Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

1992. OKTÓBER 11. 617 , SZEKSZÁRDI fASARNAP álmodik, amit talán visszaperelhet. Akkor rögtön kimegy innen. Fogalma sincs hova, de a szabad élet mégiscsak más... Ő a kivétel. Bese Józsefné Éva néni véleményét tekintve a többséghez tartozik: igazi otthont talált. Hiába van saját háza, a szomszéd fazekas elüldözte onnan. Fekete cserepet készített, „lemérgezett bennünket", mondja. A férje meghalt, ő pedig súlyos allergiával került ide. A Kálváriára néz a takaros kis szoba - Sudár főorvos tanácsára az ablakhoz közeli ágyat választotta. Szekszárdon lakik, ott a szép háza, de soha nem megy vissza. - Nem vágyik haza? - Végleges a döntés, nem maradhatok a házban, a krónikus gégegyulladásom rögtön előjön. Itt két hét alatt elmúlott - törölgeti szemét az életerős, máskor vidám tekintetű aszszony, miközben a lelkiismeretlen fazekasról beszél. Hiába kérték, tiltották, a szomszédban égette a feketekerámiákat. Az tette tönkre. Féltve őrzött ereklyét mutat, megígérjük, hogy segítünk eljuttatni - a tulajdonosához. A Gömbös-tanyából került hozzá, senki nem akarta megvenni az elhanyagolt területet, de Éva néninek megtetszett a hely és Pesten kereste meg a tulajdonost. Tudta mindenki, hogy melyik családé volt a tanya, meg is mondta az akkori tanácselnök: „Éva néni, építsenek benne bármit, de kívülről semmi ne látsszék, még egy kéményt se húzzanak rá." - Úgy is volt - mosolyog és hajszorító pántján igazít. - Szépen berendezkedtünk. A padláson talált az uram régi képeket egy dobozban, azt mondta, elteszem, ki tudja, valaki még örülni fog neki! Ott őriztük a szekrény tetején. Amikor kiderült, hogy a Gömbös család és Gömbös Sarolta volt férjének, Király Bélának fényképei, lágerfelvételek rejtőznek a kopott kekszesdobozban, megpróbálta a neves politikust elérni. De a parlamentbe a kormányőr nem engedte be. Azóta is le„Miért öregszik vajon legkorábban éppen az arc? Erre ezernél több a magyarázat. Az a pajzs. A külvilággal való küzdelemben az kapja a legtöbb ütést és próbát. Nemcsak a széltől, a fagytól s a jégveréstől. A többi élőlény tekintetétől is, azaz lelki nyilaitól; valamint az eseményektől, a kis és nagy történelem nyilaitól." Megkerülhetetlen az illyési dilemma. A délceg magyar tiszt fényképét nézem. Magamon érzem a kíváncsi tekinteteket, majd a figyelem lángja kilobban, továbbcsoszognak, elballagnak az otthon lakói. Szorongva fürkészem a tekintetüket. Jó volna belekapaszkodni egybe. Az illyési gondolat megkerülhetetlen. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: - kafi egymást és kérték, hogy egy szobába kerülhessenek - sorolja az indulás történetét az igazgatónő. A szociális otthon térítési díja havonta 5700 Ft az önkormányzat döntése alapján. Vajon pénzügyi szempontból szelektáltak a felvételnél? Bálint Gyöngyi hevesen tiltakozik. Időrendi szempont alapján döntöttek, aki előbb jött, azt vették fel. Ma 31en vannak várakozólistán, nagy részük a megye más szociális otthonából, Decsről, Tengelicről, Sárpilisről, Grábócról szeretne hazakerülni. Nem pusztán a komfortfokozat miatt, de helyben a hozzátartozók is könnyebben látogatják őket. * - Aki ezt berendezte, biztosan nem látott még szociális otthont vélekedett Schmidt György, aki némi segítséggel elérte, hogy egymaga fel tud állni az ágyáról. Blokktéglákkal •

gasították meg az egyébként tettős heverőt. Járókeretre támaszkodva mutatja, hogyan próbálta törülközőjét az oszlopra csavarni, hogy azzal húzza fel magát. Hiába. Ö valamikor végigjárta a közigazgatás majd minden posztját, volt kisbíró, főjegyző, vb-titkár és megyei tanácsi előAkik az emléket is magukkal hozták si az alkalmat, hogy személyesen adhassa át a megsárgult fotókat. - Nem várok semmit, csak az arcát szeretném látni. adó, ma pedagógus lánya látogatását várja hetente és sokat beszélget a szobatársával. Nem veszekedik senkivel, de igazi beszédtémát mással nem talál. Keveset lát, mozogni pedig alig-alig tud. - Általában jóval rosszabb a gondozottak egészségi állapota, mint vártuk. Az otthon vezetőjének van összehasonlítási alapja,'hiszen az egészségügyi és szociálpolitikai csoport munkatársaként hosszú évekig járta ezeket az intézményeket. Sok az amputált végtagú idős ember, a kétszintes épületben viszont nincsen lift és a zuhanyzóba, WC-be tolókocsival nem lehet bemenni... Ezért vetette fel a javaslatot, hogy az idősek klubja délutáni pihenő részét, egyik pavilonját alakítsák át az elfekvő idősek részére. Itt, a földszinten nincs küszöb, könnyebb a közlekedés. A jövő persze az, ami a tőlünk nyugatra fekvő államokban bevált forma. Intézményen belül is elkülönítik a mozgásképtelen, elfekvő betegek részlegét az otthon életébe aktívan bekapcsolódó egészséges idősekétől. Utóbbiak gondozása egyébként jóval kevesebb pénzbe is kerül. Amit a szekszárdi intézmény esetében egységes összegként - egy kivétellel minden lakó megfizet, emellett a gondozottnak törvényesen 1710 Ft-jának meg kell maradnia. Ha ennyi sincs, a város vállalja át helyettük. Ahány lakó, annyi regényes élet. Az öreg muzsikus cigányember, aki „elképzelni sem tudta volna, hogy valaha idejut". Soha nem volt ilyen kényelmes otthona, mégis nehezen találja fel magát. Legtöbb idejét a városban tölti és a 160 ezer forintjáról i 1 Schmidt György Bese Józsefné: „Eltettük, hátha örülni fog ezért valaki" A féltve őrzött fényképek