Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

, SZEKSZÁRDI 8 VASARNAP 1992. OKTÓBER 11. Életmesék a szociális otthonban „Az albigensek szerint - Sinkó Ervin jegyzeteiben olvasom - ölni azért bűn, mert a lélek Isten, a test az ördög teremtménye, és a léleknek idő kell, hogy jóvá válhasson a testbe zárva. Ehhez pedig öregkort kell megérni. - A modem ember nem tud az öregségnek ehhez hasonló grandiózus értelmet adni." Illyés Gyula maga is megtapasztalta, vigasztalhatatlan öniróniával vetette papírra az elmúlás útjelzőit. Kháron ladikjára mindanynvian felszállunk egyszer. - Talált munkát az uram, négy szakmája volt, de nemcsak a papírjait nézték. Finom lelkületű ember volt. A 12 apostol oltárképet restaurálta, ezért kapott egy Chevrolettet és egy lakást. Én konyhán dolgoztam, nem volt nehéz, mert porokból előre készített ételekből főztünk - szinte hadarva veszi sorra az epizódokat, amelyek talán hosszú órák, vagy napok után állnának öszsze egy teljes életté. - Odaát minden évben van földrengés, amikor a Farkas Berci űrhajós felrepült, akkor kettészakadt Új-Zéland. A mi házunk romba dőlt, az uramat koponyatöréssel Ausztráliába szállították, engem kettős állampolgárként haza, Magyarországra. Azóta sem találkoztunk, nem tudom, mi lehet vele... Mária néni meggyőződése, hogy Magyarországról siettették az ő hazatérését, mert 35 ezer dollár biztosítási összeget kapott. Ö a dollárokat szabályosan beváltotta, vagy inkább beszolgáltatta Budapesten a Dorottya utcában és 2000 Ft életjáradékot kapott. Senkije sincsen. Édesapja Szekszárd kisbírója volt még Horthy idején, 13 testvéréből hat fiú megjárta a frontot és életben ért haza. Mária néni egy szál magában van, egyetlen rokona a tolnai esperes, Lendvai István. * Az előítélet és az álszemérem ma is él. Sanda szemmel néznek arra az ismerősök, aki idős hozzátartozóját, magatehetetlen szülőjét szociális otthonba „adja". Maga a kifejezés sem helytálló, hisz a jog szellemében időskorúak szociális otthonában csak saját szántából, akaratából helyezhetnek el bárkit. Ilyen elven bent tartani sem lehet erőszakkal senkit, ezért mindenkinek három hónap türelmi időt adnak induláskor: meg tud-e szokni az új körülmények között? Előfordulhat ugyanis, hogy az idős ember eladja lakását, vagy hivatalosan megszüntetik főbérlői jogát és ha meggondolja magát, nincs hova visszamennie. Földönfutóvá válik. Nos, a hivatal megértő volt ez ügyEddig több mint 38 millió forint az idősek otthonáért ben és csak miután az idős emberek hozzászoktak és másodszor is nyilatkoztak szándékukról, törölték őket a bérlakásra jogosultak közül. A beilleszkedés persze nem ment mindenkinek egyformán - mondja Bálint Gyöngyi, a szociális központ igazgatója. Az itt lakók közül akadt, aki az első napok után visszamondta volna igényét, de meggyőzték, hazamehet bármikor. Egy hónap otthon^ lét után bizonyosodott meg a néni fl arról, hogy az intézetet választja. Ma már „főnyeremény mindenkinek", ennyit hajlandó csak mondani és kéri, a neve se szerepeljen. Szekszárdon ez év augusztus 24. óta fogadja lakóit az időskorúak szociális otthona, jóllehet a hivatalos ceremóniára az elmúlt héten került sor. A bent lakó 56 idős ember csak az utóbbi időben feléjük forduló érdeklődés egyik megnyilvánulásaként értékelte az ünneplést, ami feltehetően hosszú hetekre, az unalmas téli napokra ad majd beszédtémát. Igaz, eddig a beköltözés, a beilleszkedés kötötte le a figyelmüket: új életritmus, új szabályok, új társak. - Folyamatosan vettük fel a gondozottakat, hat-hét személyt helyeztünk el egyszerre, hogy legyen időnk velük foglalkozni, megismerni őket. Bár, az előgondozás során már találkoztunk a jelentkezőkkel és dr. Sudár Gézáné mentálhigiénés csoportvezetővel minden érdeklődőt már június^ ban végiglátogattunk. Nyolcvanan jelentkeztek, sokan előre megkeresték szágba. Mosonmagyaróvárnál offenzívába kerültünk, szétlőtték, bombázták a negyven vagont, menekült, ki merre látott. A féljem megsebesült és kórházba vitték, én elmenekültem. Aztán háború után végigjártam a táborokat, kutattam az újságokban, de nem találtam meg. A második férjét végül a keresés során, kalandos úton ismerte meg és 1951-ben, az angol királyné koronázásakor utaztak a távoli idegenbe. A legidősebb otthonlakó, Bényi Istvánné (jobbról) ma is szívesen énekel - A világ végéről jöttem az otthonba - jelenti ki jelentőségteljesen Mária néni. Nem kételkedhetem szavaiban, elmélázni is csak másodpercekre van időm. A régimódi hajfonat, hagyományos kis konty harmonikusan illeszkedik a madárcsontú aszszony finom vonásaihoz. Élénk csíkos kötött ruhájában és műszőrme mamuszában is teljességgel hihető: életében többször egyensúlyozott a pokol tornácán. Árad belőle a szó. Lázár Istvánné született Löffner Mária Új-Zélandból 29 év után települt haza és megváltás számára a szociális otthon. Könyvet írt az életéről, de nem adták ki sehol. Egyszer a pécsi stúdióba hívták meg, ott mesélhetett. - Művészember volt az első uram, Erdélyből származott és a Nemzeti Színházban is játszott. Bodzsár Sándornak hívták és amikor kitették a színházból, ismerkedtünk össze. A nagynéném, akinek Budán volt fűszerüzlete, összepasszolt bennünket, 42-ben esküdtünk. Az uram 51 éves volt, én húsz múltam, de biztatott a nagynéném, az idősnek több esze van, igazi úriember... Úgy is volt. A német megszállás alatt nem akadt más munkája, segített a hadigyárat Csepelen leszerelni, ezért nekünk is ki kellett volna mennünk Németor¥ c Lázár Istvánné Új-Zélandról érkezett haza