Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-18 / 42. szám

1992. OKTÓBER 18. , SZEKSZÁRDI IASARNAP 7 Patthelyzet utáni lépés Vevő kerestetik a Stuttgart-udvarra Alig kezdték el az építkezést, már ki is nőtt a földből egy „a környéken nincs páija" szép épület. Szö­kőkút, patakocska is csobog az udvarán, a városnak dísze lehetne, de kapuján lakat, a betolakodóktól őr vigyázza. Mi lesz a sorsa a Stuttgart-udvarnak, hiszen a régen megtörtént műszaki átadást követően is üresen áll, mert valami módon kötődik a botránykővé vált Hepta Kft-hez? - kérdeztem a tulajdonos képviselőjét, a Stuttgart Kft. ügyvezetőjét, Ranga Ferencet. Miközben ismerkedem az 1600 négyzetmé­ter alapterületű, 22 szobás szálloda, söröző, éj­szakai bár, játékterem, autószalon, bankfiók és számos üzlethelyiség befogadására tervezett komplexummal, megtudom, hogy Ranga úr az építési telket annak idején mint magánszemély vásárolta, s az építkezéshez is ilyen minőség­ben fogott. Az impozáns terv megvalósítására később jött létre a Stuttgart Kft. Mivel mintegy 140 millió forintos beruházásról van szó, szerették I olna idejében látni a végét, hogy tudniillik a |sz épületre lesz majd vevő. Akadt is jelent­ező, a számos vállalkozásban érdekelt Hepta­csoport tett ajánlatot, ezt követően pedig annak rendje s módja szerint adásvételi szerződés köttetett. Az országos sajtóból már ismert csőd következtében azonban a Hepta nem teljesítet­te fizetési kötelezettségét, ennek hiányában a Stuttgart Kft. sem tudott fizetni a generálkivite­lező Timpanon Kft-nek és az építkezést jelentős hitellel finanszírozó OTP-nek. Bár nyár elejére el­készült az épület, és júniusban megtörtént a műszaki átadás is, az értékesítés szóba sem jö­hetett. A patthelyzet kulcsát egy ideig nem ta­lálták, az épület kulcsait viszont a Timpanon őrizte: a tartozás fejében magánál tartotta. A Hepta a szó szoros értelmében elérhetetlen volt, a Stuttgart Kft.-t viszont kötötte az adás­vételi szerződés. Több hónap telt el, míg az érdekelt felek egymásra és megoldásra találtak. A Hepta le­mondott tulajdonjogáról, a Stuttgart számára lehetővé vált az értékesítés. Az épület eladása után elsőként a Timpanon Kft.-t és az OTP-t megillető részt fizetik majd ki, az ezen fölül esetleg maradó összeg sorsa a Stuttgart és a Hepta közötti újabb tárgyalási fordulón dől majd el. A vételár meghatározásában és a tranzakció megfontoltabb vagy sietősebb lebonyolításá­ban nyilvánvalóan nem esnek egybe az érde­kek, ezért az értékesítési terv elkészítésével, a megvalósítással egy kívülálló szervezetet, a Phenem Kft.-t bízták meg. Optimális esetben - s ez Ranga úr szerint nem reménytelen - a Stuttgart-udvart egyben is el lehet adni, ha pe­dig ez nem sikerülne, akkor célszerű lenne el­sőként a szálloda és vendéglátóipari egységre vevőt találni. Olyan vevőt, amelyik hírnevével meg­adná a gyönyörű épület rangját, s a városnak is hasznára válna. - ri ­Hová álltak a belgák? Zöldmezős beruházás Szekszárdon A belga Van de Velde női fehér­neműgyártó cég vegyes tulajdonú ^•t.-t alakított szekszárdi partnerével, ^nz errefelé sajnos még ritkaságszám­ba menő 35 millió forintos „zöldme­zős" beruházás novemberben kezdő­dik, de a gépek már megérkeztek, és bérelt üzemcsarnokban, néhány na­pon belül kezdődik a varrónők beta­nítása. Az előzményekről és a tervek­ről dr. Kalmár Józsefet, a kft. magyar képviselőjét kérdeztük. Belgium egyik legnagyobb női fe­hérneműgyára a Van de Velde, amely többek között Prima Donna és Marié Jo néven hozza forgalomba magas igényeket kielégítő termékeit. (Összehasonlításképpen: árai kétszer, két és félszer magasabbak a Triumphénál). Gyárai és képviseletei vannak Európa több országában. Ma­gyarországon több városban is tájéko­zódtak, s közel egyéves „válogatás" után a nyugati bérmunkában már év­tizedes gyakorlatot szerzett Szekszár­di Szabó Szövetkezet és a szekszárdi önkormányzatban találtak megfelelő partnerre. Az önkormányzat a kft. rendelke­zésére ingyen bocsátja az építési tel­ket azzal a feltétellel, hogy három éven belül az üzem létszámát leg­alább 140 főre kell emelni. Opciós megállapodás született egy további telekre is, mely az üzem bővítését a későbbiek során 400-450 főre teszi lehetővé. Az üzem jelentős segítséget jelenthet a szekszárdi, közel 11 száza­lékos munkanélküliség mérséklésé­ben. Az előzetes megállapodások sze­rint az induló létszámot a Szabó Szö­vetkezet egyik 40 fős varrodája adja. A már beérkezett gépeken a Bel­giumban betanult varrónők kezdik meg néhány napon belül kollégáik oktatását. Az üzem felépültéig - a novemberben induló beruházásnak két-három hónapon belül el kell ké­szülnie - a kft. a szövetkezettől bérelt csarnokban foglalkoztatja az asszo­nyokat. A termékek számára egyelőre a belga fél biztosít piacot, magyaror­szági fizetőképes kereslettel kb. öt év eltelte után számolnak. - ri ­Heti jegyzet Az a helyzet... ... hogy olcsó a könyv. A két legnagyobb könyvesbolt­ban végkiárusítás van. Már korábban utaltak jelek arra, hogy nem működik az egész. Az elszaporodott kiadók nem adtak az országos hálózattal bíró könyvterjesztőnek, mert az nem tudott fizetni. Kazettákkal, lemezekkel ugyanez volt a helyzet. így aztán, ha az ember olvasott egy új könyvről kritikát és meg akarta venni, akkor ez ál­talában nem sikerült. Volt viszont más, például az egyik fő kisgazda a másik kisgazdáról írott opusza kettőszáz­nyolcvanért. Ebből bespájzoltak száz darabot, három el is fogyott belőle - gyanítható, hogy miként jutottak a csőd közelébe. Amikor a rendszerváltás közeli időkben burjánzott az aluljáró-irodalom és hozzájuthattunk rég ismert-tudott, de eddig tiltott müvekhez, a soha nem látott virágzás nagy választású jövőt sejtetett. Igaz, ezek a kötetek néha hevenyészett fordításokról árulkodtak - leghírhedtebben a kritikátlan Gulag volt ilyen. Maga a puhafedeles kivi­tel még hagyján, de a ragasztott példányok egyszer olvas­hatónak minősültek, ugyanis hullottak a lapok belőlük, mint ősszel a levél. Az aluljárókat kitakarították, a könyvesboltok egy ré­sze bezárt, másutt ötven- és kilencvenszázalékos leárazá­sú kiárusítás, maradtak az utcai standok. Itt a vezérfo­nal az érzelmes irodalom, jobb híján nevezzük így. Ezek­hez a kötetekhez - Tiffany-sorozat és hasonlók ­Courths-Mahler úriasszony és giccskirájynő érzelmes, naiv, képtelen happy enddel záruló kötetei klasszikusnak mondhatók. Ez virágzik, ami nem baj, van rá kereslet. A baj az, hogy mást szinte csak elvétve látni. Vannak még a való­ban színvonalas kivitelű, ám hihetetlen áru lexikonok, képes könyvek... A könyvesboltok, miután kisöpörték őket, nyilván átalakulnak, jobb esetben könyvesbolttá, netán gyorsmo­soda, vagy kutyatápszer-macskaeledel árudává - „szőre fényes, szemei tiszták". Nemrégiben az egyik bőit - antikvárium is - új helyre költözött; egy játékterem helyére. Van aki ebből kedvező folyamat kezdetét véli kiolvasni. Én már csak olvasható könyvet betűznék. _ steiner -

Next

/
Thumbnails
Contents