Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-25 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 1992. OKTÓBER 25. VASÁRNAP Politikus, a népszerűségi lista élén „Van egy kedves szekszárdi barátom. Úgy hívják, Mészöly Miklós. Sokat mesélt nekem Szekszárdról, talán ezért is jöttem nagyon szívesen ide, és a mai este arról győzött meg, hogy máskor is el kell jönnöm." Mindezeket Fodor Gábor fídeszes országgyűlési képviselő mondta múlt pénteki találkozásunkkor. Fodor Gábor 1962-ben született Gyöngyösön, ott járt általános és középiskolába. Áz ELTE jogi karát 1987-ben végezte el, a doktori diploma után fél év katonáskodás következett, majd tanítani kezdett a jogászkollégiumban, később az egyetemen, ahol ma is jogfilozófiát, etikát tanít. A Fidesz alapító tagja, 1990-től országgyűlési képviselő. Az embeijogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke. - Pedagógusfórumon vettél részt. Ebből adódik a kérdés, emlékszel még első tanítódra? - Friss élményről tudok mesélni. Legutóbb Hatvanban vettem részt egy hasonló fórumon. Odajött hozzám az első tanító nénim, aki még Gyöngyösön tanított, de azóta Hatvanba került. Mindketten könnyez^fck. azt mondta, emlékszik rám, ^rert problémás gyerek voltam. Mindig külön feladatot kellett adni nekem, mert a kötelező anyagot túl gyorsan tanultam meg, és ha nem adott más feladatot, akkor rendetlenkedtem. Azt mondja, félreültetett egy hátsó padba - egyébként erre én már nem is emlékeztem - és külön feladatot, vagy olvasnivalót adott, hogy lekössön. Ez nagyon kedves élmény, emlék. - Miért, van negatív élményed is? - Igen. Vallásos nevelést kaptam. Természetes volt, hogy hittanra jártam. Az egyik osztályfőnököm egyszer azt mondta, álljanak föl, akik hittanosok. Nyolcan jártunk az osztályból, négyen fel is álltunk. Tulajdonképpen nem történt semmi. Az osztályfőnök nem szidott, nem volt példabeszéd, csak éppen tíz másodjjercig állnunk kellett az osztály előtt. ^Mitikusként most arra törekszem, Tíogy ez fordítva ne ismétlődhessen meg. Nehogy a hittant nem tanulóknak kelljen egyszer felállniuk. - Az oktatási törvény elég régen készülget. Ugyanakkor szakmai körökben elteijedt nézet, hogy az 1985-ös demokratikusabb szellemű, jobb volt, mint amiről, aminek tervezetéről jelenleg hallani lehet... - így igaz. Az egy jó törvény volt. Más kérdés, hogy a rendszerváltás még korszerűbb oktatási törvény megalkotását igényli. Sajnos a megszámlálhatatlan módosító indítvány között lassan elvész a gyerek. Megmondani sem tudnám, hogy mi lesz a törvény szövege, de a szellemiségére se mernék voksolni. Csurka István nyári cikkében leírta, hogy milyen fontosnak tartja ő is az oktatási törvény mielőbbi megszületését. Szerinte a nemzeti érdeket-érdekeket kellene közvetítenie a törvénynek és ezeket az érdekeket a kormánynak, pontosabban Csurka Istvánnak kell megfogalmaznia. Tehát egyfajta centralista irányítás felé szeretné az oktatást elvinni. Ezzel szemben mi olyan oktatási törvényt szeretnénk, ami találkozik az ország teljes lakosságának igényével, többfajta értéket képvisel. - Mire gondol? - Hangsúlyozott tartalmi kérdésekre. Az idegennyelv-oktatástól és a környezetvédelemtől a számítástechnikán át az egészségügyig. A mi koncepciónk még csak keret jellegű. Pozitív programot szeretnénk állítani a kormánykoalíció tétova elképzeléseivel szemben. - Az új parlamentben minden párt azt hirdette, hogy lebontva a korábbi pártállami tanügyi irányítás kereteit, új, demokratikus oktatási rendszert alakít ki. Ehhez képest mi az új a Fidesz programjában? - A negyedik kongresszusunkon leszögeztük, hogy az oktatási intézmények irányítása a társadalom joga. Úgy látjuk, hogy csak a társadalmi nyilvánosság erejével mentesíthető a közoktatás az újabb voluntarista ideológiák vezérelte reformoktól, vagy éppen attól, hogy a bürokratikus döntéshozatal gépezete elmulassza a legfontosabb lépések megtételét. - Kemény vádak ezek... - Keményen kell fogalmazni, ha egyértelműen akarunk szólni. A politika fogalmán mi nem a hatalmi harcot, hanem a közös ügyek demokratikus intézését értjük. Az oktatásügyre vetítve pedig nem halasztható a szembenézés a legégetőbb gonddal, a piacon nem értékesíthető szakmákra való képzéssel, ami magyarán a munkanélküli-képzést jelenti. Már most tudjuk, hogy a végző fiatalok egy jelentős része eleve munkanélküliként indul az életbe. Ez pedig központi válságkezelő programot igényel. - Elkerülhetetlen kérdés az egyházak szerepe az oktatásban... - Magyarországon a két világháború között az általános iskolák nyolcvan százaléka egyházi kézben volt. Mégsem tartanám szerencsés dolognak, ha ezeket az iskolákat most mind visszaadnánk az egyházaknak. Arról ne beszéljünk, hogy az egykori kéttantermes iskola mára huszonöt-harminc tantermessé nőtt. Arról se, hogy az egyházaknak nincs megfelelő felkészült pedagógusgárdája, csak arról, hogy a világnézeti hovatartozás ne fenyegesse az egyéneket. A szülőt se, a pedagógust se. A közoktatásban a legnagyobb értéket nem az épületek, a vagyon és más hasonlók jelentik, hanem a pedagógusok szaktudása, munkakedve, felelősségérzete. Ezért kell mindezeket' előtérbe helyező új oktatáspolitikát, ha úgy tetszik pedagóguspolitikát kidolgoznunk. - Ezek után hadd kérdezzem meg: hogy vagy, hogy érzed magad? - Most ebben a pillanatban egy kicsit fáradt vagyok, túlságosan összejöttek a feladatok. Az abortusztörvénytől a kisebbségin keresztül az oktatási törvényig mindennel kellene, kell foglalkoznom, másrészt nem örülök annak, hogy nincs valami jó hangulat a politikában sem. Az elmúlt hónapokban volt egy kis remény, hogy tudunk egymásra figyelni, egymást segíteni az ország egész lakossága érdekében, de most megint a konfrontáció került előtérbe. A politikailag más véleményt nyilvánítókban hajlamosak vagyunk ellenséget látni, ezt pedig nem szeretem. - Jelenleg - a közvéleménykutatók szerint - te vagy az ország legnépszerűbb embere... - Nehéz dolog ez. Természetesen örülök neki, de egy pillanatig sem szabad, hogy ez megtévesszen engem. Nem szabad elhinnem, hogy több, hogy jobb ember vagyok, továbbra is arra kell törekednem, hogy megpróbáljak hiteles lenni és olyan képet mutatni ami egy őszinte embert jelenít meg. Mert, hidd el, az vagyok. A politikai csatározások közben j is mindig sikerült az őszinte, saját véleményemet elmondanom, nem pedig szerepet játszani. Talán ezt érzik az emberek és ezért kerültem a népszerűségi lista első helyére. - Mivel jár ez a népszerűség? - Sokan hívnak telefonon, megszólítanak az utcán, a metrón, a villamoson odajönnek, van aki azt mondja, szeretne csak megérinteni. - Szerelmes levelet is kapsz? - Óh persze, sokat. De ebben én semmi problémát nem látok. - És a feleséged? - Ő sem. Természetesnek tartja, sőt ő számolja, hogy hány ilyen levél jön. Ő is tudja, hogy ez természetes, normális dolog. Egyébként művészettörténész, de jogot végzett. Tiszteletben tartja a hölgyek levélírási jogát. - Nem mindig voltál kedvenc, főleg nem a hatalom kedvence. Amikor benneteket egy-egy tüntetésen a rendörök gumibottal igyekeztek jobb belátásra bírni, a KISZ KB első titkára Hámori Csaba volt. Most képviselőtársad, a parlamentben időnként közös álláspontra kell helyezkednetek. Milyen a viszonyotok? - Tudom, hogy annak idején ő is rábólintott az üldöztetésünkre, a megveretésünkre. Mi most sem dolgozunk együtt. Tiszteletben tartom, hogy ő is képviselő, de hát a parlamentben mások is vannak, akikkel semmilyen eszmei közösséget nem tudok vállalni. - Köszöntök egymásnak? - Bólintunk. Végül is én minden képviselőtársammal szemben tiszteletet tanúsítok, mert képviselő. A magyar nép választotta meg, hogy képviselje érdekeit az ország legfőbb szervében. Ezért az én szememben kijár a tisztelet. Nincs olyan képviselő, akinek ne köszönnék az Országházban. - Szintén képviselőtársad volt, aki kijelentette: „a fehér ember nem felejt..." - Lehet, hogy ő így gondolta, de én nem vagyok haragtartó ember. Előttem a bűnöket jóvá lehet tenni, és én akkor elfelejtem a múltat. Más kérdés, hogy ezektől az uraktól sok energiát, törekvést erre az igyekezetre nem tapasztaltam. « t