Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1992. NOVEMBER 8. Zátonyra futottunk... Bős-Nagymaros és a víz alatti régészet Az elmúlt napokban a legtöbb híradás Bős-Nagymarosról szólt. A szekszárdi múzeum két régésze, dr. Gaál Attila és dr. Szabó Gáza szó szerint a saját bőrén tapasztalhatta a Duna elterelésének hatásait. Hogyan befolyásolta munkájukat a nagy vihart kavaró szlovák döntés? Erről kérdeztük Szabó Gézát. - Mint mindenki, mi is feszülten figyeltük, elterelik-e a folyót. Már hetedik éve járunk a Dunára ebben a késő őszi időpontban, ismerjük a víz mozgását. Október huszadika körül a szinte menetrendszerűen beköszöntő esőzések után a vízszint 2-3 nap alatt hirtelen megemelkedik. Ebben az évben jól kifogtuk". Október 17-én, szombaton kezdtük a munkát, s ettől kezdve végig esett az eső. A vízszint azonban alig változott, sőt, a zuhogó eső ellenére csökkent. A hírek ekkor még arról szóltak, hogy az elterelés munkálatait nem kezdték meg. Számunkra azonban egyértelmű volt, ami később ki is derült, hogy bár a teljes elzárás ekkor még valóban nem történt meg, már javában hordták a köveket és a betontömböket a meder szűkítésére. - Hogy lehet víz alatti feltárást végezni ilyen alacsony vízszintnél? - Egymás között sokat tréfálkoztunk, hogy lassan kereket kell szerelni a hajóra, hogy dolgozni tudjunk. S bizony, hogy jó lett volna, mert az elzárás után, 27-én, kedden zátonyra futottunk. A római erőd keleti falán a hajó majdnem felborult. Úgy néztünk ki, mint amikor áprilisi tréfaként a legények a háztetőre rakják a szekeret. Végül egy uszályokat is mozgató vontatóhajó segített „vízreszállni" Ezen a napon a vízi rendőrök végigjártak mindenkit a Dunán, hogy legyen óvatos, mert az igen alacsony vízállás mellett a folyó 3 nap alatt még további 1 métert fog utolsó csepp a pohárban. Az ügyfelek egyébként nemcsak abban különböznek egymástól, hogy van, aki szó nélkül kibírja az esetenként hosszú várakozást, más viszont szétrobban a dühtől, hanem abban is eltérnek egymástól, ki mennyi pénzt tud betenni a takarékba. Szerencsére még sokan be tudnak tenni valamennyit - tíz-, húsz-vagy ötvenezer forintot - Jóval kisebb azoknak a száma, akik vagyonos emberek lettek vagy maradtak. De hogy vannak nagypénzűek, mutatja a betét nagysága: Szekszárdon eléri a négymilliárd forintot, ami mintegy 40 százaléka az egész Tolna megyei betétállománynak. Soha nem volt annyi betét, mint most, mondta az igazgató. Az év közepéig inkább az volt jellemző,'hogy kivették a pénzt, de az év második felében teljesen megfordult a helyzet. Az igazgató „elszámolt" az újságíróknak a cég nyereségéről. Pontról pontra levezette, mennyi megy el a 29 százalékos kamatból és a végén marad is, ha nem is az OTP-nek. Annyi marad, hogy tisztességesen tudják fizetni a dolgozókat. De három éven belül korszerűsíteni kellene az ügyintézésben használt gépeket, illetve egységesíteni, ezzel gyorsabbá válna a munka. Különösen azért fontos célkitűzés ez, mert az OTP-ben rengeteg munkát ad a hosszú lejáratú hitelek kezelése, például a házépítési kölcsönök nyilvántartása. Ezt a sziszifuszi munkát más bank nem végzi, mert nem nyereséges, csak a tennivalókat növeli. Hogy mégis talpon tudjon maradni az OTP Bank, tehát több legyen a nyeresége a mostaninál, keresik azokat a partnereket, akik konjunkturális termékekkel, például nyugati gyártmányú gépkocsik eladásával foglalkoznak. Kovács Béla megemlítette a mezőgazdaságot is, mint hosszú távon jó partnert, vagyis bíznak benne, hogy a mostani mélypontról fölemelkedik ez a létfontosságú ágazat és egy-egy szövetkezeti társulás, egyegy jó gazda ugyanúgy megtalálja számításait az OTP-nél, mint bármelyik más ügyfél. Egyáltalán: az OTP partner akar lenni ebben is, hiszen ki kell törni abból a lehetetlen passzivitásból, ami a bankok részéről megnyilvánul, a mezőgazdasági termelők jelenlegi pénztelensége miatt. Gazdálkodni kellene az ország pénzével - hangzott el a sajtótájékoztatónak amibe az is beletartozik, hogy tisztessi^P gesen és hozzáértéssel kellene vállalkozni. Most több olyan vállalkozó van Tolna megyében, akik hadilábon állnak a garanciával, nem működik a vállalkozásuk, nem valósult meg a kitűzött cél, amelyhez nagy kölcsönt kaptak, mert az illetők vagy nem használták föl a hitelt vagy időközben sokat markoltak és így nem tudták befejezni a munkát. Mindenesetre ezután nem adnak ötven-százmilliós kölcsönöket. A felső határ tízmillió forint lesz, indokolt esetben. Ez nem jelenti azt, hogy az OTP hatóságként akar működni, jegyezte meg az igazgató, hanem mindig partner akar lenni. Partnere például annak is, akinek hónapokon keresztül hiány van a betétszámláján, és még ő fenyegetőzik, hogy följelentik az OTP-t, mert megszűnt a betétszámla. Vagy például a csalással felérő vagyonértékelések esetében (kétmilliós értékről tízmilliókat mutattak ki) sem azt a következtetést vonják le ennél a pénzintézetnél, hogy az illetőkkel soha többé nem szabad szóbaállni, hanem azt, hogy okulnak majd és legközelebb korrekt partnerként jelennek meg. GEMENCI JÓZSEF Riasztottak bennünket Különös élményben volt része két-háromezer embernek nemrégiben Szekszárd központjában, közelebbről a Domus Áruház környékén lévő házak lakóinak. Szombaton is, vasárnap is órákon át vijjogott egy riasztóberendezés, valószínűleg egy ott parkoló gépkocsiban. Csak úgy süvített ez a néhány perc után már elviselhetetlen vészjelzés, áthasította a hatalmas teret, ahol sajnos még föl is erősödik minden lárma, például a kutyaugatás, az idétlen éjszakai ordítozás, a tavasztól őszig divatos kismotorberregtetés, repesztő hangszínben előadva. A riasztóberendezés vijjogása körülbelül óránként szűnt meg, néhány másodpercre, aztán újabb megpróbáltatásokat kellett elszenvednie legalább nyolc hatalmas ház, köztük két tízemeletes épület pihenésre vágyó lakóinak. De hogy teljes legyen ez a rémálomnak is képtelen dolog, hétfőn hajnalban ismét megszólalt a vijjogó, valamikor három és négy óra között. Nem sikerült kiderítenem, mitől, miért szólt a riasztó ilyen hosszú ideig, s egyáltalán: hol szólalt meg. De hogy garázdaság volt, büntetendő cselekmény, abban biztos vagyok és remélem, lesznek megszívlelendő következményei a tulajdonosra nézve. Mert ezt technikai hibának, sajnálatos véletlennek, bárhol bármikor bekövetkezhető esetnek mondani, tartani és elkönyvelni nem lehet. Ha olyan silány a készülék, hogy külső beavatkozás nélkül megszólal, tehát ha nem akarják feltörni a kocsit vagy bezúzni a kirakatot, de kicsit erősebben fúj a szél, s máris vijjog, ráadásul nem hajlandó befejezni, akkor azt ki kell kapcsolni, nem két óra vagy két nap múlva, hanem tíz perc után. Es persze kicserélni jobbra, olyanra, ami használható. Ami nem őrjít meg egy városrészt, még akkor sem, ha a tulajdonosa egyébként hanyag, felelőtlen és mindenki mást semmibevevő ember. Q j apadni. Talán mi voltunk az egyetlenek, akik kicsit örültek a hírnek. Már előre elképzeltük, hogy végre nemcsak a víz alatt láthatjuk az erőd falait. Ezen felbuzdulva repülést szerveztünk légi fotózásra, a búvárok felajánlották, hogy egy nappal tovább maradnak. Az időjárás azonban közbeszólt: a rendőrök előrejelzé^ megállta helyét, csakhogy a heves záj^H rok miatt a Duna nem apadt, han^F áradt 1 métert. - njt - ka Köznyelvi kifejezéssel élve: mindent kitálalt az OTP Banknál tartott sajtótájékoztatón Kovács Béla igazga-» tó. Őszintén elmondta, milyen sok volt ebben az évben az ideges ügyfél, időnként már botrányos jelenetek is lezajlottak a szekszárdi fióknál, például útszéli hangon minősítette az egyik dolgozót egy magáról megfeledkező „kedves" ügyfél. Ezt persze az sem indokolja, hogy az idén már háromszor módosítottak kamatot és rendkívül nagy volt a tolongás, átrakták az emberek a pénzeiket egyik hitelformából a másikba, természetesen abba, amelyik éppen jobb kamatot ígért. Az újságíró ehhez azt a megjegyzést fűzheti, hogy az idegesség, sőt, hogy az idegrendszer teljesen fölmondja a szolgálatot egy adott pillanatban, benne van a levegőben, a megélhetési gondok miatt. Tehát nem az OTP valamelyik ügyintézője tehet róla, nem a hosszú sorállás produkálja az útszéli hangot, az legfeljebb i Az OTP nem hatóság