Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-13 / 37. szám

4 , SZEKSZÁRDI IASARNAP 1992. SZEPTEMBER 13. Nyugdíjasokról Az elmúlt hétfőn zsúfolásig megtöltötték a szekszárdi művészeti központ színháztermét a Nyugdíjasok Területi Érdekvédelmi Szövetségének tagjai, akik újjáválasztották vezetőségüket. A nyugdíjasokat lehet szeretni vagy nem szeretni. Két közeli ismerősöm van, akik nemrégiben kifejtették, hogy unnak bennünket, mert sokat siránkozunk és sajnáltatjuk magunkat. Főleg a kisnyugdíjasok. Nem tudom, lehet, hogy így van. Mindenesetre itt vagyunk és amennyire tudom, többségünk egyáltalán nem óhajt szívességből távozni e földi pályáról, csak azért, hogy helyet csináljon fiatalabbaknak. Az említett érdekvédelmi szövetség esztendeje alakult. Az alapító 75-ös taglétszám azóta 1510-re emelkedett, ami a létjogosultság bizonyítéka. Még akkor is, ha nem tudok egyetérteni a gyűlésről számot adó (ifjú) kollégám címével, melyet a megyei lapban megjelent írásának adott. Eszerint „Érdemes megöregedni!" Őszintén remélem viszont, hogy neki majd az lesz. A legkisebb akadékoskodási szándék nélkül ugyan, de mégis be kell jelentenem, hogy nekem az ügyben valami nem tetszik. Az ugyanis, hogy az érdekvédelmi* szövetségnek a mi területünkön is létrehozott szervezete, a kitűnő vezetők és a lelkes segítők, olyasmit támogatnak, aminek magától értetődőnek, természetesnek kellene lennie. Vagyis szerényen bár, de különösebb gond nélkül, megélni a nyugdíjból. Sok fiatal figyelmébe: a nyugdíj nem valamiféle nemzeti ajándék, hanem alapját azok az összegek képezik, melyeket kitől-kitől évtizedeken át, keresete arányában levontak a fizetéséből. Persze, hogy jó, amikor az érdekvédelmi szövetség, vállalati segítségekből (könyöradományt is írhatnék) különböző kedvezményes akciókat szervez, hiszen rá vagyunk szorulva. Csak azt ne mondjuk, ne hitessük el magunkkal, hogy mindez természetes, ugyanis nem az. A gyűlésen egyébként egy figyelemre méltó ajándékról, támogatásról is tudomást szereztünk. A megyei és a városi önkormányzat összesen 30 ezer forinttal támogatta az 1510 tagú szervezetet. Nagyjából annyival, mint három önkormányzati képviselő egyhavi költségtérítése... (Ordas) Fotó: - ka Utolsó párt, előre fuss! Npm vp«7Íí csak éppen nem gy nem veszii, ^ 1994 es választ

á, kon az MDF, mondják az ellenzéki ] litikusok. Mint az ügetőn, a voksolás finisében befutóra fogadnak majd a politikát figyelő állampolgárok. A rm latolgatásokban azonban csak a parla menti pártok kapnak főszerepet. Ped a különböző közvéleménykutató cégek, ha számokban nem is, de arányokban megegyeznek abban, hogy; törvényalkotásban részt vevő politika szervezetek sokat veszítettek népszei ségükből. Még el sem kezdődött a v; lasztási kampány. Most még csak a h vadász zsurnaliszták teregetik a pártc belügyeit. Mi lesz, ha a pártok magul használják ki az újságírókat arra, hog nyilvánosságra hozzák az ellenfelek politikai intimitásait? Nemes és Mn len eszközöket felhasználva koi^^b nek, s közben elfelejtik, hogy mindig van egy nevető harmadik. Számolnak-e a nagy pártok a csen desen meghúzódó kicsikkel? És a kicsik közül melyikből lesz nagy? Palol János, a kormányzó párttól a fuggetle nekhez átigazolt képviselő, s egyben VOSZ elnöke, bejelentette, hogy Köz társaság néven pártot kíván alapítani, i csokornyakkendős honatya mindig el gánsan kritizálta a kormány munkájá Szerinte a miniszterek tanácsa nem a kalmas arra, hogy a mai társadalmi. Szeretetszolgálat a rászorulókért A Magyar Máltai Szeretetszolgálat katolikus szervezet, amely a Máltai Lovagrend védelme alatt áll. Ez mégsem jelenti azt, hogy csak katolikus vallásúak lehetnek a szeretetszolgálat aktivistái. Mint megtudtam a szekszárdi helyi szervezetben még muzulmán vallású is tevékenykedik. A lovagrend jelmondata: „A hit védelme és a szegények ápolása", ami elfogadott alapelvük ám mégis a szeretet, a másokon segíteni akarás az, ami ezt a csoportot, helyi szervezetet összefogja. Erről beszélgettünk a szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának szervezőjével, Gőry Attilánéval, és a szolgálat néhány tagjával. - A jó szándékú, jóakaratú embereket igyekeztünk összefogni, hogy a rászorulókon tudjunk segíteni mondja dr. Ternák Gábor országgyűlési képviselő, aki szintén tagja a szeretetszolgálatnak. - Örömömre szolgált, hogy nagyon sokan jelentkeztek, aktívan dolgoznak. Ez is megerősített abban a meggyőződésemben, hogy az emberekben sokkal több készség van arra, hogy leüljenek egymással beszélgetni, egymás baján segíteni, mint, hogy legyilkolják egymást. Iroda - albérletben - Hány „hadra fogható" aktivistájuk van? - Jelenleg harminc-harmincöt főre bármikor számíthatunk - veszi át a szót Gőry Attiláné. - Ennél lényegesen többen kapcsolódnak hozzánk, de ez az a mag, akik mindig itt vannak. Önzetlenül, csak a szeretet által vezérelve tevékenykednek. Mindenki aktivista lehet, bármilyen vallású is, de tagnak csak a római katolikusokat vehetjük fel. A szeretetszolgálat országos elnöke, Kozma Imre plébános rövid levélben foglalta össze, hogy egy-egy helyi szervezet beindításának milyen személyi, tárgyi feltételei vannak, mi az, ami az eredményes munkához nélkülözhetetlen. Ebből az iratból idézek: „Az egyháztól vagy a helyi önkormányzattól egy három-négy szobás helyiséget kell tartós használatra elkérni. Az irodában legyen két telefonvonal (telefon és fax), telefaxkészülék, írógép, fénymásoló (esetleg komputer) és egyéb, az irodai munkához szükséges felszerelés." Az MDF szekszárdi szervezetének irodájában vagyunk. Megalakulása óta itt székel a szeretetszolgálat helyi szervezete. Szükségmegoldás ez, de az MDF segítsége nélkül még ennyi sem lenne. Itt van telefon, telefax és szükség esetén a fénymásolót is használhatják. A polgárvédelmi parancsnokságtól raktárt kaptak a Mikes utcában, hogy az összegyűjtött adományokat valahol tárolni tudják. Sajnos az alagsori helyiség nyirkos, így a ruhafélék hamarosan dohossá válnak, a konzerveken - kívül - megjelenik a rozsda. Szekszárdon az idén márciusban alakult meg a szolgálat helyi csoportja, akkor - mint megtudtam - nyolcvanan jöttek el az alakuló ülésre, azóta új tagokkal gyarapodott a szervezet. Raktár a Toldi utcában - Mit tettek az elmúlt fél év alatt? - kérdezem Gőry Attilánét. - Kéthetente szerdánként találkozunk megbeszélni az aktuális tennivalókat. Emellett heti két napon hétfő délelőtt és csütörtök délutár^^ ügyeletet tartunk, hogy a rászorulo^P gondjaikkal, panaszaikkal megkereshessenek bennünket. - Megkeresik önöket? - Igen, főleg a kezdeti időszakban nagyon sok telefonhívást kaptunk, a lakástakarítástól a bevásárlásig sok mindenben kérték a segítségünket. - A segítségkérők mellett arról is szóljunk, hogy az adományokat hova lehet eljuttatni. - A Toldi utca 7. szám alatt van az említett raktárunk, ott lehet pénteken délután háromtól ötig leadni a ruha, játék, könyv, iskolaszer adományokat, de átveszünk használt háztartási gépeket is. - Kik a segélyezettek? - A szociálpolitikai területen régi kapcsolataim vannak, még előző munkahelyemről, így megkaptuk a városi szociálpolitikai osztálynál nyilvántartott rászorulók névsorát is mondja dr. Sudár Géza, városi tisztifőorvos. - Természetesen ez a névsor nem az, amire igazán szükségünk van. Ezt átfésülve kiegészítettük, de