Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

1992. SZEPTEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 M .X. • -Ajindanál pár gondolatot az akadémia életrehívásáról? - A rendőrakadémia atyja a bécsi rendőr-főkapitányság elnöke, dr. Günther Bögl, aki egyben az európai fővárosok kapitányságainak elnöke is. Tőle és Foltányi magyar követtől származott az ötlet egy osztrák-magyar rendőrakadémia létrehozására. Mindketten átlátták egy ilyen képzés szükségességét, azt, hogy az eredményes bűnüldöző munka megköveteli az akadémia létrehozását. Hiszen nincs olyan nap, hogy az osztrák és a magyar rendőri erők ne dolgoznának együtt, még ha ez megyénkre kevésbé is jellemző. - Hogyan kerültél az akadémiára? - Az akadémia nyelvezete angol ^^német, ami azt jelenti, hogy az ^^ztrákoknak angol, a magyaroknak német nyelvtudással kellett rendelkezniük, feltétel volt a megfelelő szakmai gyakorlat is, no meg a szerencse hozzásegített. - Milyen rendszerben folyt a képzés? - 1992. január 20-án kezdtük. Javarészt mi magyarok Ausztriában tanultunk, az osztrákok pedig Magyarországon. Voltak persze közös foglalkozásaink is, hol itthon, hol pedig odakint. Az oklevelet június 25-én kaptuk meg. - Ne siessél ennyire előre. Mit tanultatok, milyen tantárgyaitok voltak? - Az első nyolc hét lényegében elméleti oktatás volt. Osztrák alkotjjjányjogot, büntetőjogot, büntető el^^ásjogot, államigazgatásjogot, emberi jogokat, fegyvertartással, -használattal kapcsolatos szintén osztrák jogszabályokat tanultunk meg, megismerkedtünk tananyagszinten az ottani rendőrségi szabályokkal. - Már megbocsáss, de mi szüksége van egy magyar rendőrnek ezekre a speciális helyi ismeretekre? - Nagyon is gyakorlati haszna van ezeknek a tantárgyaknak, ugyanis munkakapcsolatot csak úgy lehet fenntartani, ha kölcsönösen ismerjük az egymás munkáját meghatározó, befolyásoló jogszabályokat. Visszatérve a képzésre, az elméleti ismeretek után gyakorlati munkával töltöttük az időt. Mindannyiunkat más és más kapitányságokhoz osztottak be, ahol közelről szerezhettünk tapasztalatokat a bécsi közbiztonsági és bűnügyi munkáról. Megszervezték, hogy teljes rálátásunk legyen az ott folyó tevékenységre. Én Bécs harmadik kerületében, a főváros szívében teljesítettem szolgálatot. - Ha jól tudom, akkor a nagy tradícióval rendelkező bécsi operabál biztosításában is részt vettél. - Igen. Az operabált minden év februárjában szervezik, s nem arat egyformán osztatlan sikert szomszédainknál. Két évvel ezelőtt például nagy összetűzésre került sor a bál ellen tüntetők és a rendőrség között. Az elmúlt évben az öbölháború miatt elmaradt a vigasság. A napi megélhetési gondokkal küzdők és a különféle szélsőséges elemek kértek és kaptak lehetőséget a tüntetésre. Bátran mondhatom, hogy több ezer rendőr várta felkészülten a fejleményeket az ezres nagyságrendű tüntetőkkel szemben. Mindvégig figyelemmel kísérték a különböző csoportosulások mozgását, egy bizonyos szintig közel is engedték őket az operához. Még arra is ügyeltek, hogy az operából látni lehessen a tüntetést, amit mindvégig a rendőrség „irányított". Azaz ott minden úgy történt, ahogyan azt a biztosítást végzők akarták. Én egy század mellé voltam beosztva, teljes védőfelszerelésben mentem együtt az osztrák rendőrökkel. Nagy összetűzésre szerencsére nem került sor. Olyan ugyan előfordult, hogy néhányan ki akartak törni a rendőri gyűrűből, de őket hamar leszerelték a szó szoros értelmében: elvették a motozás során előkerült különféle szúró-, vágóeszközöket, s adott esetben a büntetőeljárást is megindították ellenük. - Ha összehasonlítod a két nemzet rendőrségének a munkáját, milyen következtetésre jutsz? - Nincs kevesebb munkájuk az osztrák rendőröknek sem, mint a magyaroknak. Viszont sokkal kiegyensúlyozottabban tudják végezni a dolgukat. Régi, jól bevált jogszabályok alapján dolgoznak, ami nálunk nincs meg. Az ebből eredő bizonytalanságot gyakran lehet tapasztalni a magyar rendőröknél. Stabil a rendőrségük, nincs olyan nagy fluktuáció, mint nálunk. - És gondolom, az sem utolsó szempont, hogy rendelkezésükre áll egy jól kiépült, korszerű technikai bázis. - Amit én Ausztriában láttam, az szinte csúcstechnika. Fel sem merülhet ott például benzinprobléma. De ha egy éjszakai nyomozáskor szükség van infratávcsőre, akkor a kerületi kapitányság minden egyes nyomozója kap egyet a kezébe, s úgy indul felderíteni. Mondjam, hogy Tolna megyében egyetlen ilyen távcsővel sem rendelkezünk? - Mi okozta neked a legnagyobb nehézséget az akadémián? - A nyelvismeret. Beszéltem ugyan németül, de heteken keresztül napi nyolc órában idegen nyelven előadásokat hallgatni, rengeteg szakkifejezéssel, bizony nagyon fárasztó volt. - A féléves képzés szakdolgozattal, vizsgával zárult. - Mindenkinek el kellett készítenie egy szakdolgozatot. Mivel életvédelemmel foglalkozó téma nem volt, így a prostitúció Magyarországon és Ausztriában című témát választottam, aminek számos kapcsolódási pontja van az itthoni munkámmal. A két nemzet által delegált vizsgabiztosok előtt kellett megvédeni a szakdolgozatokat, majd az elméleti anyagból a dolgozattal összefüggő témakörben kérdéseket tettek fel. Német nyelven kellett megírnunk és természetesen a vizsga is németül folyt nekünk magyaroknak. - Úgy hallottam, hogy a második tanévtől valamelyest módosul az akadémia egész rendszere. - Ezt nagyfokú érdeklődés előzte meg. A világ minden részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg iskolánk felé. Még a japánok is tájékozódtak a képzés felől. A következő tanévben már németek, csehek, lengyelek, ukránok, horvátok is tanulni fognak magyar és osztrák rendőrökkel együtt. - Mivel jár egy ilyen iskola eredményes elvégzése? Fizetésemeléssel, előléptetéssel? - Az ismeretek, a látókör bővülésével, amit örömmel megosztottam az arra kíváncsiakkal: közvetlen kollégáimmal. No és azzal is jár, hogy egy nemzetről egészen más kép alakuljon ki az emberben. A kezdeti félelmem, hogy majd lenéznek bennünket, alaptalannak bizonyult, előzékenyek, segítőkészek, barátságosak voltak az osztrák rendőrök. - Köszönöm a beszélgetést. GERGELICS ZSÓKA A rendőrakadémiáról jöttem... Mindössze tíz magyar és tíz osztrák rendőrnek adatott meg, hogy tanulmányokat folytasson az első osztrák-magyar rendőrakadémián. Köztük volt Pilisi Gábor 31 éves rendőrfőhadnagy is, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának nyomozója, aki 1983 óta rendőr. Ez alatt a kilenc év alatt mindvégig bűnügyi szakterületen dolgozott, s ide tért vissza megyénkbe elsőként akadémiai végzettséggel.