Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-27 / 39. szám

3 1992. SZEPTEMBER 27. , SZEKSZÁRDI VASARNAP l-ís . gen, valahogy így kez­dődött. Vállaltam. Aztán, majdnem mégis minden kútbaesett. Mert mi­kor zsebemben a repülőjeggyel, kezdtem csomagolni Jött a hír, édes­apám meghalt. Úgy éreztem, nincs erőm útra kelni. De a családi tanács döntött, menni kell. - Az első állomás? - Buffalo, ahol egy hónapon át az egyetemen tanultam. Egy üzleti hátterű angol nyelv kurzuson vet­tem részt, egy gazdasági szakem­berekből álló nemzetközi csapat­tal. Főlegjapán bankszakemberek­kel tanultam együtt, de volt pél­dául Erdélyből egy egyéni vállalko­zó, ketten jöttek Litvániából, s volt többek között egy tanulótárs a vi­lág legkisebb államából, Nauruból. - Kisebb, mint Liechtenstein? - Ez a legkisebb állam, mindösz­• egy sziget a Csendes-óceán­, amit már majdnem elbá­nyásztak, mert foszfátlelőhely. Egyébként 8900 lakosa van. Szó­val, itt Buffalóban egy teljes hóna­pon át üzleti angol nyelvet tanul­tunk. Utána következett Bingham­ton. Itt kettős feladatom volt, egy­részt együtt élni a Partnership 2000 nevű szervezettel, valamint meg kellett ismerni az üzletemberek, a sajtó munkáját. Kétszer voltam a Rotary-ban. - Mi az a Rotary? - Nemzetközi üzleti klub. Ezt ott nagyon komolyan csinálják. Csak mellékesen: a Rotaryban tisztességtelen üzletember nem le­het tag. Egyébként a partnerváros, Binghamton szakemberei javasol­ják, legyen Szekszárdon is ilyen klub. Pécsett, Pesten már alakult, s reális az esély, hogy itt is legyen. • Folytassuk Binghamtonban. A megyei és a városi önkor­mányzat munkájával ismerked­tem. Ennek lényege egy mondat­ban: hogyan működik a demokrá­cia. Elsősorban mik ennek a mód­szerei. - Ezek nem túl Amerika-specifi­kusak? - Cseppet sem! Itt a közösségek, az azokkal való együttműködés, a finanszírozás elvei a döntőek. Eze­ket nagyon gyorsan és könnyen át lehetne venni. Azonkívül, ami na­gyon fontos, ott már felfedezték az összefogás erejét. Ebben segít pél­dául a televízió. A városban négy tévéstúdió működik. - Négy tévé? Mekkora az a város? - Lakosai számát tekintve, ha­sonló Szekszárdhoz, de a megye is akkora, mint Tolna. Mert a négy tévé, három kereskedelmi és egy közszolgálati besugározza, átját­szó adók, no, meg még kisebb he­lyi stúdiók közreműködésével az egész Broom megyét. - És az országos, vagy központi té­vék? - Olyanok nincsenek. Léteznek nagy tévétársaságok, azok egyes műsorait továbbítják időnként ezek a helyi tévék, napi 24 órás mű­sorukban. - Hogy lehet ezeket működtetni? Hisz a szekszárdi, hetente csak pár órát működő kábeltévé is évente sok milliójába kerül a városnak. - Rendkívül hatékonyan működ­nek. Például egy stáb egy operatőr­ből és egy szerkesztőriporterből áll. Az operatőr ért a világításhoz, ő egy­ben a rendező is, de viszi a kamerát, szóval nem kell seregnyi fullajtár. - Csak nézelődni kellett Bing­hamtonban? - Jártam tanfolyamokra. Például hétfőnként a vállalkozásfejlesztés technikáját, metodikáját tanították az egyetemen, és volt egy kurzus, ami vezetőknek szólt, ez egy na­gyon iz_galmas program. A New York-i Állami Egyetem ezt át akar­ja hozni Kelet-Közép-Európába is, és megtiszteltek azzal, hogy kikér­ték a véleményemet, hogy milyen módosításokat lenne célszerű megvalósítani. - Mi jött ezután? Tapasztalat-importőr Szeifert Dezső civilben történelemtanár és könyvtáros. Hobbija, vagy annál kicsit több is, a számítógép, s nem túlzás, ha azt mondom, minden érdekli. Sokoldalúságára jellemző, hogy Egry János, ha a tévében vagy rádióban új vetélkedőt talál ki, próbajátékra rendszeresen meghívja, amit ő, illendő módon meg is nyer. Egy-két éve még a me­gyei könyvtárban dolgozott, aztán, érezve az új idők szelét, felcsapott vállalkozónak. Tanult, megszerezte az Open University hatékony me­nedzserfokozatát. Tavasszal tagja lett annak a csapatnak, amelyik az újmódi gazdálkodást tanulni Binghamtonba utazott. Amerikában, hazaindulás előtt a vendéglátók fél­rehívták: őt szemelték ki egy hosszabb tanulmányútra. Vállalja? - Newark. Ez Delaware állam­ban van. Az itteni egyetemen egy­hetes tanfolyamon vehettem részt, ez egy intenzív nyári iskola volt, ahol abszolút praktikus ismeretek­re tettem szert. A téma az önkén­tes szervezetek létrehozása, mű­ködtetése, az ezzel kapcsolatos technikák megismerése volt. - Mik ezek a technikák? - A PR, Public Relation, vagyis közönségkapcsolati technikák, kampánymenedzselés, kampány­technológiák, stratégiai tervezés. Ez mind nagyon izgalmas, hasz­nos, de egyben fárasztó is volt, így, bár nagyon számoltam a napokat, mikor jöhetek már haza, a was­hingtoni pár nap pihenés jólesett. - Ki fizette ezt a majd negyedéves utat? - A New York Állami Egyetem volt a vendéglátó. Pályázatuk alap­ján segített Binghamton egy na­gyobb magyar ipari városnak - ez Győr - és egy kisebb, részben me­zőgazdasági városnak, Szekszárd­nak az új gazdasági élet kialakításá­ban. - Tehát, ami egyébként egyértel­mű is volt, nem Szeifert Dezsőnek akartak egy fárasztó, de nagyon hasznos, majd három hónapig tartó amerikai kirándulással kedvesked­ni, hanem Szekszárdnak segíteni. Akkor, hogyan tovább? - Mielőtt elindultam, már meg­alakítottuk a „Szekszárd 2000" Egyesületet, ami, ha jól csináljuk, jelentős változásokat hozhat a kö­vetkező években. Ami rá is fér a városra, mert kicsit még mindig il­lik a Babits-i megállapítás: „A vá­ros, mint egy álmos eb,, hever domb alatt, sík felett kis város, nagy falu." Ahol az emberek közö­nyösek, és megelégszenek azzal, hogy önös, gyakorta kicsinyes ügyeikkel foglalkozzanak csak. Mondok egy nemrég hallott ada­tot: Szekszárdon 19,8 százalék a munkanélküliek aránya. Nos, ők semmiképp nem közönyösek, s miattuk sokan mások is aktívabbak lettek. A „Szekszárd 2000" alapve­tő célja, hogy a várost olyan hellyé varázsolja, ami szimpatikus a be­fektetők, s az itt élők számára is. És ez már nem a közönyösség - nem közönyösség kérdése, még csak nem is politikai kérdés, egyértel­műen létkérdés. - Szeifert Dezső után érkezett Szekszárdra a binghamtoniak szak­embercsapata, s úgy tudom, most ­legalábbis egy időre - véget értek a kölcsönös látogatások. - Ez bizonyos mértékig nem probléma. Hisz most itt nekünk kell dolgozni. Az amerikaiak he­lyettünk nem fognak és nem is akarnak tenni semmit. Ők megmutatták a lehetősége­ket, ezekkel nekünk kell élni, itt Szekszárdon. - szepesi -

Next

/
Thumbnails
Contents