A szelídebb vadhajtások közé lehet sorolni, mikor az igazgató kényszeres rendszerességgel körbejárja a klozetokat a házban - égve felejtett villanyok leoltására specializálva magát. Kicsit meredekebb, amikor az új direktorfél éven keresztül napirenden tartja a fétfiklozetból eltűnt törülköző világrengető eseményét. Igaz, ez régebben volt, miként az a gyöngyszem is, amit íziben elregélek, illusztrálandó, hogy van még mit tanulni... A kólaivás - vörösbor nélkül - nagyon unalmas tud lenni, így gondoltam, telefonálok az étteremből. (Közbevetőleg még a Vendéglátóipari Vállalat idejében voltunk - van-e kocsmajáró magyar, kinek e név hallatán nem dobban meg szíve? Jó cég volt, egyszer jártam a központban, és míg végigmentem a folyosón, két kiszuperált párttitkárt, egy volt szakszervezeti bizalmit, meg egy jobb kort megért munkavédelmist láttam - ennyi elég is volt.) Szóval a telefon... a pincnök bólintott szinte igenlő és rejtélyes mosoly mellett intett, hogy kövessem a konyhába. Bent rámutatott a készülékre és közölte, hogy le van láncolva. így nem lehet telefonálni, őket hívni viszont igen. A cég így takarékoskodik, mosolygott a személyzet jeles tagja, és eltűnt a konyhagőzben. Közelebbről megvizslattam a telefont. Egy olyan apró kis lakattal, mint amilyennel régebben az emlékkönyveket csatolták össze hamvas leányzók, össze volt fogva a tárcsa és az ütköző... A kóla után még ez is! Képzelhető mennyire paff lettem. Lélegzet fönnakadt, s mikor leakadt, csak anynyit tudtam kinyögni: zseniális! Most így visszagondolva szintén csodálkozik az ember; ilyen zseniális koponyák miként tudták eltüntetni maguk alól a céget; a Vendéglátóipari Vállalat - dacára gyönyörű nevének -felszívódott. - steiner (