Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-10-04 / 40. szám

3 1992. OKTÓBER 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M . ik a „törzs ördögének" ismérvei? - Az ősiség keresése, a jogosultság követelése, ki volt itt vagy ott előbb, kié az elsőbbség. - Okos'enged... - Igen, de ki tegye meg az első gesztust, ki nyújtson kezet? Többször is elmondtam az elmúlt hetekben, hogy civilként, politikusként a kompromisszum lélektana ennél a centrumgondolatnál akad el. A törzsiség iszonyatával a Nyugat is alá van aknázva, de mi nagyon látványosan produkáljuk. A monarchia ku•

ája eltűnt a térség fó' s most a hamu alatt felizzott a parázs. - A médiák már hírt adtak a régióbeli diplomaták és írók szekszárdi tanácskozásáról, amely az etikett kereteit mellőzve szólt a mai közép-európaiságról miközben azért fájdalmas sebek szakíttatnak, erőszakosan. Egyik könyvének címét idézve, ez a tanácskozás „A tágasság iskolája" volt? - Igen, megfelelően átértelmezve a kötet címét. Nyitottnak, tágasnak kell lenni a népek és társadalmak együttélésében, s ennek iskoláját nem lehet eléggé korán kezdeni. ^P^rt volt jelentős ez az összejövetel. Éppen jókor, ezen az archaikusan szép ünnepen, a termés betakarítása idején, szüretkor, ami épp olyan kollektív munka, mint a termés létrehozása. Ilyen értelemben a nagykövet urakkal való találkozás a népek szimbolikus jelenlétét jelképezte. Nagy örömömre szolgált az önkormányzat, a polgármester úr hívása, jövőre is otthont ad a város. - Megoldhat-e valamit is a diplomáciai és a civil állampolgári dialógus jobb összehangolása? - Kezdettől fogva azt gondoltam, hogy igen. A beszélgetésekből kiderült, hogy olykor időszerű felrúgni a szigorú rendet, találkozni a mindennapokban. Bár a népek között elsősoifcan a diplomaták harcolnak, a testület tagjai is érzik, hogy az országok szellemi képviselőivel nincs megfelelő kapcsolatuk, hogy a kor adottságai folytán az alkotói világból is van érdeklődés munkájuk iránt. Ez pedig lelki lazulást hozhat. A mostani találkozó eltér a magyarok világ- Ez alapkérdés, amely az érzékenység és az igények centrumára mutat. Egyén, csoport, társadalom összekapcsolódik az identitástudattal és a kompromisszumokkal. Minden lény Példabeszéd Közép-Európáról: „A leopárdnak tejesen mindegy, hol van a folt a hátán. A leopárdnak az egész bőrére szüksége van ahhoz, hogy élhessen.' találkozójától, amelyre nem a másság, hanem a körkörös önvédelem a jellemző. Pikantériája köztudott. Korszerűbb, terápiásnak tűnő volt ez a tanácskozás. - Ha így van, a hagyományos nemzeti érzelmek milyen veszteséggel és előnyökkel hangolódnak át XXI. századivá? meg akar maradni önmagának. Mindenki külön autonómia. Ezek kibontakoztatása anélkül, hogy a másikat sértené, nos ezen áll vagy bukik a szabadság. Anarchiát elkerülendő, csak belátásos szabadsággal tudunk emberszabásúan élni. - Önnek még az állatfigurái is emberszabásúak. Esendők, olykor elbuknak. Mint író, aki kíváncsian boncolgató ember, megáll, eltűnődik. Mit gondol, mi is az, ami itt van?Milyen is ez a közép-európai lét? Itt is csak az eshet meg, ami megesik? Mit jelent európainak lenni? - Szoros összefüggést A kettő elválaszthatatlan. Egyik válaszol a másiknak, az egyes népek autoriter sokszínűségével, közös vállalkozásban. A politikai különbségek néha szétszaggatnak minket, de a kultúra felgyűlt értékei minden monopolisztikus törekvésnek ellenállnak. Olyan ez, mint egy vitrin, amelynek kulcsa hol itt, hol ott van, de mindenki beletette a maga értékeit Közép-Európa külön nehézsége, hogy a politikai harcok szinte fél évszázadra leszakították Európa testéről. Ez alól szabadultunk most fel. Kérdés, hogy a holnap perspektívájában a szabadságról miképpen tudunk gondolkodni. Aggódva keressük a megoldást, mert ez nehezebb, mint a szolgasággal való kiegyezés. - Végezetül, most, hogy itt a városunkban az első lépéseket váró pallókat lefektették a partok között, milyennek tátja Szekszárdot Európából nézve? - Nagy a változás. Sok új épület van, felduzzadt a lakosság, de Szekszárdnak az az oldott arculata, amely minden másság iránt nyitott, nem változott, mert sosem volt elzárkózásra épülő város, inkább közös vállalkozás. A lokálpatriotizmus nem egy réteg, rassz vagy hitvilág kiváltsága, s ez szép. Maga a hely egy pici urbs, mindenféle nép lakja, a maga csoportokon belüli feszültségeivel, örömeivel. Jól elaborálni, feldolgozni nehezebb ügyeket, az élet velejárója. Számomra sokat jelent az innen kapott útravaló. A gimnázium. Ez a város jó iskolát adott. A diszciplínákra osztott nevelő intézmény' útra bocsátása egy életre szól. Mélységes szeretettel gondolok tanáraimra, s jó érzéssel mondom ki ma is, van alma materem. Túl a hetvenen... A csendes kis könyvtárszobában nem hangzik több szó. Németh Judit Fotó: - ka Mészöly Miklós író a „ törzs ördöge" ellen