Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-11 / 41. szám

1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Forog az idegen? Forgunk idegenben? A címben feltett kérdésre az elkövetkezendőkben igyekszünk majd válaszolni, de csak módjával. Az idegenforgalmi világranglistán nem jegyzett megyénkben az idei helyzetet tudakoltuk. A „szezont", aminek lassan a végén járunk. Csakhogy ez a gyűjtőfogalom éppúgy nem pontos, mint sok más. A Balatonnál a szezon a fürdőzés függvénye. A Kékestetőn a hóé. A Gemenc Hotelben a vadászatok ideje számít szezonnak, ami tavasz és ősz, mely utóbbinak még csak az elején vagyunk. Az egyedül hitelesnek elfogadható KSH megyei igazgatóságának nyilvántartása szerint ^fcuártól augusztus végéig 33 ^Sernél valamivel több vendég látogatta meg megyénket. Ebben persze az atyafiságosan lakott szobák nincsenek beleszámítva, hanem csak az úgynevezett „kereskedelmi szálláshelyek". A vendéglétszám a tavalyi hasonló időszakhoz mérten 107 százalékra gyarapodott. A sokkal fontosabb itt töltött éjszakák száma, ezen belül a külföldieké, csökkent. Ugyanis frontországnak számítunk. Ezt idehaza mi polgárok nem szeretjük észrevenni, a honvédség vezérkari főnöke remélhetőleg igen. A vendégéjszaka azért érdekes, mert aki tovább marad, az remélhetőleg többet is költ. Ki váija őket? Amikor a megfelelő szaklap, a TRAVEL TRADE GAZETTE 1992. évi 15. számát elolvassa, akkor még az idegenforgalmi ügyekben nem egészen járatlan újságíró is a fejéhez kap. A 2/1992 (I. 13.) IKM sz. rendelet szerint legálisan csak az olyan szerv, intézmény vagy magánszemély folytathat idegenforgalmi tevékenységet, ahol legalább középfokú végzettségű szakember (tehát nyelvtudás), iroda, telefon, telefax áll rendelkezésre. Magyarországon a birtokunkban lévő lista szerint ebben a pillanatban ötszázegy ilyen létezik. Ami a korábbi kétezerrel szemben kétségtelenül örvendetes visszafejlődés. A korábbiak többségétől, az ilyenektől ugyanis határainkon kívül egyszerűen rettegtek és valószínűleg igazuk is volt. Tolna megyében legjobb tudomásunk szerint 27 idegenforgalmi szervezet működik. Egy részük nem is szerepel az előbb említett több mint félezres listán, de ez most ne izgasson bennünket. A legrangosabbak központja a megyeszékhely. Címünk szerint is ennek lapja vagyunk, tehát ezekkel foglalkozunk. Tömören, a következő folytatásokban. (Folytatjuk.) Ordas Iván A héten írták Új műholdbébi •

Újabb műholdas televízió a látha)n. No nem a kormány által öszszegrundolt Hungária Televízió. Ez a Budapest 1. nevet viseli, tulajdonosa német, az induláshoz nélkülözhetetlen tőke is Németországból jön. (Kurír) Német műholdas tévé magyarul A magyar kormány üdvözli, hogy hazánkban és a környező országokban egy garantáltan objektív hírforrás jelenik meg, s ezzel megszűnik az információs monopólium. (Magyar Nemzet) Híradó hét nyelven A Bp. 1. televízió-adás az Amerika Hangja (Worldnet) részvételével készül és adásait mindazokban az országokban lehet majd venni, amelyek az Astra műhold hatókörzetébe tartoznak. (Népszabadság) A napi huszonnégy órás műsorban 10 alkalommal közvetítenek híradót. A kelet-európai nézőkhöz szólnak magyarul, angolul, németül, szlovákul, románul, szerbhorvátul és egy kulturális műsorban franciául. (Népszava) Evangélium „Nézzünk fel Jézusra!" Zsid. 12,2 A kiragadott idézet mögött az a bibliai meggyőződés áll, hogy akik ezt teszik, azok „lelkükben megfáradva nem csüggednek el". A megfáradás, kimerültség, elcsüggedés, reményvesztés mind a Jézusra felnézés elmulasztásából eredne? Nézzünk néhány példát a Bibliából! A társadalmi ranglétra legmagasabb fokán állók, a főpapok, a helytartók lengzték Jézust, de lenézően gúnyolta őt a vele együtt megfeszített gonosztevő is, aki a társadalom legalján volt. Nem a Jézust lenézők csoportjához sodródott-e a Mesterét megtagadó, vagy őt eláruló tanítvány? Tanulságos lenne nyomon követni mindannyiójuk életútját. Hogyan követte a megfáradást az elcsüggedés, majd a végső talajvesztés. Elég azonban ha Júdás öngyilkosságát említjük az egyik oldalon, míg a másik oldalon felidézhetjük a Jézusra „felnéző", megtérő latrot, aki a felemelő ígéretet kapta Jézustól: „Még ma velem leszel a paradicsomban." A bibliai példáktól a mai tapasztalatig nem túl hosszú az út. A Jézust lenézők minden bizonnyal csendesebbek, mint a főpapok. De vajon jobbak-e a Róla nap mint nap megfeledkezők, őt semmibe vevők? Nem végzetesen népes-e a magukra „felnézők", az embert istenítők tábora? Nemcsak népes, de felettébb hangos is, anynyira, hogy sikerül elterelni a közfigyelmet egyrészt arról, hogy Valakit sértően semmibe vesznek - másrészt arról, hogy a „lelkükben megfáradtak, elcsüggedtek" roppant terhe mindent lefelé húz. El nem fáradó, el nem csüggedő, nem magukra mutató, magukra felnéző, hanem a Jézusra felnézés felemelő erejéről bizonyító példával szolgáló életekre van szükségünk! Szilvássy Géza református lelkész Szekszárdi történetek A déli kertváros és a Tartsay lakótelep A déli kertvárossal kezdődött minden. A lakótelep csak utána kezdett épülni. A sorrend ez volt. Az ötvenes évek végén Körösi Károly, a már akkor sem fiatal mérnök és egy figuráns kezdte el a munkát a mai kertváros helyén. Napokig taposták az érésben lévő kukoricát és mérték rendületlenül. Kijelölték az utcák, közművek nyomvonalát, ez volt a feladatuk. A mára már hatalmassá növekedett területen rengeteg családi ház található, de van ipar is bőven, hiszen itt a valamikor szebb napokat látott TÁÉV, a patyolat, van már kút, üzemanyagkút is, nem is akármilyen, hanem Shell. Maradtak azonban szürke, meg fekete foltok is, hiszen a kertváros déli csücske, a Csikágó, nem dísze semmilyen városnak és semmilyen rendszernek sem. Ma még áll, gyanítom sokáig állni fog még. Maga a lakótelep, a laktanya mögött egy egészen más történet. Mocsaras, vizes terület volt még a hatvanas évek legelején is. Nem volt itt semmi sem, csak egy futballpálya, a régi Dózsa-pálya, a kifelé vezető út, a mai Tartsay út, igaz egy kicsit más nyomvonalon, az út mellett pedig már állt egy csúnya, szürke épület, úgy hívták, az ávós laktanya. Ma óvoda, meg egyéb, a BM területe. Szóval a lakótelep helye mély és vizes volt. Fel kellett tölteni földdel. Úgy is lett. Ezerkilencszázhatvankettő nyarán egy pesti szállítócég sok teherautója hetekig hordta a földet a Remete-kápolna mögötti hegyről. Egy hatalmas kotrógép vágta, rakta a földet, míg a végén az egész területet sikerült feltölteni. Az hogy ez a terület vizes helyen van, persze nem titok. Az ott lakók tudják, érzik is, no nem ilyen száraz években, hanem amikor az idő normális és néha esik is. Ilyenkor megtelnek az alagsorok, a pincék vízzel, és aztán lehet szivattyúzni. A toronyházak és a játszótér helye volt a valamikori Zunger. Itt nyáron természetesen víz állt, télen meg korcsolyapálya volt a szekszárdi nebulók legnagyobb örömére. Egy-két érdekesség. A mai mentőállomás helyén harminc éve például egy faipari vállalat működött. A fogtechnika még nem létezett itt, ezen a helyen és a tűzoltólaktanya is újdonságnak számított. Mára gyakorlatilag megtelt a terület. Városias, helyenként szép részek gazdagítják a városnak eme sokak által lakott részét. -tüke-