Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-27 / 39. szám

4 , SZEKSZÁRDI HSAR1AP 1992. SZEPTEMBER 27. Feltételek és szakmai nívó Tetszhalál után a Deutsche Bühne Az évadnyitó társulati ülésen találó volt Hollóék választása. Az „ej, ráérünk arra még" patópáli mentalitás után Arany János: Adjon Isten új esztendőt jókívánsága igazán ráfér a Német Színházra. Frigyesi András igazgató ugyanis egy épület, társulat, működőképes szervezet nélküli színházat vett át, miután Grazból Szekszárdra költözött. Az elmúlt hét péntekén a szüreti fesztivál árnyékában - a színházba bejutni sem volt könynyű dolog - Szekszárd kulturális életében fontos és mértékadó gondolatok, tervek láttak napvilágot. Erről kérdeztük Frigyesi Andrást. - Van ma Német Színház Szekszárdon? - Ez ma még nem színház, de az lesz. Tudja, ilyenkor ősszel a színházak nyári álmukból ébrednek, a Deutsche Bühnét halálos betegségből kell ébreszteni. Rengeteg a tennivaló. A színház szakmai rangja, megítélése rossz. Európában létezik egy ríemet nyelvű színházakat regisztráló évkönyv, nem szerepelünk ebben, most kezdeményeztük a Magyar Színházművészeti Szövetségbe a tagfelvételünket. A szakma előtt is titokban működött eddig a Deutsche Bühne, a színészegyeztetőből kértük le azoknak a névsorát, akik tudnak németül... - A korábbi évek a társulat nélküli színház koncepciójának jegyében teltek el... - Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, színész nélkül nincsen színház. Bárki és bármi más elhagyható, a díszletek, a fény-, a hangeffektusok, a zene, de a színész és a közönség nem. Nélkülük megszűnik a színház. - Tehát önálló társulatban gondolkodik? Miért vállalta Görgey Gábor? A Német Színház művészeti vezetőjét, Görgey Gábor író, műfordítót kérdeztük meg: miért vállalta a felkérést? - Személyes ok a Frigyesi András iránti szimpátia. A „Komám asszony, hol a stukker?" című darabom 25 év alatt sokfajta előadást ért meg, dé az ő gra/i rendezését egyik legérdekesebbnek tartottam. Most megkeresett, hogy segíteném-e a Deutsche Bühne újjáalkotásában? De a német kultúrához, irodalomhoz személyes vonzalmak is kötnek, sokat jártam Németországban, felolvasásokat tartottam és tartok ma is. Egy másik ok: fontos, hogy a nemzetiségi kérdésben példát mutassunk. Nem lehet közömbös, hogy az országon kívüli kisebbségi magyarokkal jól bánnak-e, de ugyanígy törődni kell azzal, hogy a Magyarországon élő kisebbségek jól érezzék magukat. - Többen már szerződtek, közöttük Bregyán Péter, a Nemzeti Színház volt tagja, aki Malcsiner Péterrel - az ő szerződése december végéig szól - az első bemutatóban játszik majd kettős szereposztásban. De anyanyelvi, német ajkú színésszel is tárgyalok, nagyon szeretném őt idehozni, hogy nyelvileg fertőzzön. A tudás, a minőség átáramlik a színpadon a közönséghez. Ezt jól mutatták az évadnyitót megelőző telt házas előadásaink. - A minőséghez gondolom feltételek is kellenek. - A színészház távoli álom, egyelőre óriási segítséget jelentene egykét lakás felajánlása, mert a pesti Váci utcában korzózva nem fertőződhet nyelvileg a szekszárdi színész, a szállodázás pedig hosszú távon lélekölő. - Rangos szakmai segítője van Görgey Gábor személyében. Nehéz volt őt megnyerni? - Azonnal igent mondott. Egyformán gondolkodunk, egyetértünk abban, hogy a nemzetiségi politikán a kultúra eszközeivel lehet lendíteni. - Az első premier? - Lőtte Ingrisch: Damenbekantschaften című darabját, női praktikáknak fordíthatnám. A német bautzeni színház főrendezője Claudia Évadnyitó előtt - jelenet a Kis vámpír című előadásból Nowotny rendezi, aki színésznő is egyben. Temperamentumos, kemény munkát diktál, jó hangulatú próbákat tart. A már említett Bregyán, Malcsiner kettős szereposztás mellett Dobák Lajos, Kozáry Ferenc, Hadzsikosztova Gabriella játszik Thomas Leitner jelmezeiben, díszletei köz

öjL Lányi Péter zongorán kísér majd, ^ft premier október 29-én és 30-án. - A jövő esztendőre nem terveznek? - Minden az új épület függvénye. December 31-ig szól a szerződésünk ezekre a helyiségekre. A Mozgó Világ mozi épületének átalakítására a terv elkészült, a munkák elkezdődtek, de a megyének erre nincs pénze. Az akut probléma talán az október eleji német-magyar államközi tárgyalások eredményeként megoldódik, ahol a Német Színház ügye külön témaként szerepel. Csak önálló színházban, megfelelő infrastruktúrával lehet profi módon dolgozni. Takács Zsuzsa Fotó: -kaBAKA ISTVÁN Váltók között akó András szivarra gyújtott, kipöfékelt néhány felhőcskét (csak a könyöklő puttók hiányoztak róluk), majd - mintegy mellékesen - megkérdezte tőlem: - Ismered te a halálfélelmet? - Éjfél és virradat között, a farkasok óráján gyakran felébredek rá... - kezdtem óvatosan, de öreg barátom türelmetlenül legyintett: - Én nem a ti alaktalan, egzisztencialista szorongásaitokra gondolok, hanem arra, amelyet a pillanat tört része választ el a halál tapasztalatától. - Nem, azt még nem ismerem mentegetőztem, mintha mentegetőznöm kellett volna. - Mindjárt gondoltam - mondta megvetően Bakó András -, hiszen te már a háború után születtél, nem ismerheted azt a gyomrot-beleket feszítő érzést, amit szinte daganatként lehet kitapintani - nem véletlen, hogy az én nemzedékemből olyan sokan haltak meg gyomorrákban, 15-20 évvel a világégés után. Azt hiszem, még nem beszéltem róla, hogy tartalékos tüzértisztként, '44 nyarán részt vettem a csúfos kudarccal végződött dél-erdélyi hadműveletben, melynek során legjobb bajtársaimat veszítettem el. Vonultunk, vonultunk egy kisvároson át, miközben fölöttünk két német felségjelű bombázó körözött, mintha csak ránk vigyáznának. Ám alig értünk ki a nyílt terepre, kiderült, hogy a repülőkben román pilóták ülnek: olyan bombazáport zúdítottak ránk váratlanul, hogy mire felocsúdtunk volna, embereink fele-kétharmada szétszaggatott tagokkal hevert a fedezéket nem kínáló, nyár végi színekben tobzódó mezőn. Én, jobb híján, egy barackfa alá futottam, s miközben a bombák potyogtak körülöttem, iszonyatos halálfélelmemben csak tömtem, tömtem magamba a tocsogósra érett barackokat, mintha még utoljára jót akarnék zabálni, mielőtt húscafatokra tép szét a detonáció... - Megrázó a történeted, Bandi bátyám - mondtam én, a hatásszünetet kivárva -, de mit akarsz vele mondani? - Ezzel semmit - legyintett ismét öreg barátom viszont néhány éve együtt utaztam a vonaton egy vasutassal, akit majdnem elgázolt a Puskin expressz. Tudod, nekem erről a Moszkva és Belgrád között közlekedő gyorsvonatról nem a nagy orosz költő jut eszembe, hanem az ötvenes évekbeli Puskin nagykövet, aki úgy tárgyalt Rákosival, hogy kirakta maga elé az asztalra a pisztolyát - lássa a kopasz hájfejű, ki az úr a háznál! ...•-Bakó András elbóbiskolt, s köhintésemre felriadva, megkérdezte: - Hol is tartottam? - A Puskin... illetve a vasutasnál. - Igen. Tehát kiment ez a vasutaM| pályatestet ellenőrizni Kelebiánál, pff lépésre a határtól. Csakhogy éppen a váltók között volt a lába, amikor a Puskin expressz közeledése miatt átállították, s az ő lábfeje közéjük szorult. Megpróbálta kiszabadítani, nem ment. A váltó olyan erősen tartotta, hogy a bakancsából sem tudott kibújni. Húsz perc, és ha addig nem sikerül segítséget szerezni, halálra gázolják. Nem járt arra senki, a síneket is hiába döngette, halálfélelmében egymás után szívta a cigarettákat, s épp az utolsóra - az utolsó szál gyufával - készült rágyújtani, amikor eszébe villant a megoldás. De már csak az az egy szál gyufája maradt, és közben a szél is föltámadt... Meg kellett várnia, amíg a vonat fényszórója feltűnik a kanyarban, letépte magáról az inget, meggyújtotta, és a lángoló inget lobogtatva figyelmeztette a masinisztát... Fél méterre tőle állt meg a mozdony. Ő addig megőszült, legalább húsz évet öregedett, mint én ji dél-erdélyi barackfa alatt. B