Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

8 , SZEKSZÁRDI HSAR1AP 1992. SZEPTEMBER 13. 1 j él van és nagy a nyári forróság. Mindenütt zárt ablakok, még az árnyék is a falak tövébe húzódott. Forró hullámokat lök a nap a földnek, remeg a levegő a házak felett. A kisváros mellékutcáján két suhanc ődöng, senki mást nem látni. - Ott egy kutya - mondja az egyik. Valóban egy kutya hűsöl a kerítés tövében. Nyelvét kilógatja, liheg, félighunyt szemeit álmosan a két fiú felé fordítja. Lompos, korcs kutya. Egy hosszú fal tövében hever, nem a küszöbön, Isten tudja, ki a gazdája. - Fogadjunk, eltalálom az orrát - mondja a kisebbik unottan, de a szeme csillog. Lehajol egy kődarabért. - Csuti - szól rá a másik -, jobbal tudok. Hátat fordít a kutyának és a zsebébe nyúl. Kis csomagot halász elő, nejlonzacskóból két kenyér közül egy kolbászdarabot. Letöri a végét és a többit visszasüllyeszti. A másik nadrágzsebből egy madzagot húz ki, körülményesen ráhurkolja a kolbászra és rávigyorog a kisebbikre. - Cirkusz lesz, Ocsi. Aztán továbbsattyognak a járdán, nem is néznek a kutyára, pedig az lesunyja a fejét és gyanakodva pislog rájuk. Amint elmennek mellette, a kutya egyszerre lábra áll. Orra előtt elhimbál a kolbászvég és a kutya attól kezdve már nem közönséges kutya, hanem éhes kutya. Mivel nem találja a kolbászt, nagy ívben megkerüli a fiúkat és szembenéz velük. Lompos farkát barátságosan meglebbenti és várakozón néz rájuk. Még az első lábát is felemeli, mint aki kész a parolára. A kisebbik fiú váija a cirkuszt, de a másik csak megy előre és befordul a sarkon egy zsákutcába. A kutya előttük táncol, a kölyök elragadtatással néz zseniális főnőkére. Érti a dörgést. A kutya megáll félúton, bizalmatlanul, mintha megsejtene valamit abból, ami rá vár. A zsákutca rossz emlékeket ébreszthet benne régi kutyaviadalokról. A kolbászka meglibben a föld felett, pompás illathullámokat bocsát ki magából a kutya orra felé. Igy az egyik ösztön legyőzi a másikat, az éhség az óvatosságot. Benn van a kutyaszorítóban. A suhancok még beljebb mennek, az állat előttük ugrabugrál. Gyomornedvei működni kezdenek, nyel nagyokat és lompos farka izgatottan verdes a levegőben. Csupa hála már előre is. A cirkusz körülményesen kezdődik. Megállnak a fiúk a fa alatt, nekidűlnek és álnokul rávigyorognak az állatra. - Jól van, kiskutyám, derék kutya vagy. Ugye, Bobi a neved? A nagyobbik előhúzza a maga ennivalóját és enni kezd a kutya előtt. Kiszámítottan, lassan. Az állat önfeledten közelebb lép és nézi a fiú száját. Észre sem veszi, h annak a tenyere egyszer a fejére kerül. Amikor már többször is simogatást kap, mt közelebb simul és esengve néz a kenyérre. A maradék a zsebbe kerül és kezdődik a cirkusz. Előkerül a madzagos kolbási egy araszra megáll a kutya orra felett. Az meg eszeveszetten felugrik, ám a fogai üi sen csattannak össze, mert a csali magasabbra libben. Újra és újra ugrik, eredmén nélkül'., A nagyobbik meg mondja a szöveget a kutyának. ^^ - Úgy-úgy, kiskutyám, szépen ugrottál. No látod, így, hopp. A bácsi meg gedve veled. Hopp-hopp. Majd meglátod, milyen jót tesz ez a toma neked. A kiskamasz hangosan nyerít. Szemei kigyúlnak, kiül arcára a gyönyör, amint zi mesterét és annak áldozatát. H. Németh István Kutyaszorító A kutya most már nem helyből ugrik, hanem nekifut. Feje a fiúkéval egy magai ságra kerül egy-egy másodpercre, de a szája mindig üresen kaffan. Egyszeresük elfi rad és leül. Liheg, nyelve araszra lefittyen. - Szünet! -jelenti be a főnök -, a légtornász elfáradt. Amíg pihen, addig a nag demű közönség hallgassa meg Tóbiás bohócot. És int a kisebbnek. Az boldogan veszi a lapot. - Itt látható Bobby, a csodakutya. Nappal alszik, éjjel ugat. Többet, mint kellet Most rábeszéljük, hogy ma éjjel ne ugasson. Egy fanyar mosoly az elismerés. A kutya csillogó szemmel figyeli őket, a pálma fainges, koszos-farmeros félisteneket. Szolgai alázattal bámulja a bőség forrását a madzagon. Nem haragszik, barátságos. Még farkával is csapkod egy-kettőt. Rájött, hogy ezek játszani akarnak vele egy kicsit, mielőtt a falatot odaadnák. Közben a kolbász lekerül a fűbe. Lassan, oldalazva odasompolyog, alázatosan utánanyúl, de csak néhány fűszál marad a foga között. Csorog a nyála, lecseppen nyelvéről, ugrik egy nagyon nagyot, de ott sem éri el. Simogatják, bár borzolja a szőrét, de eltűri. Felültetik. - Pitizz! - szól rá jóságosan a főnök, - pitizz szépen, nem jársz rosszul. Ide-oda imbolyog, de végül is megül, csak mellső lábait tartja ügyetlenül. Egy k Szent László emlékezete A kövek 900 évről, apáról és fiú Farkas Pál kompozíciója a Kálváriára pek másolatával. A népszerű uralkodó alakja a Képes Krónikában, az 1499-ből való eredeti esztergomi brevirárium lapjain tárul elénk. A szekszárdi belvárosi templom felújított zászlajával és a királyt ábrázoló kehellyel, vagy az egykori szekszárdi patikából előkerült barokkos Szent Lászlófestménnyel - mind egy teljesebb Szent László-képhez igyekeznek hozzásegíteni a ma látogatóját. Mindezt helyi kötődéssel teljesebbé téve. Kuriózumnak számít a Nem^ zeti Múzeum tulajdonában lévő herma, fejereklyetartó itt bemutatott másolata, ami már egy karakterisztikus Szent László-ábrázolásnak számít, szakmai vélemény szerint a váradi királysír felett őrizték és valószínűleg a Kolozsvári testvérek híres I. Lászlószobrának arcvonásait örökítette meg napjainkra. A hermával szemközt szinte farkasszemet néz, nagyszerű rendezői gesztusként a modern kor alkotása, FarGábriel arkangyal és Krisztus-szobor a somogyvári apátságból Talán apa és fia érintette a kilencszáz évet megért köveket. Az 1061-ben 1. Béla által építtetett, szekszárdi monostor egyik vállköve éppúgy tapintható, mint a Szent László alapította somogyvári apátság szobrai. Lenyűgöző időtársítás és kettős kötődés Szekszárd felé. Ha I. Béla király neve összeforrt városunk múltjával, akkor utódáé hasonlóképpen: Szent László városunk védőszentje, patrónusa. Az Árpád-ház egyik legnépszerűbb uralkodóját, a lovagkor hősi ideálját 800 éve avatták szentté. Az alkalomhoz kapcsolódóan kiállítással álltak a nyilvánosság elé a Wosinsky Mór Megyei Múzeum szakemberei, ami a jövő hét végéig, szeptember 20-ig tekinthető meg. A szigorú törvényalkotó, a tulajdon védelmezője, az egyház tekintélyének oltalmazója, megszilárdítója, legendás hadvezér, a pogányok ellen harcoló szent király alakja egyházi képekben, énekekben, legendákban őrződött meg. Ezekből láthatunk igényes válogatást a rimabányai, karaszkói, szepesmindszenti falikéA herma - élethű vonásokkal i