Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-25 / 43. szám

8 SZEKSZÁRDI 1992. OKTÓBER 25. Jó volna, ha aktualitását veszítené összeállításunk, mire olvasóink kezébe kerül. Október 22-re Ígérték a hatpárti megállapodás értelmében az új médiaelnökök személyének megnevezését, amire lapzártánkig nem került sor. A gordiuszi csomót pedig ez a lépés vágta volna ketté, hiszen Göncz Árpád köztársasági elnök nyilatkozata alapján, az államelnök kétharmados elfogadás esetén felmentette volna a kormánypártok rohamainak ellenálló Hankiss Elemért a Magyar Televízió elnökét és Gombár Csabát, a Magyar Rádió elnökét A kérdések kénlése persze ezután is hátravan; új személyekkel, más szellemiséggel működő közszolgálaü médiákkal együtt v^jon megszületík-e és mikor a médiák működését szabályozó törvény? Összeállításunkban a helyi médiák képviselőit kérdeztük meg a régóta z^jló állóháborúról. Kis Pál István, a Szekszárdi Városi Televízió főszerkesztője: - Különös humora van a médiaháború kifejezésnek. A háborúkat ugyanis a harcoló felekről szokták elnevezni. A céllövő versenyek kapnak inkább a célról nevet, mint például futócél-, futóvad-, agyaggalamblövés. EzZel aztán ki is merült a téma humoros volta, még akkor is, ha sorolhatnám a tragikomikus elemeket. Tudomásom szerint nem mondok senkinek újat, ha a médiaháborút politikai kérdésként értelmezem. Márpedig, ha politikai kérdés, akkor látok benne üdvös elemeket is. A távolabbi múltra visszatekintve nem emlékszem, hogy valaha is tájékoztatták volna a nyilvánosságot arról, ki és miért lett rádió- vagy tévéelnök, vagy az esetleges személycserék miért váltak szükségessé. Középszinten is legfeljebb szakmai pletykák keringtek arról, hogy egy-egy ismerős arc vagy hang miért tűnt el a képernyőről, netán az éterből. De nem menjünk nagyon messzire. Mester Ákos „Hírháttere" különösebb indulatok nélkül radíroztatott le alig egy éve a képernyőről. - Hogy kinek miért lett fontos, hogy dobbal fogjon verebet, ki tudja? Ám mint verébnek a dobszó bármily riasztó - akár még hasznos is lehet. Kivéve, ha ő akarja verni a dobot, mint Pálfy G. a Hankisst, mert ez utóbbiról - mint kiderült - nem „kétfenekű". Ez például az egyik tragikomikus elem. - Van-e kiút? Innen már csak kiút van. Lehet, hogy a határtábla a médiatörvény lesz. Ha közelebb visz ahhoz, hogy a demokrácia és a sajtó kölcsönösen megtanulja kezelni egymást, akkor mindenképp, de addig még sok víz folyik majd Bős-Nagymarostól lefelé a Dunán. Békés Sándor, a Magyar Televízió Pécsi Stúdiójának vezetője: - Vannak történések, és vannak reagálások. Ami a történéseket illeti, azokat teljesen normálisnak tartom. A reagálásokat már kevésbé. - Miről is van szó? A kormány befolyást akar a médiák fölött. Az ellenzék ugyanezt akarja. A médiaelnökök ellenállnak. Ezek teljesen normális törekvések. Egyes újságírók és egyes műhelyek elkötelezték magukat egy-egy irányzat, párt mellett. Ez is egy történés és ez is normális dolog. A kormány személyi változtatásokat akar. Érthetőnek tartom! A köztársasági elnök nem írja alá. Ezt is normálisnak tartom! Jogosítványai között szerepel, hogy azt ír alá, amit jónak lát. Az elnök felment embereket. A világon mindenütt joga a médiaelnököknek a felmentés és a kinevezés. Ez is abszolút elfogadható dolog. - Viszont a reagálásokra térve, az ember néha szégyenli, hogy a sajtónál dolgozik. Nem szakmai állásfoglalásokról hallunk, hanem minősíthetetlen stílusú, egyéni véleményeket, pártokhoz, irányzatokhoz elkötelezett vádaskodásokat. Egyházi személyiségek állást foglalnak sajtóügyben, minősítik a médiaelnök munkáját, idézőjelbe mondva megidézik, meghallgatják - ez nem természetes dolog. - Tüntetések! Rendkívül zajos és jelszavaikban eltúlzott tüntetéseket láthattunk. Ez nem normális dolog. Szerintük a médiaelnökök veszélyeztetik a demokráciát. Sőt, odáig jutottunk, hogy a köztársasági elnök leváltását követelik. Nem normális dolog? Éhségsztrájkok sajtóügyben? Ki tartja ezt normálisnak? - Ezeknek a viszonyoknak legnagyobb vesztese maga a sajtó, mert saját hitelünket, az embereknek azt a vágyát pusztítjuk el, hogy legyen valami, amire föl lehet nézni, legyen valami, ahol a gondjaikat meg lehet beszélni, viszontlátni, ahol az emberekről van szó. - A Magyar Televízió dolgozója vagyok, sokáig büszke is voltam erre, de újabban bárkivel beszélek, nem a műsorról van szó, hanem azt kérdezik, mi van a televízióban. Nincs műsorvita, minden közegben csak a tévé belső élete, a szervezeti mivoltja, a hangulati rész a számottevő, nem pedig a tevékenység lényege. Kamarás Györgyné, a Tolnai Népújság főszerkesztője: - Sem Hankisst, sem a vele szemben állókat nem tudom elítélni, mert az alapvető hibát ott látom, hogy a médiák tulajdonosi viszonyai nem tisztázottak. Nem lehet tudni, hogy ki a gazda. Ezért fordulhat elő, hogy durva módszerekkel háborúzhatnak, hisz mindegyikük - a vezető és a beosztott egyaránt - kihasználja az alapvető réseket. Mivel nem tisztázott a gazda, így az sem, hogy a televízió vezetőjének milyenjogosítványai lehetnek. De a belső hierarchikus viszonyok sem tisztázottak. - Látványos csatározás, ami Hankiss, Chrudinák, illetve Pálfy között zajlik, de valahol nem ez a lényeg. A politikának, vagyis a parlamentnek kellene végre eldöntenie, hogy milyen médiák működjenek, és azoknak kik a gazdái. - Mint főszerkesztő ezt a s^ját bőrén hogy tapasztalja? - Nálunk nagyon keményen tisztázott, hogy ki a gazda. Az Axel-Springer Magyarország. Ök meghatározták, hogy egy eladható lapot kell készítenünk. Ez az alapvető mérce. Biztosítja, hogy politikai pártoktól, irányzatoktól független lehet a lapunk. Tehát tisztázottak azok az alapkritériumok amelyek biztosítják az ideális munkavégzést. Egyértelmű a tulajdonos, aki kinevezi a főszerkesztőt, az irodavezetőt és csak annyit vár, hogy eladható újságot produkáljunk. Ettől kezdve két felelős ember van, akinek felelőssége, feladata a jó újság készítése. Ha olyan újságot csinálnak, amit megvesz a megye lakossága, akkor nincs gond, ha az újság nem kell az olvasóknak, akkor a gazda joga, hogy a két felelős embert leváltsa. Ilyen egyeszerű az egész. - Országos szinten - visszatérve a magyar televízióhoz - ezek -szerint az alapvető gond, hogy nincs gazda? - Úgy gondolom, igen. Ha a televízió független a pártoktól, akkor nekimehet bárkinek - természetesen csak a konkrét tények alapján - és megírhatja, illetve megjelenítheti a gondot. Hogy a televíziónál ez az áldatlan állapot kialakult, az irányítás tisztázatlanságából is adódik. Őszintén megmondom, nem szeretnék egy ilyen médiánál dolgozni. Ahol a munka alapvető feltétele nem biztosított. Nem tudom, hogy a magyar televízió-néző meddig tűri, hogy a képernyőn a médiák saját belső ügyeiről folyik a látványos pengeváltás? Ez árt a műsornak, árt a médiának, a nézőnek, mindenkinek. Ebből a zsákutcából pedig egyetlen kiút van, mindenféle politikától mentes, a tényeket tiszteletben tartó, a realitást biztosító, korrekt televíziót csinálni. - És akkor ki lesz a gazda? - A közel tízmillió tévénéző. Ordas Iván író: Tömörítve a lényeget: a médiaháború a körül zajlik, hogy a megtévesztően kedves modora mellett rendkívül gerincességgel és karakánsággal is jellemezhető köztársasági elnök nem hajlandó leváltani a kormány kérésére a rádió és tévé éléről azokat a vezetőket, akiket korábban ugyanazon kormány javáslatára nevezett ki. A kormány ezért neheztelt és neheztel az újságírókra is, akik bár elismerik gondjait, érdemeit, nem hajlandók körülhozsannázni hibáit. Bezzeg kiszolgálták a múlt rendszert! Mást nem lehetvén kiszolgálni, csakugyan ezt tették. Volt aki ízléstelenül és talpnyalóan, még Brezsnyev temetését is megkönnyezte a tv-ben. Volt aki az olvasókkal összhangban, velük együtt sajátítva el a sorok köz;^^ olvasás-írás művészetét. Egyébként volt bírálat i^^ Gondoljunk Bertha Bulcsú kesudió-vitájára, Mezei András Naxol- és egyéb cikkeire, az ÉS Katona Éva szerkesztette utolsó oldalának riportjaira. A kiszolgálást egyébként se jó feszegetni. Az egykor halálra, majd életfogytiglanra ítélt Göncz Árpádra ez aligha fogható rá. De hány mai potentát van, aki akkor kapott Munkaérdemrend aranyat, József Attila-díjat? A parlamentben ma hány egykori KISZ-vezető ül és hányan milyen eredménnyel végezték el az MSZMP esti egyetemét...? A médiaháború kitűnően alkalmas arra, hogy a közfigyelmet elterelje a valóban fontos gondokról, mondjuk a népszaporodás katasztrofális helyzetéről. A képvi-. selők elegáns könnyedséggel megszavazták a saját fejenkénti és havi kb. 11 ezer forintos fizetésemelésüket. Ugyanilyen elegánsan tudomásul veszik, hogy a honvédség költségvetése legfeljebb csak a jelenlegi alacsony szinten tartáshoz elég. A kettős áfáról és a mindennapi megélhetés gondjairól nem is beszélve. Az állampolgárokat majd csak akkor aggasztja, hogy ki áll a médiák élén, ha más gondjuk nem lesz. Egyelőre van. *