Szekszárdi Vasárnap 1992 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1992-08-16 / 33. szám

16 , SZEKSZÁRDI fAIARNAP 1992. AUGUSZTUS 16. Ismeretlen tettesek Két sosem látott lány csengetett az elmúlt napok valamelyikén, késő délután lakásunk ajtaján. Régen süldőkorúaknak nevezték volna őket, aminek most a „tini" maivá tett páija. Női táskát nyújtottak át. - A Gyermekek Háza előtt találtuk - mondták. - Benne van a cím, a szomszédaiké. Nincsenek itthon, ha megjönnek, tessék átadni nekik! Átvettük, köszöntek és távoztak. Lassan tizenöt éves ittlaktunk óta még sosem fordultak hozzánk hasonló kéréssel. Hazatérő szomszédasszonyunk, aki már majdnem a szemét sírta ki idegességében, természetesen megkapta a táskát. Benne személyi igazolványátjogosítványát és pénzét. Mindezt a sokat kárhoztatott legfiatalabb nemzedék tagjainak hála, akiknek nevét meglepetésünkben elfeledtük megkérdezni. így lett a tettük ismert, de ők magB ismeretlenek. A mi hibánkból: - sajnos. O. I. Sumitomobemutató A Sumitomo japán kereskedőház augusztus 18-án, kedden délelőtt fél tízkor tanácskozást és bemutatót szervez a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát Kajmádi Kerületi Központjában. A rendezvény témaköre: Sumitomo növényvédő szerek a szőlőben. Ingyen telken - belga üzem Pikáns ruhadarabok Szekszárdról? Néhány hónapja egy női fehérneműket gyártó belga cég kereste meg a szekszárdi önkormányzatot azzal a javaslattal, hogy összeállító üzemet létesítene a városban. A képviselő-testület megtárgyalta a dolgot, elméletben. Ám a cég létezéséről biztosítékot szerzendő, útnak indította Fodor Miklós képviselőt, aki a KSC Szekszárddal utazott el Belgium szívébe, hogy módot találjon a waregemi gyár megtekintésére. A komputerek segítségével történő technológiai szervezés, raktározás, szabásminta-szerkesztés, csomagolás, osztályozás nemhogy meggyőző, hanem egyenesen lenyűgöző volt. A felhasznált selymek kivétel nélkül első osztályúak, esetenként Svájcban hímzett méregdrága anyagokkal vagy valódi csipkékkel dolgoznak. Minden egyes darab a minőségi és mennyiségi ellenőrzés céljából számmal ellátva és természetesen számítógépen szerepel. Az árak? Nos az nem magyar embernek való. Nem is itthon akarják értékesíteni, hanem a már állandósult nyugateurópai piacon. Egy közepes szintű bugyi előállítási áron 35 DM (1850 Ft), az üzletbe kerülve 70 DM, egy melltartó 50 DM (2500 Ft), eladási áron 100 DM. Bár igény lenne a nívós fehérneműkre Magyarországon is, de még a hazai 1000-1500 Ft-os árak is nehezen elérhetők. Visszatérve a földre és Szekszárdra a gyakorlati kérdések következhetnek. Fodor Miklós elmondta, hogy az önkormányzat ingyen adná a telket, azzal a feltétellel, hogy 150 munkahelyet biztosít a cég, valamint az üzem felépítését is magyar kivitelezővel végeztetné. Ez a város és 150 család szempontjából is igen kedvező lehetőség. Megvalósítására persze még nem holnap kerül sor. Konkrét dátumot nem ígérhetnek, de a magyar olcsó munkaerő (mert a belgiumihoz képest olcsó) és az aggasztó munkanélküliség (ideértve a segélyek, mint a városra nehezedő terhek) valószínűleg találkozni fog egy ponton és nyereséges üzlet kialakulását szorgalmazza. Kranyecz Zsuzsanna Egyáltalán nem véletlen, hogy az isztambuli bazár árusai, ha kissé akcentussal is, de jól érthető magyarsággal kínálják portékáikat arra vetődő honfitársainknak. Olyan sok magyar utazik arrafelé olcsó textilt, bőrárut, szép mívű aranyékszert keresve, hogy az élelmes kereskedők, elárusítók érdemesnek tartották megtanulni a csalogató, árut dicsérő mondatokat. Ki ne tudna az olcsó, buszfekhelyes turistautakról, az „irhajáratokról", a „nehéz volt, de megérte" törökországi kirándulásokról. Akadtak persze jó néhányan, akik itthon bánták már a bazárban kötött vásárlást, mert vagy a csalafinta árusok szedték rá silány portékával, vagy éppenséggel a vártnál szigorúbb vámosok hagytak bennük kellemetlen emlékeket. De még az így póruljárt honfitársaink is szerencsésnek mondhatják magukat, ahhoz a 43 éves osztrák férfihoz képest, akinek szörnyűséges isztambuli kalandjáról a közelmúltban olvashattunk a kárvallott beszámolója alapján a Halló Nachbar című bécsi újságban. Ne mondjuk: a más baja nem a mienk, mert az eset nem egyedi, és nem tudhatjuk, holnap ki lesz az áldozata ennek a nemzetközi szervmaffiának. Az ellopott vese esete A török rendőrség tehetetlen Ez év június 4-én történt. - Negyedik napja tartózkodtam már Isztambulban - meséli a történetet Norbert Fichtinger (szándékosan megváltoztatott név) -, amikor bevásárlóutamon, az egyik mellékutcában két férfi szólított meg. Kielégítően beszéltek németül. Elmondták, hogy a közelben bőrárukat árusító kereskedésük van, s 500 schillingért kiváló minőségű bőrdzsekit tudnak nekem ajánlani. Nem tűntek szélhámosnak, veszélyesnek sem, ezért követtem őket. Eldugott bejáraton keresztül egy raktárféle helyiségbe mentünk, majd onnan tovább az első emeletre, ahol a lakásban egy férfi tartózkodott, nekem úgy tűnt, mintha várt volna rám. Szét sem tudtam nézni alaposabban, mert néhány másodperc múltán hátulról rám ugrottak, és kloroformos vattát nyomtak az arcomba. Arra sem volt lehetőségem, hogy segítségért kiáltsak, hamar elveszítettem az eszméletemet. Fichtinger az ezután történtekre csak homályosan és szakaszosan emlékszik. Amikor először magához tért világoskék ruhában lévő asszonyt pillantott meg. Azért gondolta, hogy ápolónő az illető, mert arcvédő volt rajta. Amikor az asszony észrevette, hogy a férfi magához tért, hordozható telefonon szólt valakinek, A török szavakból Fichtinger egyetlen szót sem értett. Szólni próbált, de nem jött ki hang a száján, erőtlenségében a kaiját sem tudta mozdítani. A telefonjelentés után a nővér kiment a szobából, de kisvártatva injekciós tűvel a kezében tért vissza. - Arra gondoltam, hogy a támadás során megsebesültem, kórházba vittek, orvosok ápolnak. De nem az történt. Június 11-ének reggelére emlékszik vissza teljesen határozottan Fichtinger, amikoris Isztambul külső körzetében valahol egy zöld mezőn magához tért. - Szörnyűséges fájdalmat éreztem a bal vesém tájékán, amikor megpróbáltam felállni. Ezután elaludtam vagy elájultam, de legközelebb akko^ tértem magamhoz, amikor rendőrí^B álltak körülöttem és szóltak hozzám. Mentővel bevittek egy állami kórházba, ahol egy orvos feltárta előttem a szomorú valóságot: „Ön egy emberi szerveket lopdosó maffiának lett az áldozata." A póruljárt férfi életében először hallott ilyen, emberi testrészeket elrabló, kioperáló bűnszövetkezetről, de most hinnie kellett a tényeknek, a röntgenfelvételeknek, a fájdalmainak, és az orvos megerősítette: „Sajnos egyre többet hallunk olyan esetekről, hogy valakit elrabolnak, valamelyik nemes szervét kioperálják, s azt drága pénzért értékesítik." Egyébként Norbert Fichtinger bal veséjét szakszerűen operálták ki. Hét napig - amint ezt később kiszámította - feküdt abban a bizonyos titokzatos kórházban. Később azt is megtudta: ezen a nyáron ő volt a 24. személy, aki Isztambulban átesett ezen a szörnyű kalandon. A török rendőrség egyelőre tehetetlen, mint közölték vele, nem rendelkeznek még olyan adatokkal, mely a szervbanda nyomára vezetné őket. „ ,,,, , Halasz Kalman