Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 7 szágba, ahol hosszabb távon megté­rül a pénzük, de Magyarországon ­ismétlem, a kormányvéleményként tükröződő Csurka-irásból kiindulva ­mit lehet várni hosszú távon? Államtalanítás Az előadó fő területek szerint vizsgálta a folyamatot. Az állami bürokrácia leépítésével aligha lehetünk elégedettek. Leállt a deregulációs folyamat, ehelyett nőtt a centralizáció, nő Parkinson törvénye szerint az apparátus - gondoljunk az „elszaporodott" tárca nélküli minisz­terekre, címzetes államtitkárokra stb. Mindez az érdemi munka gátja, mert egy-egy feladatot nem ritkán 4-5 helyre is címeznek, s jaj például az if­júságnak, ha problémáit sokan keze­lik egyszerre, egymástól függetlenül. Igazán mégsem a létszám, hanem a szakszerűség hiánya a gond, a tör­• jnykezés gyenge, újra teret kap a iratokkal, belső utasításokkal való szabályozás. Az állami tulajdon lebontása a kormány beszámolója szerint is ­amit az IMF-fel való tárgyalásokra teijesztett be - nagyon lassú. Eseten­• ként a privatizáció inkább államosítás - pl. a vállalati tanácsok helyett dek­laráltan is az állam, mint fő részvé­nyes lesz a tulajdonos. Az államháztartás átalakítása, az állam újraelosztó szerepének mérsék­lése - tudniillik nálunk a GDP (brut­tó hazai termék) 64 százalékát vonja magához, és osztja el újra a költség­vetés, míg a fejlett országokban ez kb. 40 százalék - már 1991-re szere­pelt a Kupa-programban. Ma sincs azonban arra irányuló koncepció, hogy miként lehetne az elvonásokat ^Krsékelve megtartani az ország mű­ködőképességét. Lehet-e egyáltalán valamit tenni, reménykedhetünk-e valamiben? ­hangzott el különbözőképpen több­ször is a kérdés. Petschnig Mária Zita leszögezte, nem gazdasági kérdés már a talpon maradás. A beruházások in­díthatnának valami élénkülést, s nagy szükség lenne a külföld erőteljes se­gítségére - nem hitelre! - is, ám mindegyikben csak társadalmi béke, a politika és a tulajdon biztonsága esetén reménykedhetnénk. Ezt pedig nem tudta megadni két év alatt ez a kormány. „A megalapozatlan álmodozásokról le kellene szoknunk" - Lehet, hogy a gazdaság szem­pontjából jogos a pesszimizmus, de nekem sikerterületekről van alkal­mam szólni... - kezdte iróniával, mondanivalóját Kéri László. A kormány tevékenységének meg­ítélésekor nem lehet eltekinteni a Parlament és a pártok helyzetétől. Mindezt elemezve kiderült, hogy erre az őszre elképesztő konfliktus halmo­zódott föl minden területen, amikor normális körülmények között telje­sen jelentéktelen dolgoknak - pl. a tévé egy munkatársának fblmentése ­beláthatatlan következményei lehet­nek. A Parlament a torzsalkodó pár­toktól, a sok - és ahányan vannak, annyiféle - független képviselőtől roppant törékeny. Azok, akik 1990­ben fölemelő érzésként érhették meg, hogy az első szabadon válasz­tott országgyűlésben képviselők, ma vesszőfutásra, az irracionalitások hal­mozására kényszerülnek. Székük szinte alá van aknázva. A törvényke­zés gyatra - a konfliktusos törvények megalkotását, ha mégoly létfontossá­gúak is, rendre elhalasztják, s elő­adódhat az a jogalkotásban nem gya­kori eset, hogy a törvényt már a ki­hirdetése előtt módosítani kell. A már választásokra is készülő pártok számára is alighanem meg­szívlelendők lennének Kéri László szavai. Véleménye szerint négy párt 20-20, kettő 10-10 százalékát kapja meg körülbelül a szavazatoknak. Ez azt jelenti, hogy a jövőben bármilyen koalíció elképzelhető, és aligha az lesz döntő, hogy ki kivel akar, sokkal inkább, hogy kivel lesz kénytelen együttműködni. Nem kellene ezért annyira utálni egymást! - figyelmez­tet a politológus. Egyébként a magyar többpárt­rendszer nem olyan rossz, mint so­kan vélik, különösen ha a környező országokhoz méijük magunkat. Ná­lunk több mint két éve, gyakorlatilag ugyanazok a pártok és ugyanaz a kor­mány. Maradjon is a kormány - véli Kéri László. Előrehozott választások­ban nem szabad gondolkodni, mert nem szokhat egy nép ahhoz hozzá, hogy ha nem tetszik valami, akkor le a kormánnyal! Ha viszont '94-ben nem lennének választások, az a jobb­oldal olyan előretörését jelentené, \ amelyet az ország jövője szempontjá­ból jobb végig sem gondolni. Mindent összevetve, jelenleg ak­kora a zűrzavar, amilyenre utoljára 1989 őszén volt példa. Az előadó - a hallgatóság nem kis megrökönyödé­sére - mégis optimista. Ha csak ez az évtized megy rá, és az ezredfordulóra várható némi stabilizáció, akkor már megérte. Ehhez persze az is szüksé­ges, hogy megússzuk a háborút... Bármennyire abszurd ugyanis, de nem csupán politikai, hanem a világ több pontján komoly gazdasági érde­kek is fűződnek ahhoz, hogy a délvi­déktől a Balkánig egy több száz kilo­méteres frontvonal alakuljon ki. A Szovjetunió fölbomlása is csak elkez­dődött, az igazán komoly - és a reali­tásokat figyelembe véve véres - konf­liktusok még ezután következnek. Mi azonban békében megúszhatjuk - biz­tatta feleségével és a hallgatósággal egyetemben talán saját magát is a ne­ves politológus. Optimizmusát arra alapozza, hogy a Nyugatnak szüksége van egy néhány száz kilométeres „vé­dősávra " amely megvédi az éhező ke­leti tömegektől, a csatazajtól. Ez per­sze nem túl biztató perspektíva, de némi mozgástérre azért lehetőséget ad. A megalapozatlan álmodozások­ról le kellene szoknunk - intett Kéri László. - rí ­Dísz­táviratok Autójának éjszaka közepén való harmincharmadik ajtócsap­kodása, huszonkettedik hosszú motortúráztatása és tizenegyedik kürtjelzése alkalmával, a legki­sebb tisztelettel kívánunk Önnek szerény kártérítést a biztositótól. A lakónegyed öngyőgyszerező csoportja * Sörös üvegei rendszeres megsemmisítésének helyén, az orvosi rendelő falán emlék­táblát szeretnénk elhelyezni. Szeretettel kérjük születési helyét és dátumát postafor­dultával címünkre elküldeni, poste restante „Ezt nektek" jeligére. Egyszemélyes palánki üdülési beutalót biztosítunk. Közterületi Önkéntes Söprés-Felügyelőség * Kétszemélyes mopedverse­nyeiknek túráztatási fődíját a Vár­köz közepén, október 31-én, a ta­karékossági világnapon pontosan éjfélkor átvehetik. Megjelenés: nehézbúvárruhában, a szokott éj­szakai hangerővel. Ruhát kapnak. Pityke Munkaközösség * Telefonfülkéinknek éjsza­kai rendes látogatása és mű­szaki kiszerelése folytán beál­lított állagváltoztatása dolgá­ban kifejtett tevékenységeiért, ingyen lakásban részesítjük. Bírósági Szeretetotthon I. Béla király tér - hni ­Heti jegyzet Szekszárd - tanulóváros A cím talán félrevezető. Mert azt sugallja, a megye­székhely, az iskolákban szép csendben, a tudományokat habzsolok városa. Ám ezt talán felesleges is lenne leírni, hisz rengeteg statisztikában szerepel az adat, így majd mindenki tudja, hogy a város lakói lélekszámának egy­harmadát teszi ki az alsó-, közép-, meg a főiskolába já­róké. Ez pedig - biztos, hogy így van - senkit sem zavar. Itt vannak az iskolák, persze, hogy idejönnek. Vannak viszont más tanulók, akikre kevésbé, sőt, mi­nek szépítsem, egyáltalán nincs szükség. Ők azok a ta­nulóvezetők, akik ritkán Trabant, inkább Volkswagen, Ford, Opel vagy más márka kormányát tanulják forgat­ni. S teszik ezt, alig érthető módon, folyton-folyvást Szek­szárdon, s leginkább a csúcsforgalomban. így aztán a város közlekedésére jellemző ilyenkor reg­gel, meg délután a dugó, dugó hátán. S minden lomhán vánszorgó gépkocsifolyam étén ott van egy, s a sorban gyakran még néhány, felül T betűvel dekorált járgány. Sok szekszárdi akar autót vezetni, hát tanulnak, von­hatnánk le a következtetést. Csakhogy az autókat ékesí­tő táblákon, cipelve cégjük ingyenreklámját, ott áll, hogy ezek az autók sem, s minden bizonnyal a kormányt két­ségbeesetten markoló tanulóvezetők sem idevalósiak. Ugyanis az írás minden tíz ilyen jármű közül kilenc vagy paksi, vagy bonyhádi, dombóvári, tamási, tolnai gmk., kft., vagy mindközönségesen maszek jelenlétét hirdeti. Korábban, még az ántivilágban ezt a Szekszárdra já­rást a még államilag foglalkoztatott oktatók azzal ma­gyarázták, itt van csak villanyrendőr, s azt is meg kell ta­nítani. Akkor talán nem is volt ennyi idegen tanulóautó itt, de így is úgy tűnik, kicsit túl sokat gyakorolják, hogy pirosnál meg kell állni. Akkor bevallották, a valódi ok az volt, hogy az ATI és az MHSZ berendelte ezért vagy azért az oktatókat a megyei központba. így az oktatók gyakorta bejártak, az oktatottak idejéből, pénzéből, és azok kárára, no meg az itt kényszerűségből autózók bosszantására. Most, hogy a járművezetés tanítása is magánkezekbe került, a maszek oktatók még többet jönnek a megye­székhelyre. Nem hivatalos megfigyelések szerint, ügyin­tézni, vásárolni, ismerőst látogatni. Rendszerváltás, tulajdonviszonyok átalakulása ide vagy oda, most is, mint a szocializmus építésekor, min­dig az oktatottak számlájára. No meg, s az itt élőket ez bosszantja inkább, a szekszárdi forgalom megbénítására. Mit lehet erre mondani: ügyes. _ s7ene s: _ )

Next

/
Thumbnails
Contents